A Fidesz hazugsággyára megbukott - interjú Z. Kárpát Dániellel, a Jobbik alelnökével
Nem találkoztam olyan emberrel, pártszimpátiától függetlenül, aki meg tudta volna ideologizálni az egyértelműen bűncselekménynek minősülő közvilágítási botrányt, maximum olyasmikkel állnak elő a fideszesek, hogy minden kormány lop, mert „minden szentnek maga felé hajlik a keze”. Én a magam részéről ezt a mentalitást nem tudom elfogadni, a Jobbik pedig eltökélt, hogy ezt a hozzáállást száműzze a magyar politikai életből. De nemcsak onnan, hanem a nemzetgazdaságból is. Ha kiirtjuk a korrupciót, ezt a lassan ölő mérget, akkor évente több száz milliárd forintos forrást szabadítunk fel a magyar költségvetés számára” – árulta el portálunknak Z. Kárpát Dániel, a Jobbik alelnöke. Az országgyűlési képviselővel többek között az összellenzéki támogatással bíró hódmezővásárhelyi Márki-Zay Péter fölényes győzelméről, a Jobbik más pártokkal történő lehetséges együttműködéséről, illetve a Fidesz korrupciós ügyeiről is beszélgettünk.
Zsúrpubi: Hódmezővásárhelyen az időközi polgármester-választáson fölényesen nyert a valamennyi ellenzéki párt által támogatott független Márki-Zay Péter. Mit üzen ez a Jobbik számára a választások előtt néhány héttel?
Kárpát Dániel: Teljesen egyértelmű az üzenet. A Fidesz hazugsággyára megbukott. Az a hazugságokra és lejáratókampányokra épülő politizálás, amit a legnagyobbnak tűnő és jelenleg még kormányzó párt folytat, leírhatatlan mélységekbe süllyedt és kontraproduktívvá vált. Az emberek szemében mindez visszatetsző. A magyar emberek valódi megoldásokat szeretnének a problémáikra, ami úgy képzelhető el, ha programpontok szerint kezeljük a legégetőbb kérdéseket. Amikor Békásmegyeren a standunknál gyűjtöm az aláírásokat, senki nem a Soros-tervről kérdez. Mindenki az egészségüggyel, az oktatással és a devizahitelekkel kapcsolatos problémák megoldásáról faggat. A józan magyar választók pedig mindenféle koordináció és visszaléptetés nélkül is tökéletesen megtalálják az esélyes ellenzéki jelöltet, aki le tudja váltani a fideszest.
Ami történt Hódmezővásárhelyen, az megtörténhet országosan is. Ennek egyetlen feltétele van: a kellően magas részvétel. Ha senki sem gondolkodik úgy, hogy majd a többiek megoldják a dolgot április 8-án nélkülem, tehát úgy dönt az emberek nagy része, hogy ténylegesen elmegy szavazni, akkor elég magas lesz a részvételi arány, és a kormányt le lehet váltani. Ez egyáltalán nem olyan nehéz, mint ahogyan azt a kormánypropaganda sulykolja. A Jobbik azzal járul hozzá a változáshoz, hogy potens jelöltekkel tűnik fel a térképen, méghozzá egyedüli kormányváltó alternatívaként.
Az úgynevezett baloldali pártokról senki sem hiszi el, hogy valóban kormányváltásra készülnek. Az MSZP-Párbeszéd sajtónyilatkozataiból azt lehet kihámozni, hogy a szükséges 10 százalékos eredmény elérésére gyúrnak, és már annak is örülnek, ha ez összejön, hogy bent lehessenek a parlamentben. Vannak még a XXI. századi pártok, akiknél szintén a parlamenti bejutás a tét, mert ott inognak az 5 százalékos küszöbnél. Ha valaki kormányváltást szeretne, akkor jellemzően a Jobbik jelöltjét fogja támogatni.
