Magánügy, hogy ki, kire szavaz, hülye viszont ne legyen senki! - interjú Hajós Andrással
„Egy olyan show-műsort nézünk mindannyian – ha akarjuk, ha nem – ami a Fidesz szavazóinak szól, de az már legyen az ő problémájuk, hogy miként veszi be a gyomruk, amikor a nagyvezér először ezt mondja, hogy menjünk jobbra, majd néhány hónapra rá azt hirdeti, hogy balra van a jó irány” – mondja Hajós András. A zenész lapunknak adott interjújában beszélt Mészáros Lőrincről, a strómanságról, Soros Györgyről, a parlamenti munkáról, az ÁSZ-büntetés befizetési határidejének elhalasztásáról, a NER működéséről, a kicsinek tűnő eróziók beéréséről, valamint arról is, miért nem érti a demokratikus ellenzék, hogyan lehet Orbán ellen harcolni.
Zsúrpubi: Nemrégiben derült ki a HírTV jóvoltából, hogy az immáron több mint 3 éve tartó sok milliárdos agyatlan migránsozás közben valamit „elfelejtett” kommunikálni a szinte korlátlan eléréssel rendelkező propagandagépezet, méghozzá azt, hogy az elmúlt években összesen mintegy 2300 embert telepítettek be oltalmazottként. Viszont azt is olvasni, hogy embercsempész és rabló is van a befogadott menekültek között, ami azt jelenti, hogy a nemzetbiztonsági ellenőrzés nem sikerült kifogástalanul. Nyilvánvaló, hogy ezt a tényt mindenáron el akarták titkolni, főként a fanatizált szimpatizánsaik elől, ugyanakkor nem lehet kétségünk afelől, hogy mindez egy előre megkomponált forgatókönyv szerint zajlott. Vajon mi kényszeríthette arra Orbán Viktort, hogy „hagyja elszabadulni a poklot”?
Hajós András: Fogalmam sincs, de őszintén szólva nem is érdekel. Szerintem egy normális ember számára teljesen világos, hogy mi történik, már az elejétől kezdve. Amikor elkezdődött a „szoftabb” migránsozás, amikor először felmerült a határon építendő kerítés terve, már akkor az ország nagyobb része tisztában volt vele, miről szól ez az egész. Egy olyan show-műsort nézünk mindannyian – ha akarjuk, ha nem – ami a Fidesz szavazóinak szól, de az már legyen az ő problémájuk, hogy miként veszi be a gyomruk, amikor a nagyvezér először ezt mondja, hogy menjünk jobbra, majd néhány hónapra rá azt hirdeti, hogy balra van a jó irány. Bennem az összes magyar állampolgár társam iránt van szolidaritás, tehát tőlem legyen fideszes bárki. Mindenki arra szavaz, akire jónak látja, mert ez egy olyan magánügy, mint a vallás vagy a nemi identitás. Én ebből a szempontból valódi liberális vagyok. Hülye viszont ne legyen senki! Vagy ha valaki hülye, az vessen magára, mikor átverik. Itt a probléma az, hogy ennek a típusú mágiának, amivel tömeget lehet építeni és egy sztárkultuszt fenn lehet tartani, vannak olyan túlzásai, emocionális és irracionális elemei, amit a többség hazugságként, értelmetlenségként észlel. Azt hiszem, hogy amikor néha túlcsordul a hülyeség, illetve az események túllépnek a kormányzati propagandagépezet által eltervezett szinten, akkor oltani kell a tüzet. Mondom ezt úgy, hogy nem értek hozzá, és nem állnak rendelkezésemre az információk a mostani helyzet helyes megítéléséhez. De ez történt a netadó kapcsán vagy a Lex CEU-val kapcsolatos hercehurca és visszafinomodás is ezzel magyarázható. A Fidesz kommunikációs stratégiájára mindig is jellemző volt, hogy előbb egy nagyot kell durrantani, azután majd meglátjuk, mi lesz két hónap múlva.
ZSPB.: Valóban úgy tűnik, mintha kissé kicsúszott volna a gyeplő, a kommunikáció zavaros volt, de végül kijött a sorvezető. Legyen a varázsszó a Genfi Egyezmény, a befogadott embereket pedig oltalmazottnak kell nevezni. Ezzel az új narratívával próbálkoznak...
H.A.: Amivel csak az a probléma, hogy amikor már felszították az indulatokat a nem túl tájékozott, a nemzetközi politikában használt kifejezéseket pláne nem ismerő idősebb emberekben, akkor a szellem kiszabadul a palackból. Ez a célközönség most már azt gondolja, hogy mindenkire haragudni kell, aki idegen, és minden idegen „migráncs”, akinek az a célja, hogy elvegye az országunkat. A szellemet nehéz visszatuszkolni, amikor évek óta olyan hangulatot igyekeztek kialakítani, hogy az emberek a vidéki kocsmákban a pálinka mellett szidják a „migráncsokat”. Nekik már mondhatják, hogy az más, aki oltalmazott, mert nemigen fogják meghallani sem.
ZSPB.: Ugyanakkor a legutóbbi mérések szerint még mindig toronymagasan vezet a Fidesz, tehát ennek az ügynek az esetleges hatását még nem tudták megmérni. Ami nem zárja ki, hogy a következő kutatásban ez már meg fog mutatkozni.
H.A.: Van egy megosztott többség és egy egységes fideszes kisebbség. A Fidesz vezetői pedig reálpolitikusok, tehát nem is próbálnak újabb szavazókat szerezni, az eddig meg nem szólított rétegeknek új üzeneteket küldeni, őket megnyerni. Ezzel nem foglalkoznak, ebbe nem ölik az energiáikat. De ettől válik a módszer erkölcstelenné, hiszen csak a saját táboruknak beszélnek, miközben nem érdekli őket, hogy másokat vérig sértenek.
