Cziffra, de követendő példa
Idén is megrendezik a Cziffra-fesztivált a MOM Kulturális Központban. A zongoraversennyel, mesterkurzusokkal, gyerekeknek szóló zenei programokkal, illetve kiállítással egybekötött rendezvényen olyan neves művészek lépnek fel február 21. és 26. között, mint Jandó Jenő, Balázs János és Fazil Say zongoraművészek, Rost Andrea operaénekesnő.
A fesztivált egyébként több különleges programmal is kibővítették. A rendezvényen hallható lesz Szulák Andrea bárzenei estje és dr. Freund Tamás, Széchenyi-díjas neurobiológus, agykutató a tanulási és memória folyamatokban szerepelt játszó idegsejtek működéséről szóló előadása, valamint a jövő generációja is bemutatkozik: láthatja a közönség a Virtuózok, a Cseh Tamás program és a Junior Prima Díjasok matinéját is. A kisgyerekek számára ingyenesen látogatható a hangszerbemutató előadás, de érdekesség a középiskolásokat megszólító komolyzenei nyomozós játék, amelyet a Fővárosi Szabó Ervin könyvtárral közösen hívott életre a rendezvénysorozat.
A Cziffra-fesztivál művészeti vezetője Balázs János, Liszt Ferenc-díjas és Prima Díjas zongoraművész, aki nagy példaképének, szavait idézve, vezércsillagának tartja a fesztivál névadóját, Cziffra Györgyöt. De milyen művész és milyen életutat bejárt ember volt Cziffra György? A mai világban sokszor érezzük úgy, hogy a kilátástalan mélyszegénységből nem vezet kiút sehová. Cziffra György élete, munkássága, küzdeni akarása és tudása az egyik legjobb példa arra, hogy igenis vannak csodák. A tehetség, a zsenialitás nem ismer anyagi, társadalmi korlátokat. Fiatalok milliói okulhattak és okulhatnak a művész minden történelmi zimankóban kitartani képes akaraterejéből, elnyomhatatlan és mindig, minden körülmények között megnyilvánuló zongoratehetségéből. A cigányzenész családból származó angyalföldi, sokadikként világra jött gyerek életútja kalandregénybe illő. Tehetségét korán felfedezték, fiatalon felvételt nyert a Zeneakadémiára. Többek között Dohnányi Ernő és Weiner Leó is tanárai voltak. 19 éves korában megnősült, feleségében életre szóló társra talált. Később, hogy családját eltartsa, bárzongoristaként is dolgozott éjszakai lokálokban. Később kegyetlen sorscsapásokat kapott. 1943-ban, a fronton már nem a művészetért, hanem az életéért küzdött. 1950-ben disszidálási kísérlet miatt börtönbe is csukták, majd onnan szabadulva, 1956-ban elhagyta Magyarországot.
Franciaországban telepedett le, ahol állampolgárságot kapott, és megbecsülték. Családjával Senlisben lakott, ahol 1966-ban elindította a Festival de la Chaise-Dieu-t, amely fiatal zenészek és képzőművészek támogatását tartotta feladatának. Megvásárolta és felújította a korábban autójavító műhelyként használt senlisi Saint Frambourg-kápolnát, ahol később koncertek sorozatát adta. Cziffra György hitt és alkotott, művészetével a művészetért és művészekért küzdött. Saját példájából is okulva, soha nem felejtette el, milyen fontos szerepe van annak, ha valakit fiatal művészként segítenek, támogatnak. Életrajzi emlékiratát 1977-ben ezekkel a gondolatokkal zárta: „És csak az árnyékból a fénybe való átmenet korszakaiban éreztem valóban, hogy élek és szabad vagyok. Olyankor, amikor sötét börtönéből kiröppenhetett a tűzmadár.”
A Cziffra-fesztivál Cziffra György emléke előtt is tiszteleg. Követendő példa Balázs János, a fiatal zongoraművész fesztiválalapító tevékenysége, amely hagyományt visz tovább és egyben hagyományt is teremt a fiatal művészek felkarolásával és az igényes komolyzene népszerűsítésével is.