Puzsér Róbert: A pufajkás Horn micsoda européer polgár volt Orbánhoz képest! (Interjú)
A Fidesz sikere egyrészt abban áll, hogy rátapintottak a nemzeti középre, a nemzet hármas szívcsakrájára - ezek pedig a polgárháború, a korrupció és a feudalizmus. Lényege, hogy az alapjai nem törvényesek, nem jogállamiak és nem nyugatosak, hanem személyi függőségen alapulóak, hierarchikusak és bizánciak. Orbán nem pusztán szövetségest keres Moszkvában és Isztambulban, hanem modellt – mondja Puzsér Róbert független értelmiségi, publicista. Kiderült, miért tartja Orbán Viktort egy kiugrott Soros-ügynöknek, miért gondolja, hogy a kormányváltás a jelen helyzetben tragédiával érne fel és hogy vajon lesz-e Orbán-Kim Dzsongun találkozó. Szóba került még az is, honnan meríti ez a rendszer a legitimitását, hogy mit gondol az ellenzéki pártok jelenlegi helyzetéről és esélyeiről, majd az is, mi történne akkor, ha Soros György váratlanul, még a választások előtt elhunyna.
Zsúrpubi: Miért vágatta le hónapokig növesztett haját? Ismerjük Kövér László esetét, aki csak a szocik bukása után volt erre hajlandó. Önnél is van valamilyen szimbolika?
Puzsér Róbert: Azért növesztettem a hajam, mert korábban valahányszor megpróbáltam, anyám mindig tett nekem egy olyan pénzügyi ajánlatot, amit nem tudtam visszautasítani. Ez persze soha nem volt több, mint tízezer forint, ami ugyanakkor nekem húsz, de még tíz évvel ezelőtt is nagyon nagy pénz volt. Ennek megfelelően mindig az volt a válaszom az ajánlatra, hogy jó, akkor levágatom.
Ebben akkor maradéktalanul kifejeződött a függetlenségem hiánya, vagyis hogy képtelen voltam a döntéseim mögé saját erőforrásokat rendelni. Mára a helyzet megváltozott: már megélek abból a pénzből, amit az előadásaimmal, az írásaimmal meg a vitáimmal keresek – ennek megfelelően anyám többé nem tud kivásárolni az autonómiámból.
Ennek a megélése volt az, hogy megnövesztettem a hajam – tulajdonképpen egy nagyon megkésett kamaszlázadás.
ZSPB.: Azután mégis letolta.
P.R.: Volt egy pillanat, amikor összeomlott a teljes élettervem – krízisbe került minden, amit meg akartam valósítani.
ZSPB.: Jól gondolom, hogy egy párkapcsolatról beszélünk?
P.R.: Igen. Feltettem egy nőre nagyon sok illúziót, aztán lassan kiderült, hogy mégsem vele fogok családot alapítani. Ezen a mélyponton nyírtam le nullás géppel a hajamat, mert kétségbe voltam esve, és ebben a krízisben energiákat próbáltam felszabadítani magamból. Egy ilyen gesztussal az ember erőforrásokat képes megnyitni önmagában.
ZSPB.: Mi a véleménye Gulyás Mártonék ismét terítékre került ötletéről, az előválasztásról, illetve a Zsidai Roy éttermében végrehajtott akciójukról, amit a korábban bejelentett szisztematikus polgári engedetlenségi mozgalom első lépésének szántak?
P.R.: Úgy gondolom, Gulyás Mártonnak lassan tudomásul kéne vennie, hogy nem a 2018-as választás az, amire ő hatással tud lenni, hanem majd a 2022-es vagy a 2026-os, esetleg csak a 2030-as.
ZSPB.: Mielőtt még elmegyünk százig, mi a lényeg?
P.R.: Az, hogy Gulyás Mártonnak nem a 2018-as választásokra kell gyúrnia – és ezt most már alighanem ő is érzi. Szerintem ő ma még nem az a Gulyás Márton, aki hatással lehet – továbbá ez a Magyarország még nem az a Magyarország. Majd meglátjuk, ő lesz-e az, vagy majd jön egy „Gulyásabb” Márton. A rendszer ellen tiltakozva el lehet foglalni további éttermeket, de a közismert tényeken ez nem fog túl sokat változtatni.
ZSPB.: Egy mondatban megfogalmazva mi a Nemzeti Együttműködés Rendszere? És mik azok az okok, ami miatt olyan jól működik, hogy az összes közvélemény-kutató toronymagas támogatottságot mér a Fidesznek? Valamit nyilván jól csinálnak...