ZSPB.: Amióta a Jobbik és az LMP parlamenti pártok, következetesen azt képviselik, hogy egyetlen másik párttal sem kötnek választási megállapodást, nem vesznek részt semmiféle ellenzéki összefogásban. Hétfőn délelőtt azonban kiderült, hogy az LMP felülbírálta eddigi álláspontját és bejelentette, nyitna Önök felé csakúgy, mint az MSZP irányába. Dúró Dóra viszont azt nyilatkozta, hogy az MSZP-vel kizárt az együttműködés, de az LMP ajánlatából sem kérnek, mert mindenhol saját jelöltekkel indulnak a választásokon. Ugyan jelenleg Önök a második legnagyobb politikai erő, mi van, ha mégsem sikerül egyedül leváltaniuk áprilisban a Fideszt? Nem tartanak attól, hogy örökre ráégne a Jobbikra, hogy megtorpedózta a kormányváltás talán utolsó esélyét?
Z.K.D.: Egyáltalán nem tartok ettől. Éppen a Jobbik tett korábban gesztust más politikai erők irányába. Vona Gábor tavaly úgy nyilatkozott – amikor még semmiféle nagyobb együttműködés és koordináció nem volt napirenden –, hogy a Jobbik a választásokat követően, ha olyan helyzet alakulna ki, hogy másképpen nem lehet egy újabb Orbán-kormány megalakulását megakadályozni, a XXI. századi pártokkal nyitott a tárgyalásra. Ez azonban nem jelent koalíciót vagy előre megszövegezett szerződéseket. A Jobbik egyúttal nyitott a baloldali érzelmű szavazók felé is, akik nagy számban jönnek oda a standjainkhoz, mi pedig folyamatosan kommunikálunk velük. Az úgynevezett baloldali pártok elárulták a baloldali szavazókat. Amikor Botka László azt nyilatkozza, hogy a Fidesz bevásárolta magát az MSZP-be, felmerül a kérdés, hogy az ember hogyan működhetne együtt egy ilyen párttal. Nyilván Gyurcsány Ferenccel semmilyen összefogás nem jön szóba, de a kisebb baloldali erőknél is felmerül a gyanú, hogy a Fidesz valamilyen módon manipulálni tudja őket. Azt, hogy a baloldali szavazók érzik, ki az esélyes, bizonyítja a tapolcai, az ózdi és a korábbi veszprémi eredményünk, amit mindenféle visszaléptetések nélkül értünk el. Kicsit túl van lihegve az összefogás, pedig szerintem nem szabad lenézni a szavazókat. Csak ezen a héten két kisebb baloldali tömörülés jelentette be, hogy semmilyen formában nem működnének együtt a Jobbikkal, közben pedig az ellenzéki pártok és pártocskák egymással meccselnek. Ebben a helyzetben nincs nagyon miről beszélni.
ZSPB.: De mi a helyzet azokban a körzetekben, ahol nem a Jobbik jelöltje a legesélyesebb? Ha a saját, belső méréseik alapján ilyesmi derülne ki, akkor hajlandóak lennének felülbírálni az álláspontjukat?
Z.K.D.: Igen veszélyes út lenne közvélemény-kutatásokra hagyatkozni. Ha valami kiderült Hódmezővásárhelyen, az az, hogy a közvélemény-kutató cégek egyik része hazudik, a másik része pedig nem képes objektívan mérni. Egyetlen kulcsfontosságú gondolatot szeretnék kiemelni, ami a Jobbik vezetőségében megfogalmazódott:
egy diktatúrában nem lehet hitelesen mérni a közvélekedést, ugyanis nagyon sok ember rejtőzködik, azaz fél a véleményét kinyilvánítani, hiszen retteg azoktól a következményektől, amiket – úgy gondolja – a véleménye kinyilvánítása vonhat maga után. Hogy az ilyen érzéseknek van-e alapja vagy nincs, arról lehetne vitatkozni, bár sok esetben az embereknek minden alapjuk megvan, hogy a legsötétebb dolgokat feltételezzék a hatalmon lévőkről.