Nem baj, ha egy csomó embert frusztrálnak, ha a politikai számításaik szerint így is jó lesz nekik a hatalmuk megtartása szempontjából. Aki ilyet tesz, nem hazafi. Az nem akar 15 millió magyar vezetője lenni, hiába szajkózza ezt a közhelyet. Az lemondott rólunk. Annak a matek fontosabb, mint mi, nem fideszes állampolgárok.
ZSPB.: Éppen ennek kapcsán mondtad egy tévéműsorban nemrég, hogy amikor valaki Orbán Viktor felhívására a Fidesz kampányát támogatja, „Fidesz-élményt” vásárol, azt az érzést, hogy rá is szükség van, hiszen a miniszterelnök személyesen hozzá fordult, hogy segítsen. Érdekesség, hogy míg az előző kampányban a rezsicsökkentés jegyében „több pénzt hagytak az emberek zsebében”, addig most kalapoznak. Mit gondolsz, ez a „Fidesz-élmény” felülírja vagy legalább ellensúlyozza azt a tényt, hogy az egészségügy, az oktatás, illetve a szociális ellátórendszer folyamatosan hanyatlik?
H.A.: Számomra nem, de a Fidesz rajongótábora számára lehet, ha közben folyamatosan fenn van tartva az a kép, hogy nagy baj van, az ajtó előtt ott áll a farkas. Lehet, hogy az ilyen szavazók úgy vélik, hogy most először is meg kell védeni a hazát, és majd utána jöjjön a többi dolog. Hajlandóak lemondani számukra egyébként fontos dolgokról vagy még pénzt is adományozni. Ennyire egyszerű ennek a pszichológiája. Ezzel együtt én semmilyen dühöt nem érzek azok iránt, akik ennek bedőlnek, annál dühösebb vagyok viszont azokra, akik ezt csinálják. A közvélemény-kutatások az emberekben lezajló finom változásokról, a belső vívódásokról nem sokat tudnak elmondani. Nem mondom, hogy az emberek hazudnak a kérdésekre adott válaszaikban, bár ez is előfordulhat. Lehet, hogy bemondják a megszokottat, vagy amire legutóbb szavaztak, mert lehet, hogy még nem döntöttek. Vélhetően a következő hónapokban is történhet még olyasmi a politikai térben, ami miatt sokan érzik, hogy még nem képesek dönteni. Elég nagy számban lehetnek a várakozó álláspontra helyezkedők, akik azt mondják magukban, hogy: „Egyelőre figyelem, mi történik”. A lényeg, hogy a kisebbnek tűnő eróziók beérnek és összeadódnak, mert a Fidesz-élményt most esetleg megvásároló szavazók is eljutnak néha a kórházba, mert vagy a saját egészségükkel van probléma, vagy a nagymamát kell elkísérni vagy meglátogatni. Továbbá ők is utaznak a vonaton, illetve érzékelik, hogy nem mindig van munka, és milyen összeg és mennyi ideig jár annak, aki mondjuk munkát szeretne keresni. Tehát ami ma megy, az a végtelenségig nem folytatható, ebben teljesen biztos vagyok. Azt nem lehet tudni, hogy az idei választásokig elég ember szeme felnyílik-e, de nincs is túl nagy jelentősége, hiszen az ellenzék teljesítménye egyelőre nagy mozgásteret ad a matekozásban a Fidesznek.
ZSPB.: Amikor tavaly decemberben Demeter Márta, az LMP-frakció tagja Orbán Viktornál érdeklődött a szaúdi Gaith Pharaon ügyeiről, illetve a viszonyukról, akkor a miniszterelnök csupán annyit válaszolt meglehetős arroganciával: „Boldog karácsonyt kívánok!”. Mit árul el ez a közéletünk állapotáról?
H.A.: Nem tudok már annyira felháborodni, mint amennyire elvárható lenne. Miközben persze én is elítélem az ilyen megnyilvánulásokat, mert a miniszterelnök már a látszatot sem kívánja fenntartani, meg nem lepődök rajta, mert nem először történik ilyesmi.
Orbán Viktor a saját laptopjának tartja a parlamenti patkót, amit akkor nyit meg vagy csuk le, amikor neki tetszik. De már ez is kissé unalmas.
Hadd mutassak rá azonban a dolognak egy kis részletére, majd egy furcsa logikai lépéssel hadd beszéljek a baloldalról. Ha félretesszük az üggyel kapcsolatos összes egyéb szempontot, akkor azt állítom, hogy néha egy ilyen üzletembert vagy ügynököt – már valószínűleg soha nem tudjuk meg, hogy mi is volt valójában – be kell engedni az országba. Még azt sem tartom kizártnak, hogy egy ilyen személy jelenléte vagy a szimpátiájának az elnyerése megelőzhet terrorcselekményeket, tehát nemzetbiztonsági szempontból nemhogy kifogásolható, hanem egyenesen kívánatos. Ezzel a filmszerű gondolattal azért érdemes eljátszani, mert ha az ellenzék az Orbán Viktor iránt érzett ellenszenvéből próbál levezetni mindent, akkor a realitásokról néha megfeledkezik. Hogy Orbán Viktor cinikus, a végtelenségig hatalomtechnikus, az nem jelenti azt, hogy egyszerű lenne miniszterelnöknek lenni. A baloldali összefogás egyik legnagyobb hiányossága, azaz a legfőbb probléma az, hogy rosszul castingolnak, nem jó vízióval rendelkeznek arról, hogy milyen lenne egy Orbán utáni vezető, illetve elfeledkeznek arról, hogy egy országot nem lehet teljesen tisztán, elvek mentén kormányozni. A baloldal nem akarja elfogadni, hogy egy új miniszterelnök sokkal inkább fog Orbánra hasonlítani, mint Bibóra. Mindenki képzelje el, hogy a neki szimpatikus jelölt a miniszterelnök. A nemzetbiztonság értesíti, hogy bizonyos körök mozgolódnak, valami készül, ekkor pedig bejelentkezik egy figura, aki azt állítja, hogy ezt le tudja állítani, de cserébe menedéket kér. Ez egy dilemma, hogy az ország első embere engedi-e magát zsarolni az ország érdekében, vagy sem. De az is lehet, hogy simán csak annyi történt, hogy a jó üzlet reményében szemet hunytak afelett, hogy az illető honnan jött. De annyit megér az ügy, hogy legalább hajlandóak legyünk belegondolni, esetleg nem minden úgy történt, ahogyan az ellenzék láttatni akarta.
