Korabeli barbershopok, zeneszerzés és rózsafüzér - Pillanatképek a Négy évszak zeneszerzőjének kacskaringós életéből
A 17. századi itáliai borbélymesterek még nem a technozene ritmusára végezték munkájukat. Antonio Vivaldi családjában ugyanis többen is az említett mesterséget űzték: Vivaldi édesapja például az 1600-as években olyan borbélyműhelyben dolgozott, ahol a várakozó vendégek az üzletben kikészített hangszereken muzsikálva múlatták az időt, vagyis még nem a könnyűzenei rádiócsatornák sokszor kényszeredetten humorizáló műsorvezetőinek „észosztásától” tompultak a kuncsaftok.
Mint azt Walter Kolneder, elismert Vivaldi-szakértő a zeneszerzőről írt monográfiájából megtudhatjuk, a Vivaldi családból többen is az említett ősi mesterséget űzték, de édesapján végül annyira „elhatalmosodott” a zenerajongás, hogy 1685-ben már a Santa Cecilia-i zeneszövetség alapító tagjai között szerepelt, majd a velencei San Marco bazilika zenekarának tagja is lett. Antonio Vivaldi beleszületett egy vallásos és zenei nevelést is folytató famíliába, így nem is csoda, hogy a család legjobban féltett és óvott gyermekéből pap lett.
Mivel az egyházi szerepvállalás könnyen összeegyeztethető volt a muzsikusi pályával, így a kezdetben hegedűoktatással foglalkozó Antonio Vivaldi számára megnyílt az út a zenei karrier építése felé. A sokat betegeskedő, máskor meg az ihletett pillanatoktól valóságos transzba eső ifjú művész azonban nem igazán volt alkalmas a hosszas misézésekre, így ez utóbbival gyorsan felhagyott. A rózsafüzérről viszont nem feledkezett el és a nem ritkán fergeteges pompával és meggondolatlan költekezésekkel teli művész hétköznapjai az esti imádságoktól remélt lelki megnyugvással zárultak. Persze ez az életforma és életfelfogás nem volt idegen a korszak más egyházfiaitól sem, jóllehet nem is párosult ilyen zseniális zenei tehetséggel.
Antonio Vivaldi élete során számtalan zeneművet, köztük sok operát is írt. A művészt a velencei Pio Ospedale della Pietà nevű árvaház sok-sok éven keresztül zenetanárként és karmesterként foglalkoztatta. Az említett intézmény nevezetes volt intenzív zenei életéről, sok-sok koncertjéről.
Később Vivaldi más itáliai nagyvárosokban is megfordult és dolgozott, de az egész világ zeneszerető közönségét meghódító hírnévre csak halála után tett szert. A Négy évszak című tizenkét tételből álló hegedűverseny is a zeneszerző halála után lett a világ egyik legnépszerűbb zeneműve.
(A cikk első változata 2018. 03. 04-én jelent meg.)