Ebből az következik, hogy a közvélekedést jelen pillanatban hitelesen mérni nem lehetséges. Értesüléseim szerint a polgármester-választás előtt született olyan közvélemény-kutatási eredmény is Hódmezővásárhely tekintetében, ami 65:35 arányban a fideszes jelöltet hozta ki esélyesként a független indulóval szemben, majd három napra rá ennek épp az ellenkezője történt. Így életveszélyes lenne, ha Magyarország sorsa egy-két közvélemény-kutató cég eredményei alapján dőlne el. A rejtőzködők száma jelenleg olyan nagy, hogy akár az utolsó napon is minden a feje tetejére állhat.
ZSPB.: Jól értem, hogy teljességgel kizárja bármiféle együttműködés lehetőségét? Hogy nincs olyan tényező, ami ezen változtathatna? Néhány éve még azt sem gondolta volna senki, hogy Vona Gábor a Spinoza-házba kap meghívást, hogy a baloldali és liberális értelmiség színe-java előtt beszélgessen Rangos Katalinnal.
Z.K.D.: A Jobbikban a néppártosodás folyamata végbement, aminek számos aspektusa van, a lényege viszont a választási programunk. Amint említettem, ennek a folyamatnak a részeként tavaly tettünk egy gesztust, és a XXI. századi pártok felé nyitottunk. De azt is nyilvánvalóvá tettük, hogy a választásokon milyen feltételekkel indulunk el, továbbá meggyőződésünk, hogy a jövőnket nem alapozhatjuk egyrészt elfogult, hazug mérési eredményeket produkáló cégekre, másrészt szakmailag kiváló, de a jelenlegi helyzetben objektív méréseket végezni képtelen közvélemény-kutatókra. A pártoknak be kell vállalniuk, hogy a választók szubjektív érzései alapján fog eldőlni, kit tartanak erős, esélyes jelöltnek, akit képesnek éreznek arra, hogy hozzájáruljon az Orbán-kormány leváltásához. Játsszunk el a gondolattal, hogy amit Botka mondott, az igaz, tehát a baloldali erők közé befészkelte magát a Fidesz! Ha velük összefogva indulnánk, mi lenne az elszámoltatásból? A választási szövetségeseink soraiba beépült Fidesz-ügynökök eleve megakadályoznák, hogy sikerre vigyük az ügyet. Tehát úgy is tekinthetjük, hogy a velük való együttműködés egyenlő lenne a küszöbön álló rendszerváltás megtorpedózásával. Ilyesmivel semmiképpen sem tudok azonosulni. Inkább várjuk meg a választások végeredményét, majd amikor leváltottuk az Orbán-kormányt, szívesen leülünk a tárgyalóasztalhoz a korábban megnevezett erőkkel.
ZSPB.: Jól látható, hogy a máskor egységesnek mutatkozó kormányzati kommunikáció megroppant a hódmezővásárhelyi bukta után. Minderre a Fidesz élharcosai által szervezett és Békemenetnek csúfolt Orbán-menet lenne csattanós válasz. Ön szerint most is megjelennek annyian, mint évekkel korábban, vagy nem lesz tömeg, mert egyre többen vállalhatatlannak tartják a NER-t? Az egyik intő jel, hogy Bencsik András „felülbírálta korábbi álláspontját”, és már nem is tartja jónak a Stop Soros kampányt.
Z.K.D.: Tömeg biztosan lesz, de a nagyságára és összetételére vonatkozó jóslatokba egyelőre nem bocsátkoznék, mert túl korai lenne. A Fidesz iszonyú erkölcsi mélypontot elért politikája és gyűlöletkampánya családokat és barátságokat tett tönkre. Személyes példámon tapasztalom ezt, mert az utóbbi hetekben két olyan évtizedes barátság is veszélybe került, amikről soha nem gondoltam volna, hogy a politika hatással lehet rájuk. A Fidesz aknamunkája tehát még mindig kifejti romboló hatását, ami országosan akár több százezer embert is érinthet. Hogy közülük hányan mennek majd el a Békemenetre, az most megjósolhatatlan. A Békemenet elnevezés egyébként maga is kontraproduktívvá vált, hiszen az Orbán-kormány akkor is hadakozik, ha nincs is ellenfél a páston, ami nem mellesleg elképesztően rossz üzenet a magyar társadalom felé. Persze a Fidesz mindent meg fog próbálni, hogy magabiztosnak látszon. A médiagépezete most lefagyott, de ne legyenek illúzióink, ez csak néhány napig tart, amit követően minden eddiginél erősebb össztűz fog zúdulni az ellenzéki pártokra, személyeskedő lejáratókampányok formájában. Ehhez pedig bőven van kiszolgáló személyzetük, akiket aljas módon állami forrásokból, azaz közpénzből tartanak el.
