Ébresztő! Orbánék rendszere bármikor összedőlhet, csak egy kis civil kurázsi kell!
Habár elsőre úgy tűnhet, nincs mitől tartania a Fidesznek, hiszen a kormányzópárt toronymagasan vezeti a közvélemény-kutatásokat, illetve az agyhalottak körében „átment” a Soros-tervvel kapcsolatos kommunikáció is, a rendszer egyáltalán nem olyan szilárd.
A Nemzeti Együttműködés Rendszere – akárcsak bármelyik erőteljesen autokratikus, diktatúrába hajló rendszer – úgy van felépítve, hogy első blikkre, sőt talán akár még másodikra is lebonthatatlannak tűnik, alapjait látszólag nem rengeti meg semmilyen korrupciós ügy vagy politikai botrány, ugyanakkor ezek a rezsimek mind a félelemre épülnek, lételemük pedig a politikai apátia.
Mondhatnánk, hogy a politikai apátia természetes dolog, ami kvázi törvényszerűen, magától értetődő módon minden társadalomban megvan, ez akár még oké is lehetne. A mértéke azonban egyáltalán nem mindegy. Az Orbán-kormány által kiépített maffiaállam jól láthatóan rengeteget dolgozott azon, hogy ezen a téren a lehető „legmagasabb” szintet elérje.
Tény, hogy a választási kedv és hajlandóság a rendszerváltás óta igen alacsony. De ezen a statisztikán Orbánék véletlenül sem akartak és akarnak javítani, épp ellenkezőleg: az ő érdekük az, hogy általános legyen az apátia, senki ne törődjön a másik dolgával, a szolidaritás írmagját is kiöljék az emberekből, továbbá már önmagában a politika szó hallatán mindenki azt kezdje fújni, hogy: „Jaj, hagyjuk az egészet, úgysem lesz soha jobb, minden párt szar és korrupt!” És így tovább.
Ezt az állapotot fenntartva tudott például 2014-ben a Fidesz-KDNP kétharmadot szerezni, amibe persze belejátszott még a győztes-kompenzáció is.
A másik dolog, amire a NER-nek égető szüksége van az az, hogy csak és kizárólag a nagyjából másfél milliónyi saját szavazójának beszéljen, folyamatosan „üzemi hőfokon” tartsa és egy pillanatra se hagyja ellenség nélkül őket, vagy ha mégis lankadna a figyelem, akkor feltüzelje és gyűlöletre kondicionálja a táborát. Ráadásul, miután a Fidesz elveszítette szellemi hátországa jelentős részét, a jobboldali értelmiségi holdudvar szinte teljesen kicserélődött, és olyanok kerültek a felszínre, mint Bayer Zsolt vagy Kovács Ákos, komplex üzenetek helyett csak egybites jelmondatokra van szükség. A propagandamédia napirend-kijelölő funkcióját már régóta arra használják, hogy a kitalált démonok elleni dicső küzdelmekről számoljon be, amiket természetesen Orbán Viktor vív meg.
Végezetül álljon itt egy idézet, ami Orbán önkényuralmi rendszerére egyértelműen igaz:
„Vezető testületek szilárd autokráciában is létezhetnek, valós hatalmuk azonban nincs, döntési terüket az autokrata határozza meg és inkább az uralkodó személy karjának meghosszabbításaként működnek, mint politikaformálóként.”
A mondat „Az autokrata hatalmi bázisa” nevezetű Wikipédia szócikkből való.
S hogy miért írtam az elején, hogy noha az egész rendszer erősnek tűnik, valójában mégis rendkívül törékeny? Nos, azért, mert ha az a rengeteg ember felébred végre az elmúlt 7 év politikai apátiában töltött álmából, és rájön, hogy a saját bőrére megy a vásár, hogy a kormány semmit nem akar kezdeni a munkaerőhiánnyal, az alacsony bérekkel, az elvándorlási hullámmal, az életszínvonal romlásával és még hosszan folytatnám a sort, akkor a szavazáson megjelenő plusz 10-20 százaléknyi embertömeg egyik napról a másikra elzavarhatja ezt a korrupt maffiát.