ZSPB.: Apropó, baloldal és karácsony. Szinte a kezdetektől fogva nyíltan kiálltál és ma is támogatod Karácsony Gergelyt, a Párbeszéd és az MSZP miniszterelnök-jelöltjét. Valószínű, hogy a két párt közösen megugorja a 10 százalékos küszöböt a választásokon. De hogy lesz ebből kormányváltás, sőt Karácsony-kormány?
H.A.: Nagyon óvatosan fogok fogalmazni, mert nem akarok ártani Karácsony Gergelynek. Ugyanakkor nem rejthetem véka alá, hogy én nem roppanok össze, ha nincs kormányváltás. Én azzal is kiegyezek, ha vannak politikusaink, akik szépen lépegetnek előre. Ha nevelgetjük a palántáinkat, ha egyre újabb jó emberek kerülnek előtérbe, akik egyre komolyabb feladatok megoldásával egyre jobban megerősödnek, fejlődnek. Ha Gergely kampánystábjának a tagja lennék, nem mondhatnék ilyet, de nem vagyok az, így azt állítom, nem baj, ha Karácsony Gergely végül marad Zugló polgármestere. Én elég korán észrevettem Karácsony Gergely képességeit, és nem azért, mert olyan marha okos vagyok, hanem mert mindig higgadtan néztem a politikai szereplőket, amit mindenkinek erősen tudok tanácsolni. Kísérjük figyelemmel a fiatal politikusokat! Miniszterelnök nem lesz valakiből szerdáról csütörtökre. Ez egy folyamat. A magyar választók, főleg az ellenzéki választól egy idő után ejtik, elhagyják a jelöltjeiket, nyilván türelmetlenségből vagy frusztráltságból. Elindul egy fiatal csapat, mint ahogyan Karácsony Gergely is elindult az LMP-vel, majd fél év sem telik el, már sokan azt mondják, hogy ezek mamlaszok, ezek gyengék, de hát nem tudom, mit várnak. Ez a csodavárás ellopja a show-t a valódi politikai építkezés elől. A bokszban sem mindig a K.O. hozza a győzelmet, szerényebb győzelmeket néha lábmunkával lehet elérni. Egyébként Karácsony Gergely jelenleg igen hatékonyan építi magát. Az MSZP-vel között politikai szövetsége egy nagyon érdekes jelenség. Nem tudtam én sem, mint ahogyan az átlagos választók sem, hogy ez fog következni. Az MSZP ma rendkívül nehéz helyzetben van. Nincs vezető, belső válság van. Botka megpuccsolása megmutatta, mekkora erők feszülhetnek egymásnak. Az MSZP egyik része felismerte, hogy ezt a meccset most félre kellene tenni. Kerestek valakit, aki népszerű, és összeálltak. Mindenki azt mondja, hogy Karácsony Gergely az MSZP-vel állt össze. Szerintem olyan, hogy MSZP, nincs. Az csak egy párt maximum pár ezer taggal. Van viszont az MSZP-s szavazótábor, akik magyar szavazók. Őket nem illik a ködben bolyongani hagyni, a hidegben, a kiszámíthatatlan semmiben kóborolni. Ők szavazni szeretnének, ezért illik esélyt adni nekik, hogy le tudják adni a voksukat valakire, aki számukra elfogadható. Úgy érzem, hogy az MSZP cserben hagyta a szavazóit, nem adott nekik egy miniszterelnök-jelöltet, nem nyújtott megfelelő szolgáltatást programmal és vezetővel, Karácsony Gergely pedig kifejezetten államférfiúi attitűddel felismerte ezt a helyzetet. És mindez neki se jött rosszul. Szerintem ez nem a rossz értelemben vett hatalomtechnika, hanem egy jó értelemben vett államférfi jól kiszámított lépése. Lábmunka. Karácsony Gergely igyekszik megszólítani sok százezer MSZP-s szavazót, akiknek eddig nem volt kit választani, és én ebben semmi kivetnivalót nem találok. Pont szembemegy azzal, ahogy Orbán Viktor rendszere működik. Számára egy teljesen más típusú kettős állampolgárság létezik, mint amiről beszél, ugyanis vannak a fideszes magyarok, akik számítanak, meg a nem fideszes magyarok, akiket a matek alapján nyugodtan szembe lehet köpni bármikor. Karácsony Gergely éppen ezzel a hozzáállással kíván szakítani, amikor olyanokat is képviselni kíván, akik eddig nem az ő pártjára szavaztak.
ZSPB.: Maradjunk még a pártoknál! A kézivezérelt ÁSZ által kiszabott büntetésekkel kapcsolatban csapdahelyzetről beszéltek, majd kijelentették, nem fognak fizetni részletekben sem. Jól láthatóan az egész felhajtás leginkább Vona Gábor és a Jobbik megfélemlítéséről szólt, a többi pártnak inkább mintha csak a biodíszlet szerepét szánták volna. Vajon miért visszakozott Orbán ebből az erődemonstrációból, és mi lehet ennek az eljárásnak a vége?