ZSPB.: A Jobbik, az LMP és az MSZP részvételével többpárti alternatív vizsgálóbizottság alakult Orbán Viktor veje, Tiborcz István gigantikus mértékű korrupciós ügyének felderítésére. Mit lehet elérni egy ilyen árnyékbizottsággal a jelenlegi rendszerben, ahol Polt Péternek hívják a legfőbb ügyészt?
Z.K.D.: Nagyon örülök, hogy Szilágyi György képviselőtársam be tudta jelenteni ennek a bizottságnak a megalakulását, mert ez is egy reménysugár. Mit lát a választópolgár? Azt, hogy dacára annak, hogy az ellenzéki erők sok mindenben nem értenek egyet, közösen kiállnak egy nettó bűnszövetkezet ellen. A feltételezhetően maffiaszerűen működő bűnszövetkezettel szemben alternatívát is fel tudnak mutatni, ami a kormányváltás ügyét segítheti, támogathatja. Azt kell mondjam, hogy még ha most nem is kerül ügyészi szakaszba egyetlen feltárt ügy sem, két nagyon erőteljes üzenetet mégis küldünk a társadalom felé:
egyrészt nem találkoztam még olyan Fidesz-szimpatizánssal – pedig rengeteg emberrel beszélek az utóbbi időben az utcán –, aki mentséget talált volna a Tiborcz-ügyre, másrészt a magyar hatóságok és hivatalos szervek eddig tétlenül nézték azokat az égbekiáltó visszaéléseket, amiket az „urak” elkövettek a nemzetgazdaság ellen, tehát nagyon nem lennék a fideszesek helyében, amikor a választók felé meg kellene magyarázni az elképesztő csalássorozatot. Amikor a választók látják, hogy van olyan erő, amelyik az „urakkal” szembe mer szegülni, akkor maguk is a szembeszegülő erő részévé válhatnak.
Ők azok, akik eddig nem mentek el szavazni, vagy csak sodródtak az árral, de most részt fognak venni a referendumon, ahol az ellenzéki jelölt és párt mellé teszik az ikszet. Én ebben reménykedem. Van tehát egy ilyen hatása a bizottság létrehívásának, miközben azt gondolom, hogy az efféle bűncselekményeket nem politikusoknak kell kivizsgálniuk, hanem hozzáértő szakembereknek, amihez viszont a jelenleg egyáltalán nem független állami szerveknek kifogástalanul kellene működniük.
ZSPB.: Milyen stratégiát fog követni ez az árnyékbizottság? Felkeresnek jogászokat, akik segíthetnek felgöngyölíteni az ügyeket?
Z.K.D.: Igen, mert ez elősegíti azt az egészséges folyamatot, hogy egyfajta hálózat jöjjön létre azokból, akiknek tudomásuk van hasonló korrupciós ügyekről, illetve azokból, akik tudják, hogyan lehet jogi útra terelni a visszaéléseket. Ennek a tevékenységnek egyfajta döntés-előkészítő funkciója van, mert amikor megtörtént a kormányváltás, illetve az állami szervek vezetői is lecserélődnek, gyorsan ki lehet vizsgálni a jól előkészített ügyeket. Nem statáriális eljárásokban vagy rögtönítélő bíróságokban gondolkodunk, viszont az addigra már alaposan feltárt ügyekben gyorsan le lehet majd folytatni az eljárásokat, tehát hamar születhetnek határozatok és ítéletek, ami Magyarország becsületes polgárainak elemi érdeke. Nem találkoztam olyan emberrel, pártszimpátiától függetlenül, aki meg tudta volna ideologizálni az egyértelműen bűncselekménynek minősülő közvilágítási botrányt, maximum olyasmikkel állnak elő a fideszesek, hogy minden kormány lop, mert „minden szentnek maga felé hajlik a keze”. Én a magam részéről ezt a mentalitást nem tudom elfogadni, a Jobbik pedig eltökélt, hogy ezt a hozzáállást száműzze a magyar politikai életből. De nemcsak onnan, hanem a nemzetgazdaságból is. Ha kiirtjuk a korrupciót, ezt a lassan ölő mérget, akkor évente több száz milliárd forintos forrást szabadítunk fel a magyar költségvetés számára.