P.R.: Mindent jól csinálnak – ami a „hogyant” illeti. A baj az, amit csinálnak – az ugyanis nagyon nem jó. Tehát a „hogyan” jó, a „mi” az, amivel súlyos problémák vannak.
ZSPB.: Mi az, hogy „mindent jól csinálnak”? Három éve gyakorlatilag nincs kormányzás, mióta a migrációs krízisről felépítették a narratívájukat. Csak folyamatos kommunikáció van.
P.R.: Épp ez a lényeg. Az új cselekvés: a kommunikáció. A modern korban cselekedni kellett, viszont ma, a posztmodernben kommunikálni kell – már mindent az határoz meg.
Ha jól kommunikálod a cselekvést, nem is kell cselekedned – ha rosszul kommunikálod a cselekvést, hiába is cselekszel.
ZSPB.: Ez lenne a szép új világ a maga saját törvényeivel?
P.R.: Ez. Mi, modernhez szokott elmék még csak tanuljuk az új gravitációt, az új kondíciókat, a szellem fizikájának új törvényeit, amelyek a huszonegyedik század kulturális terében várnak ránk.
ZSPB.: Ha nem lett volna ez a kétségtelenül létező és aktuális kihívás, a menekültválság, a Fidesz valószínűleg azért nehezebb helyzetben lenne. Mit gondol, kijelenthető, hogy ha nem lenne ilyen krízis, a Fidesz sem lenne ilyen népszerű?
P.R.: Nem. A Fidesz sikere sokkal átfogóbb – nem pusztán a migránskrízis miatt népszerű. A Fidesz sikere egyrészt abban áll, hogy rátapintottak a nemzeti középre, a nemzet hármas szívcsakrájára, ez pedig a polgárháború, a korrupció és a feudalizmus. Lényege, hogy az alapjai nem törvényesek, nem jogállamiak és nem nyugatosak, hanem személyi függőségen alapulóak, hierarchikusak és bizánciak. Orbán nem pusztán szövetségest keres Moszkvában és Isztambulban, hanem modellt.
ZSPB.: Társadalmi mintákat?
P.R.: Rezsimet. Ezzel a formátummal még kereskedik is Habony Árpád a nemzetközi politikai piacon – ez a trolldemokrácia receptje Habony-módra. Sarkozy be is fizetett rá, csak nem tudta bevinni az Élysée-palotába. Habony ugyanúgy árulja ezt a pártoknak a nagyvilágban, ahogy mondjuk a Big Brothert árulják produkciós cégek különböző tévécsatornáknak. Ez egy kommunikációs formátum, ami a pillanat uralásán alapul, és azon, hogy feltámaszt egy kollektív tudattalanban élő narratívát, egy népmesét – épp mint egy reality show.
ZSPB.: Mi történne, ha Soros György még a jövő évi választások előtt meghalna? Vajon zavar támadna az erőben? Látható, hogy Finkelstein halála nem roppantotta meg a kommunikációt.
P.R.: Dehogyis roppanna meg! Nehogy már azt gondolja bárki, hogy ennek a rendszernek olyan gyöngék az alapjai, hogy azokat Soros György halála megroppantaná. Ez a rendszer onnan meríti a legitimitását, ahonnan a Kádár-rendszer, a Horthy-rendszer, meg Ferenc József és Mária Terézia rendszerei merítették.
Ez a nép mindig is elutasította a megszállott megszállókat, a Szálasikat, a Rákosikat, a Kun Bélákat meg a Gyurcsányokat – szóval ezeket a doktriner, fundamentalista szélsőségeseket. De az, aki gesztusokat tett, mindig is elnyomhatta itt az embereket: aki kiszolgálta, az mindig uralhatta őket – így az első névsor valamennyi tagja.
Orbán Viktor uralmának ezek az alapjai – ezt kell megérteni. Ennek a népnek soha nem kellett a totalitárius elnyomás, de soha nem kellett a nyugatos szabadság sem. A magyaroknak mindig is ez a köztes rendszer kellett, ami most újra megszületett. Ebben érzi magát otthon a magyar ember.
ZSPB.: Ugyanakkor nem kérdés, hogy évek óta van a társadalomban egy masszív, ugyanakkor lappangó elégedetlenség. Mi válthatná ki, hogy ez felszínre törjön? Illetve ki lenne képes ezt mederbe terelni annak érdekében, hogy kormányváltás legyen?
