Kéri László: Orbán jól érzi magát ázsiai despoták társaságában
A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét. Itt a Heti Kéri!
Zsúrpubi: Három napra megbénult Budapest a kínai delegáció érkezése miatt. A közlekedési káoszon túl mit szűrhetünk le a találkozóból?
Kéri László: E mostani monstre-rendezvény kapcsán a szokásosnál is körültekintőbb válasszal kellene kísérleteznem, mert meglehetősen összetett problémakörről van szó. S ezúttal is csak a legfontosabb pro és kontra érveket tudom felsorakoztatni. Egyfelől nem kétséges, hogy az elmúlt negyedszázad során a világgazdaság egészében olyan elemi erejű átrendeződés történt, aminek következtében Kína pillanatokon belül a mai világ legnagyobb gazdasági erejévé, a legnagyobb teljesítményt felmutatni képes nemzetgazdaságává válik és vált. Mindez indokolttá teszi azt, ha bármely magyar kormány kitüntetett energiákkal fordul a kínai kapcsolatok felé és igyekszik még a legjobb időben magának/hazájának minél kedvezőbb pozíciókat kiharcolni. Ráadásul, ez a trend korántsem konjunkturális jellegű momentum, hanem olyan összefüggés, amelyek keretei között a következő nemzedékek sora is kénytelen lesz a maga jövőjét mérlegelni.
ZSPB.: És másfelől?
K.L.: Másfelől viszont azt is érdemes szem előtt tartani, hogy ebben a gyökeres jelentőségű alkalmazkodási folyamatban a mi hazánk olyan méretű, amit a kínai arányok felől tekintve még csak érzékelni sem lehetséges.
Magyarország a földrajzi/geopolitikai helyzete révén lehet csak érdekes a horribilis méretű kínai pénzek mozgatásakor. Ebből a szempontból is kell mérlegelni a mostanában nagy port felvert Belgrád-Budapest gyorsvasút-hálózat költségeit, hatásait, előnyeit és hátrányait. Első, de még a sokadik ránézésre is ez a projekt Magyarország számára meglehetősen előnytelen, hogy azt ne mondjam: aránytalanul drága.
Kínai hitelből kínaiak fogják építeni azt, ami elsősorban nekik fontos, ám a végén mindezt nekünk kellene majd kifizetnünk. A fontos részleteket ezúttal is tíz évre titkosítják, s már emiatt is nehéz dolog az egyértelmű állásfoglalás. Lehetséges még két megfontolás is. Az egyik az, hogy ugyan ez a beruházás nagyon drága, de biztosan lesznek olyan érdekcsoportok, akiknek így is nagyon megéri majd. Ezt ma még nem nagyon lehet átlátni, ám az elmúlt nyolc év ilyen irányú Fidesz-politikája számtalan okot szolgáltatott arra nézve, hogy az átlagos magyar újságolvasó kellően gyanakvó lehessen. S a másik: ez a beruházás ugyan előnytelen, de hosszabb távon hozzásegíthetné a magyar gazdaságot egy olyan versenyelőnyhöz, amelyből a későbbiekben mindannyian jól járhatnánk.
Egyszóval, ugyanaz a probléma, mint Paks II. kapcsán. Adott egy olyan döntés, aminek a költségei az egész magyar gazdaság adottságaihoz képest óriásiak, s a következményeit valamennyien viselni fogjuk. Évtizedeken át.
Másfelől viszont adott egy olyan kormányzati döntéshozatali kultúra, amelynek keretei között eszük ágában sincsen e döntés feltételeit, körülményeit és lehetséges következményeit az érintett lakossággal megbeszélni. Helyette be kell érnünk a Soros elleni nemzeti konzultáció bárgyúságaival.
ZSPB.: A több országban, csak „nem kívánatos” jelzővel illetett Ilham Aliyevet szinte már megalázkodva, vigyorogva köszöntötte Orbán. A jövő az, hogy Európa előtt bezárja az ország kapuit, a keleti diktátorokkal pedig bratyizik?
K.L.: Ez is olyan jellegzetesség, aminek az elmúlt években számtalan jelét láthattuk már.
Orbán Viktor láthatóan nagyon jól érzi magát olyan állam-és kormányfők körében, akiknek emberi stílusa, viselkedéskultúrája, környezetéhez való viszonya meglehetősen hasonlatos ahhoz, ahogyan ő önmagát itthon is pozicionálja.
Mindez fura keveréke az ázsiai despoták kései manírjainak (erre jó példa ez az azeri eset is); az újkeletű politikai szerencsejátékosok vagánykodásainak (lásd pl. a Berlusconi-imádatát); valamint a hagyományos kelet európai nagyurak késő-feudális külsőségeinek. Keresgéli a saját szobra formátumát, s egyelőre a lehető legviszolyogtatóbb örökségekből sikerült építkeznie. Tipikus parvenü vonás ez, nincsen ezzel egyedül. Nézzünk szét, kik vannak körülötte!
ZSPB.: Körülötte van például Polt Péter, aki előadást tartott a korrupcióról, miközben Magyarország ellenzi a korrupció elleni harc érdekében felállítani kívánt Európai Ügyészég létrehozását, hét helyezést rontott hazánk a világ korrupciós listáján, és egyébként kiléptünk a nyílt és átlátható kormányzásért folytatott együttműködésből.
K.L.: Az valóban hallatlanul komikusan venné ki magát, ha éppen Polt Péter lenne a korrupció elleni hatalmi/állami/jogi küzdelem vezéralakja. Nem mintha ne lenne mindehhez kellően megalapozott intézményi háttere, hiszen a világ számos országában éppenséggel az ügyészség-típusú szervezetek dolga ez a folyamatos harc. Amit ő ez ügyben eleddig felmutatott, az leginkább az uralgó hatalmi csoportokkal való informális összjáték rémes példája. Erre tekintettel egyéltalán nem meglepetés, hogy nem rajong azért a megoldásért, ami ezt a küzdelmet európai színtérre emelhetné fel. Ha így történne, akkor a Fidesz-világ ellenőrizhetőség nélküli mivoltának egyik alapvető bástyája dőlhetne le. Azt hiszem, ameddig csak lehetséges, ellene fognak állni az európai szintű ügyészségi integrációnak.