ZSPB.: Február 25-én volt a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja, aminek apropójából az LMP tizenhetedszerre is benyújtja az ügynökakták nyilvánosságra hozataláról szóló törvényjavaslatát. Azt tudjuk, hogy nem egy volt MSZMP-tag és KISZ-titkár ül a fideszes képviselők soraiban, de bizonyos feltételezések szerint legalább annyi volt ügynök is van közöttük, ahány egykori Soros-ösztöndíjas. Önök mit kezdenének az ügynökaktákkal?
Z.K.D.: A Jobbik kezdettől fogva követeli a múlt tisztázását és az ügynökakták nyilvánosságra hozását. Mára az a faramuci helyzet állt elő, hogy a mai MSZP soraiban valószínűleg kevesebb a volt kommunista funkcionárius, mint a Fidesz vezetőségének köreiben. Mondom ezt én, aki aligha vagyok azzal vádolható, hogy MSZP-szimpatizáns lennék. Ez ugyancsak tragikus üzenet a magyar társadalom felé. A volt kommunisták látszólag távoztak a közéletből, bár szerintem igazi rendszerváltás soha nem volt, ugyanakkor azok a bolsevista módszerek, amiket akkor alkalmaztak előszeretettel a Fidesz titánjai ellen, amikor anno ők szocializálódtak, sajnálatos módon újból felbukkantak, és ma a fideszes vezetők mindennapi viselkedési mintáiban érhetők tetten. Amikor a Fidesz nem azzal kampányol, hogy indítsunk bérlakás-programot a fiatalok lakáshoz juttatása érdekében, hogy a következő generációknak könnyebb legyen, hanem a gyomrunkra próbál hatni meg a pénztárcánkra a rezsicsökkentéssel vagy a menetrendszerűen osztogatott Erzsébet-utalványokkal, akkor lenézi azokat, akik ledolgoztak egy egész életet. Ez nem más, mint a bolsevik módszerek újjáélesztése. Ugyanilyen, amikor az Állami Számvevőszéket küldik bevetésre, hogy kinyírják a politikai ellenfeleiket. Vagy amikor a saját emberüket ültetik az ügyészség élére, hogy megakadályozza az érdemi munkát. És itt kanyarodnék vissza a korábbi kérdésére adott válaszomra, miszerint egy ébredő diktatúrában lehetetlen érvényes közvélemény-kutatást végezni.
ZSPB.: Beszéljünk a devizahitel-károsultakról, ami az Ön szakterülete! A kormány ugyan évek óta napirenden tartja a kérdést, ám a hírek szerint még mindig sokan szenvednek a korábban devizában felvett hitelek miatt. Hány embert érint ez ma?