H.A.: Annyiban nem értek egyet a kérdésedben megfogalmazott állítással, hogy ugyan a 600 millióhoz képest kisebbnek tűnhet a 15-20 millió, de az arányokat figyelembe véve az is nagyon sok. Juhász Péter ügyesen reagálta le a dolgot, amikor bemutatta a nyilvánosságnak Facebookon az irodájukat, hogy mindenki el tudja dönteni, jogos-e az ÁSZ által kiszabott büntetés. De azt is leszögezte, hogy ők beállnának a földbe, ha ezt az összeget most tényleg be kellene fizetniük. Nehéz megítélni, miért történtek az események abban a sorrendben, ahogyan. Meglehetősen ügyes Orbán, mert most az összes ellenzéki pártot törvénysértő szervezetként tudja beállítani a saját tábora előtt. Ha a főnök azt mondja, hogy ezek „bűnözők”, ezért nem volt mit tennie az ÁSZ-nak, meg kellett őket büntetni, akkor az a tömeg, amelyik nem túl tájékozott, és nem kíváncsi a jogszabályokra sem, ezt simán elhiszi, Orbánnak pedig ez a primer hatás éppen elég. Orbán nagy hullámokban dolgozik. Hogy mi lesz majd a választások után, amikor eljön a következő csörte, hogy be kell-e fizetni vagy nem, az most nem érdekli. Én így értelmezem Orbán tetteit. Majd meglátjuk, mi legyen, ha átértünk a hídon. Ha befizettetjük, annak is lehet haszna, de ha csak ijesztgetünk vele, annak is, meg ha elengedjük, annak is. Tehát én nem úgy látom, hogy visszakozott volna. Ha valakit jól megpofozok, akkor az nem visszakozás, ha utána nem rugdosom meg jó alaposan. Nem is érdekes, hogy be fogják hajtani vagy sem. Az a lényeg, hogy megint van egy olyan ügy, amit Orbán irányít. Az áldemokratikus intézményrendszer ismét a segítségére siet, mert megint takarózhat azzal, hogy nem ő áll a háttérben, hanem egy állami szervezet végzi a dolgát, amit még az EU is csak vonakodva mer megkérdőjelezni. Csak mi, akik benne élünk, tudjuk igazán, hogy ez csak egy mesejáték. Az EU nem kíván beavatkozni, és szerintem se lenne jó, ha olyan precedenst teremtenének, hogy egy független állam belső ügyeibe közvetlenül beleszólnának. A délszláv háború alatt a NATO által végrehajtott bombázás is kultúrsokk volt az európai közösség számára. Az egy nyílt és durva katonai akció volt, de az EU még politikai szinten sem akar hasonlót tenni. Ezt a szürke zónát, ezt a teret használja ki Orbán, hogy azt csináljon, amit csak akar.
ZSPB.: Visszaél azzal, hogy az EU történetében nem volt arra példa, hogy egy ország olyan komplex módon szegi meg a demokratikus játékszabályokat, mint mostanában Magyarország és Lengyelország. Mivel nem voltak erre felkészülve, nincsenek szankciók sem. A hetes cikkely alkalmazásának belebegtetése, azaz a szavazati jog megvonásával való fenyegetés is csak a kommunikáció szintjén mozog, mert egyik országnak sincs félnivalója, amíg a másik nem szavaz ellene.
H.A.: Szerintem a demokratikus ellenzék nem érti, nem jól vezeti le, hogyan lehet Orbán ellen harcolni. Az ÁSZ-ügynek például van egy olyan olvasata is, hogy azáltal, hogy a Jobbikból mártírt csináltak, segítenek Vona Gábornak. A jobbikosok rövid idő alatt 50 milliót összedobtak. Ez is egy olyan összekovácsoló erő, mint amikor a Fidesz a saját hívei körében rendez gyűjtést a migránsellenes kampányához. Vona mindig mindenhol elmondja, hogy ő jelenti az egyetlen alternatívát Orbánnal szemben. Az, hogy a Jobbikot ütik leginkább, ráerősít erre, kiemeli Vona fontosságát. Aztán ott van Simicska Lajos is, akinek számomra teljesen tisztázatlannak tűnő viszony van a Jobbikkal, bár lehet, hogy nem olvastam el mindent ezzel kapcsolatban, amit kellett volna. Még mindig nem értem ugyanis, hogy ez csak egy légből kapott vádaskodás, vagy tényleg van köztük valamilyen szövetség. Orbánnak még az is jól jöhet, hogy a Jobbik erősödik kicsit, mert látszik, hogy az ellenzéki összefogás legkényesebb kérdése a Jobbikkal való szövetség. A DK egyenesen kizár mindenféle együttműködést. Úgy tűnik, hogy amíg Vona és Gyurcsány markáns szereplője a magyar politikai életnek, addig az ellenzék mindig meg lesz osztva. Ez pedig Orbánnak kedvez, aki időről időre bedob egy kavicsot a bilibe, mert úgy néz ki, csak az a lényeg, hogy legyen egy hullám, a többi nem fontos.
ZSPB.: Pár éve még Brüsszelt akartuk megállítani, ezt demonstrálva szép nagy, piros tenyeres plakátok lepték el a köztereket. Most azonban „Stop Soros!” néven egy újabb rengeteg pénzt felemésztő kampány, illetve egy gyorsan összetákolt törvénycsomag is jön, amiben a gonosz, bevándorláspárti, közkedvelt szófordulattal élve „migránssimogató” civil szervezeteket akarják listázni, ráadásul a tervek szerint egyfajta távoltartási végzést is kiadhatnak ellenük. Megérkeztünk Oroszországba?
