Falikárpit, a korabeli propaganda eszköze
Habár még nem töltötte be kilencszázötvenedik életévét a földkerekség egyik legrégibb „képregénye”, a brit-francia tárgyalásoknak köszönhetően az elmúlt hetekben újra a figyelem középpontjába került. A korábbi évszázadok háborúi után a Bayeux-i falikárpit a közös történelemre való emlékezésről szól, a középkori propaganda emlékeként.
A sikeres tárgyalások után először utazhat külföldre a bayeux-i faliszőnyeg, ráadásul Nagy-Britanniába. A műalkotás az 1066-os hastingsi csatáról mesél hímzett képek és némi magyarázó latin szöveg kíséretében, ahol Fattyú Vilmos, Normandia hercege körülbelül hétezer fős lovas seregével megsemmisítette a közel azonos méretű, angolszász gyalogos haderőt. Az összecsapásban Harald király is életét vesztette, a korona Vilmos fejére került, aki így kiérdemelte a Hódító jelzőt.
A faliszőnyeg most ismert mérete 70 méter hosszú, szélessége 45,7-53,6 centiméteres, és hat – egyesek szerint nyolc – eltérő hosszúságú darabból varrták össze. A 11. században készült, 1070 és 1080 között. Gyapjúfonallal, öt szín nyolc árnyalatával hímezték ki, száröltéssel és lapos hímzéssel. Az alkotók közel 75 különálló jelenetben, képregényszerűen jelenítették meg az 1064 és 1066 közötti évek történéseit: beszámoltak Hódító Vilmos bretagne-i hadjáratáról, a Hódító Vilmos és Hitvalló Edward közötti szövetségről, Harold hitszegéséről, a hadi előkészületekről, a Csatornán való átkelésről és a hastingsi csata lefolyásáról.
Az egészet feltehetően egyetlen elismert mester rajzolta fel, majd az egyes darabokat többen hímezték ki színes gyapjúfonállal. Eredetileg 70 méter fölött lehetett a hosszúsága, ám a szakértők szerint egy része elveszett; feltételezik, hogy a hiányzó rész Hódító Vilmos királlyá koronázását ábrázolta.
A középkor folyamán több hasonló, világi és egyházi témát feldolgozó alkotás is készült. Egyedivé a mérete teszi ezt a falikárpitot, és az, hogy a korai középkorból ez az egyetlen egyszerű anyagból, kézi hímzéssel készült alkotás, ami máig fennmaradt. Hódító Vilmos féltestvére, a bayeux-i püspök, Odo megbízásából készülhetett.
Történetéről nem sokat tudunk, de könnyen lehet, hogy készítése után nem sokkal már összehajtva pihent a város székesegyházában. Évszázadokig a normandiai gótika kiemelkedő példájaként szolgáló bayeux-i Notre Dame katedrálisban őrizték a szőnyegcsodát, itt fedezték fel a XVIII. század elején. 1740-től pedig már mint az angol történelem ritka és értékes dokumentumáról esik róla szó.
Most külön múzeumban őrzik (Tapisserie), ahonnan az angolok kétszer is sikertelenül próbálták kikérni. Először 1953-ban, II. Erzsébet koronázása idején, másodszor 1966-ban, a hastingsi csata 900. évfordulóján.
A modern kor számára a sötét és távoli középkort jelképezi. Érdekesség, hogy a Kevin Costner-féle Robin Hood-film nyitójelenetében is feltűnik a faliszőnyeg.
Miért készítették? A hasonló alkotások templomok, vártermek puszta falainak díszítését és nem utolsósorban szigetelését szolgálták. Emléket állítottak és történeteket meséltek el oly módon, hogy azt az írni-olvasni nem tudók is megértsék, csakúgy, mint a templomok díszes freskói.
Hogy bárki „el tudja olvasni”, hiszen ezer évvel ezelőtt a betűvetés tudománya leginkább az egyházi rend kiváltságának számított. Az emberek túlnyomó többsége, a parasztoktól a királyokig a mai fogalmaink szerint analfabéta volt.
Nyomtatott könyvek helyett kézzel írt kódexek léteztek. A korabeli uralkodó elit azonban kiválóan ráérzett a kárpithoz hasonló „művek” propagandaértékére - a bayeux-i szőnyeg is ennek a remek példája.