Z.K.D.: Szinte lehetetlen meghatározni. Mondjuk van egy szerződés, amit egy vagy több családtag írt alá. Az eladósodási spirál egyes stádiumaiban viszont már nemcsak ezek az emberek érintettek, hanem belépnek a szülők, testvérek és unokatestvérek, esetleg felnőtt gyermekek, akik próbálnak valahogyan segíteni. Ebből következik, hogy egyetlen szerződés mögött akár 3-4 család tragédiája is meghúzódhat. Az még a szerencsésebb eset, ha a végtörlesztéshez „csak” lenullázták az összes családi tartalékot. Ez is kihat a család későbbi sorsára, de ha kilakoltatásra került sor, az lehet, hogy 3-4 családot is megnyomorít. Nem túlzás azt mondani, hogy az érintettek száma eléri a milliós nagyságrendet. A jelenleg is futó több száz ezer szerződés azt jelentheti, hogy akár több millió honfitársunk is érintett lehet valamilyen módon. Annyiban a kérdését pontosítanom kell, hogy a kormányzat nem tartja napirenden ezt az ügyet, hanem gyáva bokszolóként behúzódott a sarokba. Amikor pedig oda is követtük és bevittünk egy bal-jobb-bal ütéskombinációt, akkor arra védekezésül próbáltak valamiféle intézkedést tenni. De még ekkor is csak arra voltak képesek, hogy feltették a kettős fedezéket, tehát érdemben nem támadták a problémát. A kikényszerített megoldások között volt a végtörlesztés, ami igen rövid ideig néhány nagyon szerencsés embernek 180-as árfolyamon biztosította a kedvezményes törlesztés lehetőségét. Hogy miért csak annyi ideig és miért csak annak a körnek, azt érdemes lenne megvizsgálni. Annyit mindenesetre tudni lehet, hogy számos parlamenti képviselő élt a lehetőséggel, miközben sok egyszerű állampolgár nem tudta igénybe venni. Ez önmagában is felháborító. Ezután jött a piaci árfolyamon történő forintosítás, amikor 256 forintos, majdnem piaci árfolyamon váltották át a hiteleket. A Jobbik ezzel szemben végig azt képviselte, hogy minden esetben a hitel felvételének napján érvényes árfolyamot kellett volna alapul venni. Ez lenne az egyetlen igazságos megoldás. Kormányon el tudnánk érni, hogy ez visszamenőleg megtörténjen, és ha így lenne, akkor sok-sok magyar ember túlfizetésben lesz, az ilyen túlfizetést pedig vissza kell utalni az embereknek. A már megfizetett büntető- és késedelmi kamatok újabb vita tárgyát képeznék. Továbbá lehetőséget kell találni a már kilakoltatott családok helyzetének rendezésére.
Az elszámolás a kereskedelmi bankok és az állampolgárok között kell történjen, ebből a magyar államnak ki kell maradnia. Meg is ijedtem, amikor a DK bejelentette, hogy a devizahitelesek problémáját költségvetési forrásokból kell rendezni. Nehogy még egyszer leverjék a magyar lakosságon azt, amit már egyszer kifizettek az emberek! A kereskedelmi bankok kell visszafizessék a pénzt, illetve a Magyar Nemzeti Banknak a forintosításból keletkező nyereségét lehetne még erre a célra fordítani. Az MNB alapítványainak kiosztott pénz visszafizettetésének lehetőségét is meg kell vizsgálni, hogy a devizahitelesek kárpótlását abból lehessen fedezni, és az említett alapítványok nehogy elherdálják ezt a pénzt, ami ugyebár nem veszítette el közpénz jellegét.
ZSPB.: Ha jól tudom, a Kúria és az Alkotmánybíróság is hozott határozatokat a devizahitelek tárgyában, amelyek nem állnak összhangban a Jobbik elképzeléseivel. Kényes kérdés, hogy ezekkel szembe tudnának-e menni kormányon.
Z.K.D.: Én ezt nem érzem kényes kérdésnek. Az igazságról van szó. A Kúria egyik döntése sem kényszerítette a kormányt arra, hogy piaci áron forintosítsa a devizahiteleket, tehát jogi értelemben nem volt ilyen lépéskényszer. A Fidesz, mivel elég lepaktálós fajta, előbb az EBRD-vel, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal, majd a Magyar Bankszövetséggel alkudott meg. Velük, a bűnösökkel egyezett meg, hogyan is rendezze a kérdést. Mi semmi mást nem követelünk, mint az eredeti állapot helyreállítását. Mivel ez a mind a magyar, mind pedig az európai jogrend része, nem tudom elképzelni, hogy ne lehetne keresztülvinni. Arra mérget vennék, hogy az előbb megnevezett érintettek mindent el fognak követni, hogy megnehezítsék és ellehetetlenítsék egy leendő Jobbik-kormány ilyen irányú törekvéseit, de ezeknek nem fogunk felülni, mert az itthon működő pénzintézetek adózás előtti nyeresége a tavalyi év első kilenc hónapjában 587 milliárd volt, ami nemcsak rekordnagyságú, hanem százalékos arányát tekintve kirívó az egész kontinensen. Magyarán szólva bőven van tartalék a rendszerükben a devizahitelek kérdésének rendezéséhez. A rendezést véleményem szerint lépcsőzetesen kell megoldani, de semmiképpen nem szabad elhúzni 10 évig. Oda kell viszont figyelni, hogy gazdasági kár ne érje Magyarországot, illetve a pénzpiaci hitelezés se szoruljon vissza. Egy biztos: senki nem úszhatja meg az elszámoltatást ezen a téren sem. Én addig nem fogok leállni, ameddig az utolsó forintot is vissza nem fizették a károsultaknak.