H.A.: Szerintem nem. Erről is más a véleményem, mint a legtöbbeknek. Gondolom, mindenki meg fog rám haragudni minden oldalon. Megint egyszerre Fidesz-bérenc és büdös komcsi. Az utóbbi években ez lett a sorsom. Ez a józan tárgyilagosság átka. Na, akkor nézzük. Egy: amikor Soros Györgyöt támadják, akkor nem a civil szférát támadják. A civilek szíveskedjenek folyamatosan arra törekedni, hogy Soros György nélkül is létezni tudjanak. Elnézést kérek, de a civil szféra nem abból áll, hogy valakit pénzel egy mecénás. A civilek szervezzék meg úgy a munkájukat, hogy annak a finanszírozása fenntartható legyen. Vagy lehet másodállásban is, lelkesedésből csinálni bizonyos tevékenységeket. Tiszta sor, hogy a plakátokra pénz kell, meg hogy az érintettekre is pénz kell, ezért kissé túlzó, amit mondok. De azt szeretném leszögezni, hogy nehogy már a magyar civil szféra egyenlő legyen Sorossal! Kettő: számomra a nagy üzletemberek egyáltalán nem vonzó személyiségek. A nagy megbánást sem egy Simicska Lajosnak, sem egy Soros Györgynek nem szopom be. Nem vált ki belőlem semmiféle szimpátiát, hogy valaki annyi pénzt tudott keresni, hogy támogatni képes egy nemes célt. Nekem az a tanító, lelkész, ápolónő vagy szociális munkás szimpatikus, aki nem szedett össze kétes eszközökkel milliárdokat, és ennek ellenére egész életét mások szolgálatának szenteli. Szegényeken, betegeken vagy gyerekeken segít. Azért ezt a sorrendet egy kicsit dühösen szeretném felállítani. Ugyanakkor az, hogy számomra Soros György nem feltétlenül szimpatikus, egyáltalán nem jelenti azt, hogy vele szemben mindenféle aljasság, idiotizmus és népkábítás megengedhető. Nagyon sok vetülete van ennek az ügynek. Az én fejemben ez úgy van, hogy Soros György – ha találkoznék vele – valószínűleg ellenszenves lenne nekem, mert olyan dolgokat is csinált életében, amikkel egyáltalán nem tudok azonosulni, és annak a 20. századi kapitalizmusnak a képviselője, ami rengeteg kárt okozott már, és még fog is, bár a mai, modern változata már összeomlóban van. De ez nem jelenti azt, hogy ha valamire pénzt ad, akkor az mocskos. Azok a szervezetek, amik pénzt kapnak tőle, valószínűleg már az ő támogatása előtt is léteztek, nélküle is működtek, most viszont egy politikai játszma áldozatává válnak. Ügyek és elvek. A következő az, ami nekem borzasztóan fáj. Ha például egy üzletembert nagyon utálunk, akkor meg lehet győzni a lakosságot, hogy ne fogadják el a pénzét. Meggyőzni lehet, de hadjáratot indítani olyanok ellen, akik emberi jogokat védenek, akik elesetteket képviselnek, ez megint országromboló, és megint annak az „elvnek” a megvalósulása, hogy aki nem fideszes, az pusztuljon.
ZSPB.: Ha már Putyinéknál járunk, akkor említsük meg 3 ezer milliárdos orosz hitelből épülő Paks2-t, amivel a kormány számítások szerint körülbelül 50 évre eladósítja az országot. Az ehhez kapcsolódó szerződéseket a jelen állás szerint még az unokáink sem fogják látni, a hitelt viszont fizetniük kell. Már, ha lesznek fiatalok még ebben az országban. Ez egy tudatos stratégia, hogy menjenek minél messzebbre azok, akik zavarognának, vagy csak olyan gyatrák a kilátások, hogy a diplomások jobbnak látják sürgősen távozni?
H.A.: Az kétségtelen, hogy politikai szempontból a hatalom számára könnyebbség, hogy ezek az emberek nincsenek itt. Miközben Gyurcsány mondta, hogy: „Ha nem tetszik, el lehet innen menni.”, és ez rá is égett, ő semmi olyat nem tett, ami erre sarkallt volna bárkit is, a Fidesz viszont – amely akkor még ellenzékben vérig volt sértve ezen a kijelentésen – megvalósította. Biztosan van ennek egy olyan aspektusa, hogy úgyis kevés a munka Magyarországon, meg hogy nem baj, ha ezek a fiatalok külföldön tapasztalatot szereznek és nyelvet tanulnak, majd az európai piacon kamatoztatják a tudásukat. Bizonyos értelemben erre vágytunk is, hiszen például én – a rendszerváltás előtti kamaszkorral és fiatal férfiként – elájultam volna, ha nekem valaki azt mondja, hogy elmehetek Londonba mosogatni. Ugyanis én egy budapesti szálloda éttermében mosogattam akkoriban. Önmagában tehát még nem is lenne rossz a dolog. A baj az, hogy miközben ez a rendszer egy szűk politikai közösséghez tartozóknak segít, addig nem feltétlenül segít szociológiailag, az egész társadalom szintjén. Van egy nyitott világ, mi annak a perifériáján élünk. Ugyanúgy periféria Los Angeleshez képest az amerikai Minessota állam egyik kisvárosa, ahonnan a tehetségesebbek, vagy éppen a leginkább elkeseredettek mennek a nagyvárosba. Ez a fajta társadalmi mobilitás a fejlett társadalmak egyik ismérve. Jó, ha mind térben, mind pedig a szakmák és társadalmi rétegek között mozoghatnak az emberek. A rendszerváltás után mindez Magyarországon is európai szintre lett emelve.
De sajnálatos, hogy Budapesten nem találja meg egy vidéki magyar fiatal, amit egy vidéki brit fiatal megtalál Londonban. Az a magyar politikai elit elhibázott lépéseinek következménye, amivel leginkább politikai célokat akarnak megvalósítani, hogy ma egy magyar fiatal nem találja meg a boldogulás lehetőségét Miskolcon, Szegeden, Sopronban, Pécsett, Debrecenben vagy Budapesten. Mert mára nyugodtan tarthatnánk ott, hogy az igenis megtalálja a számításait, aki valamely nagyobb városunkba „felköltözik”, nem beszélve arról az álomról, hogy milyen jó lenne, ha egy faluban vagy egy tanyán is lehetne boldogulni.