P.R.: Szerintem a kormányváltás a jelen helyzetben tragédiával érne fel. Könnyen lehet, hogy államcsődhöz vezetne, vagy olyan súlyos következményeket hozna, amilyenekkel a görög válság járt. Jelenleg nincs kormányváltó erő. Egy hatalmas koalíció ugyan leválthatná Orbánt, de az aligha lenne kormányképes. Annyi mindent kellene ígérniük, amibe belerokkanna az ország, és négy évre rá egy olyan NER jönne vissza, amiről most még elképzelésünk sincs. Mondjuk olyan lenne a mostanihoz képest, amilyen a mai NER az 1998-2002-es Orbán-kormányzáshoz képest.
ZSPB.: Egy még brutálisabb, még zártabb világ következne?
P.R.: Egész biztosan.
ZSPB.: De mit lehet csinálni egy ilyen csiki-csuki helyzetben?
P.R.: Nem sokat. A rendszer rohamosan éli fel a saját erkölcsi tartalékait. Először is tudomásul kell venni, hogy ennek a rendszernek eljött az ideje, és most itt van. Valószínűleg még itt lesz nyolc, tizenkettő, vagy tizenhat évig – Isten tudja, meddig. Lehet az harminc is. Nem látjuk a végét. Ez egy monolit rendszer – kábé ezzel kell számolnunk.
ZSPB.: Csak várjunk, amíg felfalja saját magát?
P.R.: Nem, addig kell várnunk, amíg az ellenzéke megképződik. A rendszer a saját erkölcsi alapjait máris majdnem teljesen felélte – csak hát nincs alternatívája, vagy csak egy még ilyenebb alternatívája van, vagy valaki, aki ugyanilyen, csak azt hazudja, hogy kevésbé ilyen. Ez a helyzet most. Ki kell a dolognak forrnia magát, de meglehet, hogy ehhez évtizedeknek kell eltelniük, legalábbis sok víznek kell lefolyni még addig a Dunán. Egy újabb generációnak fel kell nőnie, sok beidegződésnek és működési mintának meg kell szűnnie.
ZSPB.: A felmérések szerint a második legnagyobb erő a Jobbik. A Fideszhez viszonyítva persze óriási a különbség támogatottságban, de ez a párt az ellenzék vezető ereje. Botka László visszalépésével sokan azt jósolták, megindulnak a csalódott baloldali szavazók Vonáék felé. Sikerül behúzniuk a kiábrándult fideszeseket és baloldaliakat, illetve a bizonytalanokat?
P.R.: Sikerülhet, de nem jövő tavaszra. Esetleg négy év múlva, ami talán nyolc, vagy még később.
ZSPB.: Miért? A választópolgárok nem értik eléggé a néppártosodási fordulatot?
P.R.: Nem emiatt, hanem azért, mert Habony Árpád elragadta a jobboldal lelkét, majd letette Orbán Viktor lábai elé. Vona Gábor pedig lassan kiszorul a jobboldali emberek szívéből.
ZSPB.: Lassan balra szorul Vona?
P.R.: Ő abban bízik, hogy középre.
ZSPB.: Na, és az LMP mennyit profitálhat a baloldal mélyrepüléséből?
P.R.: Remélem, nem sokat. Szél Bernadett jelenleg a legkeményebb transgendert tolja, vagyis ő az ultrafeminista politika hazai elsővonala. Bevallom, hogy az elmúlt hónapokban nagyon messzire sodródtam az LMP-től is, meg a Momentumtól is.
ZSPB.: Mi a Momentum egy mondatban?
P.R.: Az új Fidesz, csak még fideszebb kiadásban – a fiúk újra eljöttek értünk. Nem nagyon látom Fekete-Győr Andráson, hogy bármi többet gondolna az országról vagy a hatalomról, mint Orbán Viktor.
ZSPB.: Orbán Viktor az elmúlt években a „keleti nyitás” politikájának szellemében már valamennyi keleti diktátorral találkozott. A putyini úton jár, propagandagépezetével megsemmisíti, lejáratja és felszalámizza ellenfeleit. Már csak Kim Dzsongunnál, Észak-Korea legfelsőbb vezetőjénél nem járt „munkamegbeszélésen”. Mit gondol, erre is sor kerülhet még?
P.R.: Ön szerint Orbán akarna vele találkozni?