ZSPB.: Nemrégiben arról beszélt, hogy a kilakoltatási moratórium ellenére gyakran kapnak bejelentéseket olyan családoktól, akiket utcára tesznek. A moratórium csak az év hidegebb hónapjaira korlátozódik, de semmiféle megoldást nem jelent azoknak, akik végül mégis hajléktalanná válnak. A Jobbik február közepén együttműködési megállapodást írt alá az Adóskamarával és más civil érdekvédelmi szervezetekkel. Mit tartalmaz a megállapodás és milyen azonnali intézkedésekre lenne szükség, hogy valamennyi érintett családon segíteni lehessen?
Z.K.D.: A Jobbik parlamenti megoldáscsomagját eleve a civilekkel együttműködve dolgoztuk ki, így nagy újdonságokat nem fogok elárulni. Az Adóskamara és a többi civilszervezet mostani 12 pontjában olyan gondolatok szerepelnek, amelyek nyomokban Dabasi Tamás és Agárdi János szakértők 2010 előtti felvetéseiben is megjelentek már. Remélem, a nevüket a jelenlegi anyagok is tartalmazzák forrásként. Tehát nem új ötletekkel álltunk elő, miután a régebbiek elbuktak vagy feledésbe merültek, hanem az eredeti elképzelések kristályosodtak ki mostanra teljesen. Az egyik legfontosabb, hogy a kilakoltatási moratóriumot teljessé kell tenni. Jelenleg ugyanis nem vonatkozik minden ügyfajtára, így hetente kapunk újabb és újabb riasztásokat, hogy kilakoltatnak embereket. Ezek elég szövevényes ügyek, amikben végrehajtók, közjegyzők, önkormányzati dolgozók is részt vesznek. De a lényeg, hogy az eredeti devizahiteles ügyekben a civilek nem csupán teljes kilakoltatási moratóriumot, hanem teljes végrehajtási moratóriumot is követelnek, amit teljes mértékben támogatunk. Mivel ma nincs végrehajtási moratórium, ez a tartozások mesterséges felduzzasztásához vezet, aminek sokszor az ingatlanok kiürítése a következménye. Ennek a folyamatnak a teljes befagyasztását akarjuk elérni, mert sem kilakoltatást, sem pedig az adósság mesterséges duzzasztását nem néznénk el a rendszerben. Jelenleg a választások utánig van kiírva a moratórium, szerintem azonban egészen addig meg kellene hosszabbítani, amíg a probléma meg nem oldódik. Ennek az egész problémahalmaznak a rendezése lesz a leendő Jobbik-kormány egyik legnehezebb feladata.
ZSPB.: Önök megoldásként a bérlakás-programot, a béruniót, a fizetések felzárkóztatását, illetve a kivándorlási spirál lassítását javasolják a népességfogyásra. De a jóléti állam sem old meg mindent: fejlett nyugat-európai országokban is probléma, hogy nem születik elég gyerek. Melyik ország szociálpolitikai modelljét lenne érdemes átvennünk?
