A Fidesz látszólagos ereje mögött nincs semmi, csak félelem és zűrzavar
Lassan hetek óta tart az Elios-botrányként elhíresült gigantikus csalási ügy. Jól látható, hogy Orbán Viktor vejének korrupciós ügyében pillanatok alatt teljesen összezuhant a máskor egységes és fegyelmezett (látszatot keltő) kormánykommunikáció. Van egy jó hírünk a maffiakormánynak: már nem kell sokáig hazudozniuk, nemsokára itt az április!
A miniszterelnök veje, Tiborcz István minden kétséget kizáróan a NER-lovagok egyik legádázabb típusa. Ez persze inkább szánalmas, mint megdöbbentő, megszokhattuk már, hogy ebben az országban nagyjából soha semminek nem volt következménye, eddig.
Hogy ez miért van, arról sokat lehetne vitatkozni, azt viszont jobb már mindjárt az elején leszögezni, hogy a magyar állam már hosszú évek óta nem a magyar nemzeté, hanem egy szervezetten, felülről irányított politikai maffiacsaládé. És amíg ez így van, addig nem lesz elszámoltatás, addig nem kezdhetünk tiszta lappal.
Nemrégiben derült ki Tiborcz István sötét ügyeivel kapcsolatban, hogy majdnem egymilliárd forintot költöttek a magyar adófizetők pénzéből az összesen tizennégy gyanús közvilágítási projekt finanszírozására, mivel a Miniszterelnökség nem egy önkormányzat önrészét kifizette, így azoknak semmibe sem került a jócskán túlárazott lámpacsere.
Nos, a kormányzati kommunikáció úgy megroppant, hogy azt öröm volt nézni. Nem tudták, kire tereljék az egyértelműen Orbán vejéhez kötődő botrányt, felmerült hát a szokásos mantra: Simicska. Csakhogy ezt az állítást nagyjából fél nap kutatómunka alatt megcáfolta a sajtó.
Mivel a baj igen nagy volt, így mint később értesülhettünk róla, külön válságkommunikációs sorvezetőt kaptak a fideszes politikusok, hogy megpróbáljanak valami kevésbé nagy hülyeséget kimondani a szájukon. Ez láthatóan nem jött össze, így maradt a már-már klasszikusnak mondható menekülés, a pofátlan elsasszézás és sunnyogás, amely versenyszámban – már ha lenne ilyen – bizonyos kormánypárti politikusok annyira gyakorlottak, hogy felállhatnának a képzeletbeli dobogó tetejére.
.jpg)
Az ügy már csak azért is tanulságos, mert Orbán Viktor „érinthetetlenségének” mítosza bizony most végérvényesen megdőlt. Ha nem lett volna elég a kénye-kedvének megfelelő, földből gombamód előbújó ezernyi stadion vagy az első számú strómanjának, Mészáros Lölőnek a hirtelen jött gazdagodása, most saját veje miatt szorul a hurok a nyaka körül.
A múltkori, Altusz Kristófos pofon után ez az Elios-botrány a második olyan ütés, ami egyenesen betalált a Fidesznek és amitől a földre is rogyott. Hiába ismétli el újra és újra Orbán félig üvöltve, hogy nincs ellenzékük, hiába igyekszik nevetségessé tenni a pártokat, kétségbe van esve, amivel ő is pontosan tisztában van. Ráadásul a választópolgárok számára szinte láthatatlanul zajló – ám egyes források szerint érezhetően a levegőben lévő – Fideszen belüli harcok kiéleződésével előállhat akár az a helyzet is, hogy bizonyos körök megpróbálják megfúrni Orbánt.
Mindenesetre őszintén várjuk, vajon hány csontváz esik még ki a szekrényből. Nekünk pedig nincsen más dolgunk, mint résen lenni, hangsúlyozni a visszaéléseket és rámutatni arra, hogy ez a kormány igenis leváltható.
Mert ne felejtsük el, a Fidesz látszólagos ereje mögött nincs semmi, csak félelem és zűrzavar!