A döntéshozók helyében inkább figyelembe venném a követeléseinket! – interjú Gyetvai Viktorral, a Független Diákfórum alapítójával
„Sajnos azt kell mondanom, hogy valóban hiányzik az oktatási rendszerből a demokráciára és a kritikus gondolkodásra való nevelés. Nem tanuljuk meg, hogyan álljunk ki magunkért vagy másokért, és azt sem, hogy jogunk van megkérdőjelezni a szabályokat, és a későbbiekben felelős állampolgárként aktívan részt venni, véleményt nyilvánítani a közéletben” – mondja Gyetvai Viktor, a Független Diákfórum alapítója. A január 19-i demonstráció egyik szervezőjével a hazai oktatásügy legnagyobb problémáiról, a diákok agyonterheléséről, a kormány hozzáállásáról, illetve arról is beszélgettünk, mihez kezdenek, ha az illetékesek ezúttal sem hallják meg a hangjukat.
Zsúrpubi: A január 19-i demonstrációra a Facebookon már 9 ezernél is többen jelezték részvételüket. Mi re számíthatunk?
Gyetvai Viktor: Korábbi tüntetésekhez képest annyiban más lesz, hogy főként diákok fognak majd megszólalni, valamint a résztvevőket a megszokottnál aktívabban be fogjuk vonni a demonstráció során. Ennél bővebbet a helyszínen lehet majd megtudni.
ZSPB.: Az esemény szövegében többek között a következőket írjátok: „Elegünk van, hogy a 19. századi egyetemes anyagot olyan részletezve tanuljuk, mintha tegnap történt volna, és hogy ezt 7, 8 vagy 9 órában kell megoldani. […] A fiatalságunk siralmasan nagy része telik a felesleges anyagok túlrészletezésével, miközben tanulhatnánk ugyanezeket az ismereteket lényegre törően, miközben egy tantárgyi óra különböző összefüggésekre is rámutat a modern világgal kapcsolatban. Ha ez nincs meg, nem leszünk naprakészek, nem tanulunk meg önállóan élni, saját értékrend és értékelés útján döntést hozni és nem lesz szabad az elménk.” Mit gondolsz azokról a véleményekről, amelyek szerint a magyar oktatási rendszer a diákok szándékos elbutítására és a szolgalelkűség belenevelésére épül?
Gy.V.: Sajnos azt kell mondanom, hogy valóban hiányzik az oktatási rendszerből a demokráciára és a kritikus gondolkodásra való nevelés. Nem tanuljuk meg, hogyan álljunk ki magunkért vagy másokért, és azt sem, hogy jogunk van megkérdőjelezni a szabályokat, és a későbbiekben felelős állampolgárként aktívan részt venni, véleményt nyilvánítani a közéletben.
ZSPB.: Felhívásotokban a finn oktatási rendszert hozzátok fel pozitív példaként, ami jelenleg olyan távol áll a hazaitól, hogy abba belegondolni is szörnyű. Mégis, melyek azok a modellek, amiket véleményetek szerint érdemes lenne integrálni a magyar rendszerbe?
Gy.V.: Bár nyilván nem gondoljuk, hogy egy az egyben kellene átvenni valamely másik ország oktatási rendszerét, de az mindenképpen fontos lenne, hogy ne legyünk szűklátókörűek. Érdemes lenne tehát tanulmányozni olyan jó gyakorlatokat, mint a frontális oktatás helyett egyenrangú partnerként kezelő demokratikus iskola, a projekt-alapú oktatás, a problémaközpontúság, valamint a való életben várható helyzetek szimulálásán alapuló alternatív számonkérési módszerek.
ZSPB.: Horváth Péter, a Nemzeti Pedagóguskar elnöke szerencsétlennek nevezte a „Ne menj suliba!” szlogent, mivel ez arra utal, hogy az iskola negatív dolog, pedig Horváth szerint a diákok nagy része nem megy rossz érzésekkel iskolába. Meg azt is, hogy mivel a tanulóknak a jelenlegi jogszabályok nem biztosítanak sztrájklehetőséget, a hiányzást a szülőnek igazolnia kell. Valóban olyan jó érzés ma iskolába járni?
Gy.V.: Az iskola valóban lehetne egy jó hely, ahol a gyerekek természetes kíváncsiságuk és tudásvágyuk által motiválva elkezdhetnek számukra érdekes kérdéseket megfogalmazni, és azokra választ keresni. Ettől ma sajnos nagyon távol vagyunk.
Rengeteg panaszt kapunk diákoktól, hogy agyonterhelik őket az iskolában, értelmetlennek érzik a heti 35-40 órát magolást, és semmi szabadidejük nem marad akkor, ha jó jegyeket akarnak szerezni a továbbtanulás érdekében. Ők valószínűleg nem mondanák azt, hogy jó érzés iskolába járni.
ZSPB.: Nemrég egy interjúban úgy fogalmaztál, hogy azt szeretnétek elérni, hogy ne kényszer, hanem lehetőség legyen külföldre menni. Felteszem, ez nem fog egyszerűen menni úgy, hogy a nyolcvan pontból álló javaslatcsomagotokra még csak választ sem kaptok a minisztériumtól. Jól tudom, hogy a Köznevelési Kerekasztalban éppen az érintettek, a diákok nincsenek benne?
Gy.V.: Valóban nincsen egyetlen diákszervezet sem a Köznevelési Kerekasztalban, ráadásul más érintettek és a szakma képviselői közül is kizárólag kormányközeli szervezetekből állították össze ennek tagjait. Ha azonban a kormány ezután is azt üzeni a tetteivel, hogy nem kíváncsi az országban élő fiatalok véleményére, akkor ne csodálkozzon, ha rengetegen elhagyják az országot.