Z.K.D.: A kérdés eléggé összetett. 2010 és 2014 között, az első parlamenti ciklusomban folyamatosan kértem be ebben a témában a szakértői anyagokat. Elértem, hogy legyen demográfiai jellegű sajtószemle. Azóta is nagyon professzionális összeállításokat kapok, amikből nemcsak tanulni, hanem akár tanítani is lehetne. Szerintem itthon a jól működő külföldi modellek megvalósítható elemeit kellene ötvözni. Például ott a francia családtámogatási rendszer, ami számomra nagyon szimpatikus, de azt is látom, hogy minden elemét nem tudnánk átvenni. A skandináv jóléti intézkedésekre pedig nem lenne elegendő pénz. A német és osztrák bérlakás-program pozitív elemeit azonban minden további nélkül be lehetne vezetni. Ennek lényege, hogy megkönnyítsük azoknak az embereknek a lakáshoz jutását, akik nemzetstratégiai szempontból fontos munkát és kiemelt szolgálatot végeznek. Gondolok itt többek között tanárokra, művészekre, ápolókra. Ők egy pontrendszer alapján motiváló kedvezményeket kaphatnának. A francia rendszerből pedig a családokat segítő szociális védőhálót kellene átültetni. Ugyanakkor szeretném leszögezni, hogy ez az egész nem anyagi kérdés. A Fidesz itt rontja el tökéletesen a népesedési kérdés kezelését. Ami jó a jelenlegi kormány intézkedései közül, azt ne vitassuk el! A családi adókedvezmények rendszere nemcsak jó, hanem még ki is kellene bővíteni. A Fidesz politikusai, mivel elég szűk látókörűek, azt hiszik, hogy csak anyagi források biztosításával meg lehet oldani ezt a kérdéskört, miközben számos egyéb tényező szükséges ahhoz, hogy egy fiatal család biztonságban érezze magát és itt akarjon élni.
A pénznél sokkal több kell ahhoz, hogy egy fiatal anya ne Londonban, hanem itthon akarja világra hozni a gyermekét. Például a lakhatási válság kezelése legalább ilyen fontos, mert egy fiatal család kaphat ugyan több százezer forint kedvezményt évente, de ha 15 évet elvesz az életükből, hogy egy saját otthonra spóroljanak, akkor az országnak ez meg nem születő gyermekekbe fog kerülni.
Kevesebb gyereket fognak vállalni, mint ahogyan eredetileg tervezték. Ha pedig ez a család kivándorol, akkor az összes befektetett forrás egy másik országnak fog hasznot hozni. Az adott család számára ez lehet, hogy üdvözítő, és félreértés ne essék, én minden új magyar életnek örülök, bárhol is jöjjön a világra, de az lenne az alapvető cél, hogy kényszerből ne vándoroljon ki senki. Fontos még a biztonság és a kiszámíthatóság. Pontosan úgy, ahogy a Jobbik programjában egy felülről bebetonozott adórendszer szerepel a kis és közepes méretű vállalkozások számára, a családok esetében is szeretnénk garantálni a kiszámíthatóságot. Mindemellett az alapvető élelmiszerek és a gyermekneveléshez szorosan kapcsolódó árucikkek áfájának csökkentése forintosítható megtakarítást eredményezne. Ha ezeket az elemeket összeillesztjük, kirajzolódik egy olyan életérzés, amit a magyar családok felé sugároznánk, miszerint a politika van értetek, nem pedig fordítva. Ha ez az életérzés átmegy feléjük, és nem azt kell megélniük ismételten, hogy ha egy politikai garnitúra a húsosfazék közelébe kerül, egyetlen célja a lehető legnagyobbat meríteni, akkor igenis fordulat állhat be ezen a téren is. A Fidesz által választott út nem vezetett pozitív fordulathoz, mert sajnos ismét csökkent a születések száma az egy évvel korábbi azonos időszakhoz képest. Természetesen nem vagyunk ellendrukkerek, tehát nagyon is örülnénk, ha ez nem így lenne, de a Fidesz-KDNP vezetői sajnos nem fogadták be a javaslatainkat. A Jobbik bérlakás-programja évente több tízezer család számára biztosítana stabil hátteret, és elindítható lenne 100-200 milliárd közötti összegből. Ez nagyságrendileg néhány stadion felépítésének, Orbán Viktor Várba költöztetésének és a Kossuth tér felújításának összes költségével egyenlő kiadást jelentene, amiből végre érdemi lépéseket lehetne tenni.