ZSPB.: Készítsünk egy röntgenfelvételt a NER-ről! Vannak, akik az illiberális államot egy feudális viszonyrendszernek írják le, míg például Magyar Bálint évek óta következetesen maffiaállamról beszél. Az világos, hogy semmiféle koherens világképről nincsen szó, elvekről és eszmékről még annyira sem. A kettős beszéd mestere, a pávatánc kategóriában díjat érdemlő Orbán által vezetett Fidesz mindig éppen azzal hízeleg a szavazótáborának, ami kifizetődő. Te hogyan határoznád meg azt, amiben jelenleg élünk?
H.A.: Nehéz feladatot adsz, mert ilyen típusú fejtegetéseket inkább Tamás Gáspár Miklóstól vagy Tölgyessy Pétertől, maximum Csizmadia Ervintől szeretek olvasni. Mélyebb elemzésre így nem is vállalkoznék. Amit érzek, az a következő: A feudális viszonyrendszeren alapuló működés, aminek ebben az országban egyébként a legnagyobb hagyománya van, ma is fennáll. A mai rendszert a „hódoltság korának” nevezném, ugyanis ennek a szónak a történelmünkből adódóan számos olyan jelentésrétege van, ami illik napjaink Magyarországára, jóllehet ezt a kifejezést általában a törökök általi megszállás időszakára szokás alkalmazni. Azért képzelem, hogy helyesen írja le a mostani állapotokat, mert úgy gondolom, hogy Orbán Viktor fejében is valami hasonló elképzelés élhet. Szerintem ő Bethlen Gábornak hiszi magát, Erdélyország fejedelmének, aki a törökök, muszkák és Habsburgok szorításában nem mindig a legerkölcsösebb módon őrizte és védte meg országa függetlenségét, hanem taktikázással, zsarolással, ízléstelen politikai húzásokkal. Azért is szeretem ezt a hasonlatot használni, mert ez a fajta vezetői eszmény a behódolás lehetőségét kínálja fel az állampolgárnak a félelmei elleni gyógyszerért cserébe, az előremenetel vágyának beteljesítéséért. Éppen emiatt vagyok mélyen és megrögzötten Fidesz- és Orbán-ellenes, dacára az esetleges pozitív gazdasági tendenciáknak, vagy a minden kormány által megtett néhány okos és hasznos intézkedésnek. A hódoltság mérgét árulják. Azt tanítják az embereknek, hogy minden meg van oldva, ha behódolsz. Nem elég nekik, ha valaki szövetséget akar kötni velük partnerként. Nem. A NER azt követeli, hogy hódolj be. Teljes odaadást, örök hitet, irracionális hűséget akar. A kételyeink eldobását, ami szerintem megmérgezi a társadalmat. A gyerek egyszer azzal jött haza az iskolából, hogy az osztályfőnöknő úgy próbálta motiválni őket, hogy azt mondta: „Tanuljatok, mert különben nem lesz pénzetek.” Ebből otthon egy kisebb beszélgetés kerekedett, mert arra terelődött a szó, hogy az egyébként nagyon értelmes tanárnő vajon mennyit keres. És hogy vajon neki van-e több pénze, vagy Tiborcz Istvánnak. Hogy igaz-e, hogy ha nem tanulunk, nem lesz pénzünk. Az üzenet az volt, hogy legyünk okosak, tisztességesek, vállalkozó szelleműek, találékonyak, mert ha nem, akkor nem jutunk előre. Az emberi kultúra évezredek óta erre akar megtanítani, hogy csak akkor leszünk sikeresek, ha igyekszünk ilyenné válni.
A NER ennek az ellenkezőjét üzeni, amikor azt hirdeti: Sikeres akarsz lenni? Hódolj be! Filmet akarsz készíteni? Hódolj! Tévéműsort akarsz vezetni? Hódolj! Nemzeti dohányboltot akarsz? Hódolj! Nagyvállalkozó akarsz lenni? Hódolj! Sikeres sportoló szeretnél lenni? Hódolj! Azért rendkívül mérgező ez, mert kultúra- és igazságellenes. Nem így kellene a világnak működni.
Szerintem egy dolgot nagyon sokszor rosszul ítélnek meg az elemzők. A valódi elemzők is, meg az olyan botcsinálta elemzők is, mint én. De még a spindoktorok is rendre azt állítják, hogy az embereket csak a pénztárcájuk érdekli. Nem igaz. Szeretném hinni, hogy az embereket nem csak az mozgatja, hogy mindig gazdagabbak akarnak lenni vagy gazdagabb országban élni. Vannak olyan érzelmi és szociális értékek, amiktől egy szegény ország is jobb hely tud lenni. Egyik ismerősöm mesélte, hogy Észtországban az évnek ennek a szakában az emberek nagy része egy kis világító kütyüt visel magán, hogy látni lehessen a nagy balti éjszakában. Akinek nincs ilyenje, ahhoz odamegy a rendőr és – itt jön a lényeg – ajándékba ad neki. Nem megbünteti, nem lealázza. Észtország, amelynek másfél millió lakója van, valószínűleg még nálunk is sokkal durvábban élte meg az orosz elnyomást. Etnikailag is nagyon megosztott, mert sok a betelepített orosz. Mégis így állnak a dolgokhoz, tehát lehet így is élni. Azt gondolom, hogy a jó és a szép nemzetösszetartó erővel bír, ami a kultúra lényege, a Fidesz és a NER pedig ezt rombolja a hódoltatással.
ZSPB.: De akkor vajon hol van ennek a gyökere, honnan, miből nyeri a legitimációját ez a vezetés? A történelmünk és a múltunk a magyarázat?
