Saját lakás? Ugyan már!
Kata, András és Balázs nem születtek milliárdos családba. Egyikük sem kapott a 18. születésnapjára öröklakást, sőt, az albérletük árát is saját maguknak kell megkeresniük.
Kata diplomás minimálbérből gazdálkodik. Hogy valamiképp kifizesse a rezsiköltségét és az albérleti díjat, ami egyedül reménytelen vállalkozás lett volna, most két barátnőjével közösen bérel egy lakást, ahol neki is van egy 15 négyzetméteres szobája. Ide, így, ebben a felállásban nem lenne kedve családot alapítani, főleg úgy, hogy alacsony fizetése és lakhatási költségei miatt nincs megtakarított pénze sem. Gyakran gondolkodik azon, hogy külföldön vállal munkát, de a szüleihez, barátaihoz és az anyanyelvéhez való kötődés visszatartja. De vajon meddig?
András gyerekkori álma az volt, hogy édesapja cukrászati kisvállalkozását viszi majd tovább. Kitanulta a mesterséget, át is vette az üzletet a szüleitől, de nagyon nehezen bírja életben tartani a vállalkozást. Lakást nem tud venni magának, mert a kevés bevétel éppen csak arra elég, hogy kifizesse az albérletét és hitelre vett autójának törlesztőrészletét. Gyakran gondolkodik azon, hogy külföldön vállal munkát, de még mindig bízik abban, hogy egyszer jobb helyzetbe kerülnek Magyarországon a kisvállalkozók is.
Balázs alkalmi munkákból él. Diplomája nincs, gyorstalpaló szakképzéseken vett részt, de tulajdonképpen, a papírok ellenére, semmihez sem ért. Legutóbb villanyszerelőnek képezte ki magát, de őszintén elárulta, hogy komoly veszélyben lenne az a család, akinek a házában rábíznák a villanyszerelési munkálatokat. Ez utóbbi képzésen szerzett csekélyke tudása helyett inkább kisebb rizikójú munkákból tartja el magát. A haverjaival bérel egy lakást, félretett pénze nincs, nem túl bizakodó, ami a magyarországi jövőjét illeti.
Mint sok más fiatal ebben az országban, úgy ők hárman is csak álmodni mernek egy saját lakásról.
(A cikk első változata 2018.02.03-án jelent meg.)