ZSPB.: Nem látok a fejébe, sem Habonyéba. Ki tudja…
P.R.: Szijjártó Pétert már elküldték Dutertéhez – és hát tudjuk, hogy Orbán Viktor szeret nagy emberekkel pózolni. Lehet, hogy megpróbálja Kim Dzsongunnal is felvenni a nemzetközi kapcsolatot. Pár hónapja elküldte Semjén Zsoltot Iránba atomenergiáról tárgyalni. Nos, ha bármit is értünk a világpolitikából, akkor tudjuk, hogy Orbán Viktor ilyet nem tehet. Csak hát ez a huszonegyedik század, a posztmodern tér, ahol ezt is meg lehet tenni, hisz semminek semmi valódi tétje nincs: minden csak reality show. Valójában tudjuk, hogy ha valakivel Magyarországnak nem szabad tárgyalnia, az Irán, ha pedig valamiről nem szabad tárgyalnia, az az atomenergia. Ha valaki ezt tutira nem teheti meg, az Orbán Viktor, még kevésbé Semjén Zsolt. Mégis megtörténik. Milyen korban élünk?!
ZSPB.: Zavaros is volt az ügy.
P.R.: Aligha az atomenergiáról volt szó, csak ez volt a kommunikáció. Nekik az a jó, ha a „valóságméterünk” hatszor körbefordul, hogy már egyáltalán ne mérjen semmit. Berki Krisztián herét vasaltat, Semjén Zsolt Iránnal tárgyal atomenergiáról – hadd pörögjön, ne mérjen semmit, addig pedig ők ellopnak mindent.
ZSPB.: És fel se tűnik...
P.R.: Az a gyanús, ami nem gyanús. A legreálisabb világmagyarázatok az összeesküvés-elméletek. Ami a szemed előtt zajlik, az nincs.
ZSPB.: Annak mi lehet az oka, hogy a januárban beiktatott Donald Trumppal nem jön össze az a fránya találkozó? Pedig rezsibiztosunk az amerikai elnökválasztási kampányból ismert piros baseballsapkában hirdette az igét.
P.R.: Orbán valami közös politikai iskolát vizionált, amibe olyanok tartoznak, mint Putyin, Erdoğan, Duterte és ő. Úgy látta, hogy Trump is ilyen. Óriási siker volt számára, amikor a „sötét clintoni vonal” helyett az illiberális Trump lett az elnök. Látva Putyin szerepét az amerikai elnökválasztásban, azt érezhette, hogy esetleg létrejöhet valamiféle „illiberális internacionálé”, amelynek keretében majd haverkodhat Trumppal, mert közös politikai családot fognak alkotni. Csakhogy ezt Orbán Viktor nagyon benézte, Donald Trump ugyanis jelenleg az amerikai birodalom elnöke, amely birodalom jóval több nála, ő pedig ennek a birodalomnak a feje, aki egyszerűen nem mondhatja azt, hogy neki az Orbán az egy szimpi csávó, még ha esetleg ez is lenne a magánvéleménye. Soros György a hálózatával és a CEU-val ennek a birodalomnak az egyik fontos erőkarja a régióban.
Orbán Viktornak meg kell értenie, hogy Trump a birodalom elnökeként már nem teheti meg, hogy vele haverkodjon, vele, aki az Európai Unió tagjaként kiárusítja Európát Putyinnak. Hiszen ilyet még a lengyelek sem tesznek!
Csakhogy Orbán nem pusztán az Európai Uniót árulja el, és nem pusztán Clintonnal megy szembe, hanem Amerikával, az amerikai érdekekkel.
ZSPB.: Találkozó azért majd még összejöhet, de haverkodás soha nem lesz?
P.R.: Találkozó sem lesz. Az egy olyan gesztus lenne, ami már nem fér bele.
ZSPB.: Ha már a lengyeleket szóba hozta, akik ma az EU másik fekete bárányának számítanak, nézzük meg, mire megy ki a propaganda, amit a magyar kormány folytat. Mi lesz a jövőnk az Európai Unióban?
P.R.: Annak ellenére, hogy Orbán politikája számos szempontból gyalázatos, illetve mindegy, hogy Habony Árpádnak igaza van-e vagy sem, mert ő csak a kommunikációért felel, ahhoz pedig kiválóan ért, Orbán és kormánya mindig olyan ügyek mentén tematizálja a közvéleményt, amelyekben igaza van. A migrációról szóló vita ilyen. Maga a kerítés felépítése a határon ilyen. És én ezt nem Orbán kampányának hatására mondom.