H.A.: Ne felejtsük el, hogy ott van az az ember, aki az egésznek az élén áll. Egy vezetőnek nagyon jelentős a hatása, és ez a miniszterelnök pedig különösen sok médiafelületet és figyelmet kap. Egy miniszterelnök már majdnem popsztár, de csak majdnem. Ami nagyon furcsa, hogy a Fidesz bizonyos értelemben valóban demokratikusan uralkodik, mert még a mai rendszer is tartalmaz nyomokban demokráciát és népképviseletet. A Fideszt szerintem részben azok tartják életben, akik a hódolást nem érzik hódolásnak, mert nekik fontosabb a valahova tartozás öröme. De nagyobbrészt azok az emberek tartják fenn a mostani rendszert, akik maguk is ilyenek szeretnének lenni. Azért hoztam fel az előbb a popsztár hasonlatot, mert popsztárt vagy kedvenc focistát és sportolót vagy színészt is úgy szoktunk választani, hogy mi is olyanok szeretnénk lenni. Ha megtehetnénk, akkor mi is úgy élnénk... satöbbi. El tudom képzelni, hogy ha odamennék sok Fidesz-szavazóhoz és egy magánbeszélgetés során megkérdezném, hogy „Téged nem zavar, hogy hódoltatnak?”, akkor az lenne a válasz, hogy „De hát ez a világ rendje. Én ugyanezt csinálnám, sőt csinálom is a saját kis vállalkozásomban.” És én még azok iránt sem érzek gyűlöletet vagy ellenszenvet, akik így gondolkodnak, mert szerintem sajnos ez is a kultúránk része. A történelmünk arra tanít, hogy az erőt legyőzni nem lehet.
Generációkon átívelve, évszázadokon át az összes sztori, ami az elbukott szabadságharcainkról, az ellenállásról és az azt követő kiegyezésről, az államosításról, az elkobzott és ellopott vagyonokról szól, arra tanított minket, hogy itt a periférián az egyetlen lehetőség a boldogulásra a csatlakozás és a behódolás, illetve az átállás az erősek oldalára. Ennek tükrében megérthetjük a gyenge emberi lelket, ha ezt választja. Aki nem, az meg elment Londonba. Vagy a sötétben kiabál a sarokban egy vödörbe, mint én.
ZSPB.: Beszéljünk egy kicsit Mészáros Lőrincről!
H.A.: Oké, de hadd kezdjek egy érdekes sztorival, mert lehet, hogy akkor mást fogsz kérdezni. Itt történt ebben a szobában, ahol most beszélgetünk. Van Orbán Viktor közvetlen munkatársai között olyan, akit ismerek, most már kevésbé jól, de egy időben jól ismertük és kedveltük egymást. Jó viszonyban voltam vele sokáig, sokszor vitáztunk, és sokszor akart megtéríteni azzal, hogy szerinte én fideszes vagyok, csak nem tudok róla. Ez abban az értelemben érthető is volt, hogy én soha nem a tipikus baloldali elvakult haragot mutattam, ezért a fideszesek velem kapcsolatban összezavarodnak. Amikor olyanokat mondok ebben az interjúban is, hogy ezt meg azt jól csinálják, meg hogy nem kell őket gyűlölni, akkor néhányan azt hiszik, hogy akkor biztos én is, csak nem ébredtem még fel. Szóval ez az illető sok ilyen vitát folyatott le velem, de egyszer eldurvult a vita és kiabáltunk egymással. Én akkor azt vágtam a fejéhez, hogy mondjon egyetlen értelmes érvet, amitől meg tudna győzni arról, hogy én mint választó, miért ne tartsam Mészáros Lőrincet Orbán Viktor strómanjának. Nyitott vagyok rá, meghallgatom, csak mondjon valami gondolati konstrukciót azon kívül, hogy „azért nem, mert csak.” Az volt a válasza, hogy „igen, ezt nem csináljuk jól”. Utána erről már nem volt szó, csak másról, mégis később úgy összevesztünk, hogy azóta sem beszéltünk.
ZSPB.: Nocsak!
H.A.: Várom a kérdést! Illetve várj, még egy dolgot hadd mondjak! Mindannyian tudjuk, itt élünk ebben az országban, hogy ő Orbán Viktor strómanja. Mindenki azon töri a fejét, hogy vajon kiveszi a pénzt és visszarakja a pártkasszába, vagy Orbánnak svájci bankszámlája van. Mintha ez bármit számítana. Önmagában az is, ha valóban csak az övé maradna az egész pénz, az is felháborító lenne, nem kell még strómannak is lenni. Ami Mészáros Lőrinccel történik, abban nem az a felháborító, hogy Mészáros Lőrinc stróman, hanem hogy Mészáros Lőrinc. Azzal csak foglalkozzon Gyurcsány, hogy tényleg vannak-e doksik arról, hogy mi van azokon a svájci bankszámlákon, vagy mi nincs, játszhatják ezt a játékot. Meg majd ha egyszer lesz egy ÁSZ és egy ügyészség, ami nem csak a nevében az, akkor majd lefolytatnak egy eljárást, hogy ki mit hova adott vissza. De ez sem olyan ördöngösség, mert Lánczi András eleve megmondta, hogy a Fidesz legfőbb politikája az, amit mi korrupciónak tartunk, és hogy egy nemzeti oligarcharéteget akarnak létrehozni. Én még azt is el tudom képzelni, hogy nincs Orbánnak svájci számlája, „csak” az történik mondjuk egy telefonbeszélgetésnél, hogy „Lőrinc bátyám, azért elég sokat segítettünk neked az elmúlt években, ugyan legyél már olyan legény, mert bajban van ez a felvidéki vagy vajdasági focicsapat… Lőrinc bátyám szeretjük egymást, légyszi kicsit segíts oda”. Már ez is felháborító, hogy így mennek a dolgok. Csak hát valakik hisznek abban, hogy ez így jó.