ZSPB.: A NER-ben manapság egy ilyen szerepet felvállalni nem túl hálás és kockázatmentes szerep, pillanatok alatt Soros-bérenccé válhat az, aki kritikusan nyilatkozik meg a kormánnyal szemben. Az elmúlt években sikerült elérnetek olyan változást, amit sikerként könyvelsz el?
Gy.V.: Tavalyelőtt a Történelemtanárok Egylete kezdeményezéséhez csatlakozva elértük, hogy az érettségizők használhassanak kronológiát tartalmazó atlaszt. Évek óta javasoljuk, de tavaly végre be is vezették, hogy a sikeres nyelvvizsga díját az állam visszatérítse a diákoknak (bár ez sajnos a nyelvoktatás problémáit továbbra sem oldja meg).
2012-ben, középiskolás koromban vettem részt először diáktüntetésen, amikor a felsőoktatásban az államilag finanszírozott férőhelyek számát radikálisan akarták csökkenteni. Azóta sok alkalommal, sok ügyben éreztem azt, hogy muszáj felszólalni az oktatási rendszer fejlesztéséért, mivel az alapozza meg a jövőnket is. Ma már legfőképp azért állok ki, hogy itthon tanulhassak és dolgozhassak normális körülmények között. Szeretem ezt az országot, és elkeserít, hogy egyáltalán nem foglalkoznak a döntéshozók a problémáinkkal, ezzel pedig egyre többünket kényszerítik arra, hogy külföldön keressen nyugodt életet, élhető jövőt.
A Független Diákparlamentet 2014-ben hoztuk létre több különböző iskola diákjaival, azzal a céllal, hogy legyen egy közvetlenül választott, valós érdekképviselete a diákoknak, amely országos szintű, és független a mindenkori kormánytól. Ijesztő így visszatekintve azt látni, hogy megalakítása előtt kizárólag a minisztérium által 3 évente megszervezett, zárt ajtók mögött ülésező, cenzúrázott Országos Diákparlamentben volt lehetőségük véleményt mondani a diákoknak.
ZSPB.: Melyek ma Magyarországon az oktatásügy legégetőbb problémái, amiket kiemelnél?
Gy.V.: A mai oktatás nem készít fel a való élet kihívásaira, nem is motiválja a diákokat a tanulásra, helyette agyonterheli őket rengeteg lexikális tananyaggal. Mindent egy központból akar meghatározni, elveszi a tanároktól a szakmai mozgásteret, és felesleges adminisztratív terhet ró rájuk. Ezen felül még igazságtalan is, mivel egyre csak növeli az esélykülönbséget a rosszabb anyagi helyzetű diákok és a tehetősebbek között.
Erre egy jó példa, hogy szűkítik a továbbtanulás lehetőségét, mivel egyre kevesebb diák számára elérhető a minőségi nyelvoktatás Magyarországon (sokszor még a fővárosi elitgimnáziumok tanulóinak is magántanárhoz kell járniuk iskola mellett!), miközben a nyelvvizsgát 2020-tól a felsőoktatásban való továbbtanulás feltételévé teszik.
ZSPB.: Hogy látod, van valódi kormányzati akarat arra vonatkozóan, hogy egy élhetőbb, illetve diákközpontú oktatási rendszerben tanulhassanak a fiatalok?
Gy.V.: Ígéretek szintjén lehetséges, az intézkedések viszont ennek teljesen ellentmondanak. A közelmúltban sajnos arra sincs példa, hogy az érintettek (diákok, tanárok, szülők) és a szakma képviselőivel érdemi, nyilvános párbeszédet folytassanak. Január 19-én azért nem megyünk suliba, és azért demonstrálunk délután 4-kor a Parlament előtt, hogy meghallják a hangunkat, s hogy ne tudjanak figyelmen kívül hagyni minket.
ZSPB.: Palkovics László felsőoktatásért felelős államtitkár mellett a kormány szócsövei hosszú évek óta óriási sikerről beszélnek az oktatással kapcsolatosan. A valóság ezzel szemben az, hogy rengeteg fiatal menekül az országból, folyamatosan romlanak a PISA-felméréseink, illetve azt is tudjuk, hogy 2010 óta közel százezerrel csökkent az egyetemeken, főiskolákon tanulók száma. Mit gondolsz, meddig lehet még hülyének nézni az embereket azzal, hogy minden rendben van, csupán „renitens fiatalok zavarognak itt néha”?
Gy.V.: Azt gondolom, hogy az emberek többsége abszolút nem hülye, tisztában van a magyar realitással. Persze komoly gondot jelent, hogy Magyarországon egyre ritkább lesz a kiegyensúlyozott, korrekt tájékoztatás, de én hiszek benne, hogy ennek ellenére nagyon sokan állnak az ügyünk mellett.
ZSPB.: Azt is mondtad, hogy bizonyos követeléseitekre azonnali és valódi reakciót vártok a kormánytól, mivel az ígéretekkel már tele a padlás. Úgy gondolod, hogy most meghallgatják a véleményeteket? Mi lesz, ha nem, van valami forgatókönyvetek arra az esetre?
Gy.V.: Adunk egy esélyt arra, hogy meghallgassanak minket. Amennyiben nem történik semmilyen előrelépés, akkor folytatni fogjuk az oktatásért való nyilvános kiállást, nem feltétlenül csak demonstrációk formájában. A döntéshozók helyében én tanácsosnak látnám figyelembe venni a január 19-én elhangzó követeléseket, de abban az esetben, ha ezt mégsem teszik meg, komoly meglepetés érheti őket. Kreatívak, kitartóak és végtelenül határozottak leszünk, mert nagyon szeretjük ezt az országot, és szeretnénk egy mindannyiunk számára élhetőbb oktatási rendszerben tanulni.