Ő két és fél éve még Közép-Európa legnagyobb mecsetét akarta felépíteni Budapesten, amikor Farkas Attila Márton barátom és én már arról beszéltünk, hogy az iszlám terjeszkedése és erőszakos intoleranciája Nyugat- és Észak-Európában milyen ijesztő mértéket ölt. Orbán akkoriban még Azerbajdzsánnal haverkodott, épp a baltás gyilkost menekítette haza az itteni igazságszolgáltatás elől, hogy azután otthon nemzeti hősként ünnepeljék.
Hozzáteszem: akkoriban a Jobbik meg a hazai nemzeti radikálisok is a hit és az erkölcs utolsó reménységét látták az iszlámban – szemben ugye a nyugati fertővel. Azután Orbán Viktor – nagyjából a migránsvonulással egyidőben – megijedt az iszlámtól. Megértette, milyen kihívással néz szembe Európa. Szóval: nem én értek egyet Orbánnal, hanem ő meg a stábja fogták fel, amit én meg a haverjaim már évek óta magyarázunk.
Azután ott a Soros-hálózattal vívott szabadságharca: nézzük csak, ki is ez a Soros György! Egy olyan figura, aki a Wall Street ideológiáját terjeszti, annak politikáját és érdekeit képviseli a létező összes eszközzel, beleértve a médiát is: ezt úgy hívják, hogy „a piac láthatatlan keze”. Soros György senkitől soha semmiféle felhatalmazást nem kapott, ugyanis nem szavazott rá senki. A vagyonát, amivel a befolyását érvényesíti, egy játékon nyerte, amit úgy hívnak, hogy tőzsdei spekuláció. Úgy is bánik a pénzével, mint aki nem megdolgozott érte, hanem nyereményként hullott az ölébe: ha utazik, az összes ruhadarabját helyben vásárolja, és összesen egyszer veszi fel. Ezt Gattyán Györgytől tudjuk, aki szintén elég gazdag, csak hát ugye nem Soros Györgyhöz képest. Ahelyett, hogy lecsukták volna, amiért „kinyert” a rendszerből elképzelhetetlenül nagy pénzeket, belőle lett a multinacionális érdekek és a tömegkultúra egyik legerősebb lobbistája.
Tisztán kell látni, hogy ez a Soros-hálózat képezte ki Orbán Viktort és barátait is. A rendszerváltás során és után két terméke volt ennek a hálózatnak: az SZDSZ és a Fidesz. A különbség köztük annyi, hogy az SZDSZ 2010-ig, tehát a megszűnéséig a Soros-hálózatban maradt, míg a Fidesz 1995-ben kilépett belőle. A Soros-hálózat pedig azóta vadászik rá.. Mára Orbán elég pénzes, a rendszere pedig elég erős lett ahhoz, hogy visszaüssön.
ZSPB.: Szembefordult Sorossal, és most bizonyítani akarja, hogy neki van igaza?
P.R.: Orbán egy kiugrott Soros-ügynök. A barátai is mind Soros-ügynökök voltak – most pedig a hálózattal szemben megindították az ellentámadást. Ugyanakkor volt olyan idő, amikor Orbán Viktor maga volt a Soros-terv. Mostanra lett elég hatalma, hogy ténylegesen tegyen valamit Soros György ellen, ugyanis pontosan tudja, hisz ő is be volt hálózva a networkbe nyakig, hogy kik az ellenségei, akikkel le kell számolnia. Ott van a CEU, ami egy nyilvánvaló célpont, illetve a 444.hu, aminek az egyik tulajdonosa maga Soros György. Nem valamiféle összeesküvés-elmélettel állunk itt szemben: pontosan lehet tudni, ki kinek az érdekeit képviseli. Tehát Orbán nem lidércek ellen harcol, hanem egy olyan világ ellen, amit belülről ismer.
ZSPB.: A Központi Statisztikai Hivatal tavaly ősszel készített felméréséből, amelyet a lakosság 10 százalékának bevonásával, 440 ezer háztartásban, 2148 településen végzett, kiderült, hogy az első népszámlálás óta soha nem volt ilyen alacsony a gyermekkorúak és ilyen magas az időskorúak száma Magyarországon. Hogyan lehetne megállítani a fiatalok tragikus elvándorlási hullámát?
