A magyar valóságot nem leplezni kell, hanem a filmművészet eszközeivel (is) megmutatni
Letiltotta mindenható producere, Kálomista Gábor a Kojot című filmet a Magyar Filmhétről, aztán a rendező tiltakozásának ellenére feltöltötték a YouTube-ra. Lehet, hogy ezzel tették a legjobbat a műnek, ugyanis olyan a témája, amit nagyon nem szeret a hatalom. A kisember szerintük egyen popcornt és nézzen semmitmondó filmeket, csak a jogaiért ne álljon ki.
„Tűzkőre érkezik Bicsérdi Misi, mert földet és rozoga házat örökölt nagyapjától, az öreg Misutól, aki a maga idejében igazi fenegyerek hírében állt. Misi frusztrált, elfojtott, menekülő 30-as, nem találja helyét az életében, munkájában, párkapcsolatában. Csak sodródik, nem vállal fel konfliktusokat. Hozzákezd öregapja romos házának felújításához, amelyben igaz célt lát meg önmaga és párja, Eszter számára egyaránt.
A természet közeli idillben végre kezdi megtalálni magát, de ez nem tart sokáig. Kiderül, hogy a határban meghúzódó telkeket pitiáner összegekért kebelezi be Tűzkő nagybirtokosa, a helyi mindenható „Döbrögi”, Szojka Pál és fia, hogy egy svéd multi számára adja el a völgyet. Amikor Szojka szemet vet Misi örökségére is, a fiú felveszi a kesztyűt, és a csetepaté eldurvul - ez már háború a kisember és a földesúr közt. Súlyos harc kezdődik a földért, a családért, az életért, a jövőért, a belül megszülető férfiért.”
Ez pont egy olyan alkotás, amire a „putyini demokrácia” kulturális minisztere azt mondaná, hogy: „Az elvünk az, hogy virágozzon sok virág, de az ilyeneket nem fogjuk öntözni.” Hiába jelölték a Leviatán című orosz filmet 2015-ben a legjobb idegen nyelvű film Oscar díjára és hiába nyert díjakart nemzetközi fesztiválokon a hatalom nem szerette.
Mert a témája a kisember és a hatalom helyi képviselőjének konfliktusa volt, amiben a kisember nem győzhet és a hatalomról is kiderül a jellege. Andrej Zvjagincev rendező ugyanolyan tűrt kategóriába került, mint nálunk Enyedi Ildikó.
„De ami most történik az országunkban az szégyen, és az tényleg félelmet keltő…Ez azért ennyire ijesztő, mert nem csak egy becstelen módszer a szabályok megkerülésére, hanem egy alapvető megváltoztatása és elpusztítása a szabályoknak, a demokrácia alapjainak és a demokratikus ellenőrzésnek az elpusztítása. Olyan szívesen lennék büszke az országomra, de már olyan sok év óta nem lehetek az, és ez fáj.” - mondta Berlinben tavaly Enyedi Ildikó, kiváltva a hatalom sameszainak, például Deutsch Tamás Twitter-huszárnak a rosszallását.
Mi, akik nem vagyunk a hatalom részesei, sem alávetettjei, azt gondolhatjuk, hogy a magyar valóságot nem leleplezni kell, hanem a filmművészet eszközeivel megmutatni.
Amikor a Magyar Filmalap 320 millió forintot adott a Kojot-ra, még nem gondolhatta, hogy egy ilyen alkotás fog születni. A végeredménytől egyértelműen megijedtek, mert mégis, hogy veszi ki magát a filmvásznon egy Mészáros Lőrincre hajazó földspekuláns alakja?
A filmet csak 2474-en látták a mozikban, de a botránynak és a YouTube-nak köszönhetően ennél sokkal több nézőhöz jut el.
A MÚOSZ pedig a „Legjobb első film” és a „Legjobb férfi epizódalakítás” díját is a Kojotnak ítélte.
A magyar nézőnek egy feladata van: nézze meg a filmet.