Kérném a Transparency Internationalt, hogy ha módjukban áll, készítsenek egy tanulmányt arról, hogy sikerült-e létrehozni a magyar tőkésosztályt. Ugyanis az én baráti körömből is sokan, akik időnként vagy mindig is fideszesek voltak, amellett érveltek, hogy itthon fogják tartani a tőkét. De ez nem történt meg szerintem. Azt mondták, hogy itthon fogják tartani a munkaerőt és munkahelyeket fognak teremteni – ez szintén nem történt meg szerintem. Hogy a nemzeti stratégiai célokat fogják elsőrendűnek tekinteni. Amennyiben a futballról van szó, ez igaz, de ezen kívül nem így történt szerintem.
Tehát amit Lánczi András felvázolt, az sem történt meg. Ha megtörtént volna, akkor is mondhatnám, hogy nekem ez nem szimpi, de nem is történt meg. Azért fontosak ezek a történetek, mert ezekből kiderül, hogy két szinten gondolkodva kell utálnunk Orbán rendszerét: egyrészt azért, mert ő egy cár, másrészt meg azért, mert egy rossz cár. De egyébként lehetne jó cár is. Ez az, ami feldühít. Tök őszintén mondom, hogy bennem nincs irigység, Mészáros Lőrinc tőlem nem vesz el semmit, nem nagyon tudok focicsapatokat venni és közbeszerzéseken indulni. Még azt is mondhatnám, hogy nekem teljesen mindegy, hogy melyik cég épít, mert nekünk állampolgároknak mindegy. Néha megkérdezem magamtól, hogy akkor mégis miért zavar? Arra jövök rá, hogy az zavar, hogy ilyen rettenetes mértékű pénzeket nem úgy osztunk el, hogy az a köz javát szolgálja. Múltkor megtámadott Bruck András, mert azt merészeltem mondani, hogy engem nem zavar a lopás. Valóban félreérthetően fogalmaztam, így ha lehet, itt és most reagálnék. Engem a „lopásozás” zavar. Az, hogy a dühünket annyival kiadjuk, hogy „Ezek lopnak!” A történetben mélyen, strukturálisan és hosszútávon történelmileg nem az a felháborító, hogy esetleg az történik, hogy Orbán Viktor odaadja a pénzt és a hasznot Mészáros Lőrincnek, aki ezt berakja egy svájci bankba, majd pedig Orbán öregkorában a saját kerti ATM-jéből szürcsöli az aranyat, hanem az, hogy ez a feudális hűbéri rendszer azt öli ki, ahogyan az egésznek működnie kellene. A versenyt öli ki a hódoltatás és a pénzügyi csicskáztatás, és nem tudom, hogy ez miért nem világos mindenkinek. Néha picit azt érzem, hogy ez az, ami valóban dühít, nem az, hogy itt most konkrétan mit csinálnak, mert az csak szimpla emberi gyarlóság.
ZSPB.: Mészáros Lőrinc nemcsak focicsapatokat vesz, hanem gyakorlatilag már minden fontos területre bevásárolta magát. Naponta jönnek a hírek, hogy éppen hány céget vett meg, melyik milliárdos közbeszerzést nyerte el. Mégis, egyfajta szintlépésnek tűnik, hogy nemrégiben a magyarországi áramellátás ötöde is egyik napról a másikra a mesésen gyarapodó felcsúti polgármester kezébe került. Eljöhet az a pillanat, amikor majd egyszerűen ránk oltják a villanyt?
H.A.: Ki tudja? De igen, egyetértek. Én is azt gondolom, hogy ha a miniszterelnökhöz személyesen be van kötve egy gazdasági ágazat, akkor az gáz. Nem a miniszterelnöki pozícióhoz van bekötve, hanem egy Orbán Viktor nevű állampolgárhoz. De a focipályákra visszatérve, lehetne fizetős az egészségügy, ami akkor már vállalkozásnak számítana, és akkor tőlem a Mészáros vehetne vagy kaphatna kórházakat, amiket fejleszthetne. Annak még talán valami haszna is lenne.
ZSPB.: Hogyan látod ezt az országot öt év múlva?
H.A.: Attól függetlenül, hogy milyen színű kormány van, nagyjából ugyanilyennek látom az országot. Azok a problémák, amik engem zavarnak, nem új keletűek. Magam részéről a higgadt hazaszeretet híve vagyok. Amit a hódoltságról mondtam, nem mondanám, hogy a szocialista időkben nem volt ugyanúgy jelen a szocialista városok és a központi kormányzati erőforrások tekintetében, csak a mérték volt más. Azt sem mondanám, hogy a szocializmus éveiben vagy a Horthy-rendszerben vagy a monarchia, esetleg a kiegyezés után nem volt jelen. A korrupció az egész kiegyezést behálózta, Ady újságcikkeit mai blogbejegyzésekként el lehetne adni, tehát ezek mély, régi problémáink. Ebből a szempontból Magyarország szerintem ugyanolyan lesz öt év múlva is. Akkor fogom máshogy gondolni, ha azt látom, hogy meghonosodik végre az a fajta gondolkodásmód, ami hosszú távon az országot feljebb emelné, és itt nem a gazdaságról beszélek, hanem a kultúráról, a mentálhigiénéről és a szolidaritásról. Ha ezek népszerűek lesznek, akkor én is boldog leszek. Ha Karácsony Gergely jól szerepel, a választók pedig elfogadják – én ugyanis vele ezekben a kérdésekben gondolatközösséget érzek, de látom benne az erőt is, amivel képes egy kisebbségi kormányzásban egy kerületet jól elvezetni, ráadásul programjai is vannak – tehát ha azt látom, hogy az ilyen emberek népszerűek tudnak lenni, akkor bennem is pislákol majd a remény.