P.R.: Nem lehet megállítani. A jelenlegi rendszer létalapját képezi, hogy az a fiatal, friss energia, amelyik megdönthetné vagy legalább megbillenthetné, folyamatosan ki legyen eresztve Ferihegynél. Ha kivándorolsz, a rendszert, a magasabb nyugdíjakat és a rosszabb oktatást támogatod – ettől ilyen stabil a NER.
ZSPB.: Maradnak az idősek és a szegények, akik tehetetlenek...
P.R.: Ez történik. A magyarságért végül eljön a herderi nemzethalál, és a rossz hír, hogy a jobboldal végzi el a piszkos munkát. Ha minden harmadik magyar, aki nyugatra ment dolgozni, itt lenne, a rendszer ennek a töredékét sem tehetné meg, ha pedig minden második magyar, aki nyugatra ment dolgozni, itt lenne, a rendszer beomlana.
ZSPB.: Tudna mondani tíz olyan nevet, akit egy új kormány, sőt rendszer esetén szívesen látna közjogi méltóságként vagy különféle kormányzati pozíciókban?
P.R.: Nincs értelme ilyesmiről beszélni. Ha volna is ilyen ember, ugyan miért vállalná el? Az a tíz ember, aki valóban alkalmas lenne erre a feladatra, soha nem vállalna ilyesmit, az biztos. Az a válság lényege, hogy nem tudunk hatalmat bízni olyanokra, akik alkalmasak rá – csak alkalmatlanok vállalnak el ilyesmit. Minél nagyobb hatalomról van szó, annál alkalmatlanabbak jutnak hozzá. Az államférfiak kihaltak. A hatalomgyakorlás művészete a huszonegyedik században el van átkozva – szóval nem ezen az alapon kell a világot megközelíteni. Egyetlen módon működhetne a dolog: ha van egy ügyed, azzal előlépsz és addig küzdesz, míg át nem töröd a gátakat, tehát keresztül nem viszed az ügyedet. Ha pedig ez sikerült, nem kérsz mandátumot meg minisztériumot, nem ígérsz az embereknek több pénzt, hanem visszalépsz a homályba – még fizetséget sem fogadsz el. Nincs se költségtérítés, se pozíció, nincs se fizetés, se lovagkereszt. Nem akarok hatalmat, nem akarok dönteni másokról, még csak azt sem akarom megmondani, hogy merre kanyarodjon a villamos – ha pedig igen, akkor az lesz az én ügyem. Ez jelenti azt, hogy civil vagyok. Ha meg akarok élni belőle, nem vagyok civil. Az a civil, aki nem vesz fel fizetést azért, amit tesz. Aki nem a pénzért teszi, hanem az ügyért. Sajnos ma már a „civil” szó is mindenki kapcarongya.
ZSPB.: Bő egy éve interjúztam Önnel, akkor azt mondta, nem menne el külföldre. Azóta is ugyanez a véleménye?
P.R.: Nincs hova mennem, Magyarországnak sajnos nincs gyarmata. Hova mennék? Nem mehetek Kanadába, mert ott sincsenek magyar városok vagy városrészek, ahol akkora magyar diaszpóra lenne, hogy eléldegélhetnék magyarként. Innen nincs hova menni, én már itt fogok meghalni. De lehet, hogy túl korai még nemzethalálról beszélni, csak hát nagyon baljósak az előjelek. Csapataink harcban állnak, de az ügyünk nem áll valami fényesen az oktatás és az egészségügy állapotát elnézve. Hasonlítsuk össze Bethlen István és Klebersberg Kuno korszakát és kultúrpolitikáját Orbánéval. Gyakorlatilag Orbánék a szöges ellentétét teszik az előbbieknek, hisz mindent leépítenek. Orbán Kádárhoz tér vissza, azokhoz a lelki és kulturális alapokhoz, amelyeket ő fektetett le. Horn Gyula korszaka mennyivel kulturáltabb világ volt 1994 és 1998 között, mint a mai?!
A pufajkás Horn micsoda européer polgár volt ehhez képest! Micsoda nyugatos világ volt az – pedig ugyanúgy megvolt a kétharmaduk. Igazán rossz érzés látni magunkat, ahogy száguldunk lefelé a lejtőn.
Annak idején a csehekkel és a lengyelekkel versenyeztünk, mára addig csúsztunk vissza, hogy a románokkal meg a bolgárokkal előzgetjük egymást. Szlovákia elhúzott mellettünk. Persze van lejjebb is – csak még nem lehet látni, milyen mély a nyúl ürege.