Lehet-e "túllépni e mai kocsmán"?
Mit üzennek József Attila versei a mának? Közel 85 évvel ezelőtt írta meg az egyik legnagyobb magyar poéta Ars poetica című költeményét.
A nagy költőt utolsó éveiben is foglalkoztatták a közösségi költészet témái, és nem átallott felvállalni a mindezzel járó, sokszor negatív felhangú, vagy esetleg félreértelmezett véleményáradatot sem. Mit gondol, gondolt a lírikus a közállapotokról? Lényegtelen, vagy nagyon is meghatározó jelentőségű az, hogy egy zseniális költő miként vélekedett a politikáról?
1937-ben József Attila Ars poetica című versében így fogalmazott:
„Én túllépek e mai kocsmán,/ az értelemig és tovább!/ Szabad ésszel nem adom ocsmány/ módon a szolga ostobát. / Ehess, ihass, ölelhess, alhass!/ A mindenséggel mérd magad!/ Sziszegve se szolgálok aljas,/ nyomorító hatalmakat.”
A világban való aktív jelenlét, a változtatásba vetett hit jelen volt József Attila életében. A társadalmi igazságtalanságok felszámolásáért küzdő, haladó gondolkodásmód mindvégig a költő sajátja volt. Közismert az a momentum is a zseniális lírikus életéből, hogy 1935. március 22-én a Halálbüntetés elleni röpirat perében József Attilát a bíróság 200 pengő bírság kifizetésére ítélte. Az Ars poetica című költemény megalkotása után nem sokkal, ugyanaz év decemberében a költő tragikus halála lezárta a további társadalmi állásfoglalások lehetőségét.
A költő Hazám című szonettciklusa 1937 májusában a Szép Szó Mi a magyar most? című, könyvnapi különszámában jelent meg.
A Hazám című versben így fogalmazott:
„Sok urunk nem volt rest, se kába,/birtokát óvni ellenünk/s kitántorgott Amerikába/másfél millió emberünk./Szíve szorult, rezgett a lába,/acsargó habon tovatűnt,/emlékezően és okádva,/mint aki borba fojt be bűnt.”
Milyen volt a magyarság helyzete 85 évvel ezelőtt, és milyen most? Különös hasonlóságok vagy véletlen egybeesések? Ki- ki döntse el magában a József Attila-idézetek olvasása után.
(A cikk első változata 2017. 11. 05-én jelent meg.)