„Minden politika, fiam”
Mondta a püspök A tanú című filmben Pelikán Józsefnek. A kultuszfilm rendezője, Bacsó Péter 13 évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el.
A Narancskutató Intézet 32 évvel a rendszerváltás után már más jelentéssel is párosul. A magyar narancs bebizonyosodott, hogy nem csak kicsit sárga, kicsit savanyú, hanem egyenesen rothadásnak indult. Ma hány hűséges NER-lovag végzi mindenre kiterjedő „narancskutató munkáját” szerte az országban és hányan vizionálnak a citromízű magyar mindennapok helyett gyümölcsöző valóságot!
No, de hát azt is megtanultuk, hogy az élet nem egy habostorta. Ha az átkosban egy dunai gátőrből lehetett Uszodaigazgató, meg a Vidámpark igazgatója is, akkor éppen amikor a nemzetközi helyzet egyre fokozódik, akkor ma egy gázszerelőből miért ne lehetne az ország egyik legbefolyásosabb milliárdosa? Ja, hogy az egyik a szocializmust pellengérre állító film volt, az utóbbi pedig a piszkos kapitalista világ megdöbbentő jelensége? Vagy az is lehet, hogy itt Magyarországon még mindig egy picit ez is, meg az is jelen van?
Érdemes feltenni magunkban a kérdést, vajon miért váltak szomorú valósággá A tanú című film húsbavágó igazságai?
Mintha napjaink kormánypárti politikusainak szájából is elhangozhatna a film egyik szállóigéje, hogy ahol nem vagyunk mi, ott az ellenség.
A Szocialista Szellem Vasútjának mementója pedig úgy tűnik, jó néhány politikus elméjében mély nyomot hagyhatott és nem győznek újabb és újabb inspirációkat meríteni belőle. Hiába, ami egyszer jó volt, azt kár lenne elrontani - gondolhatja a közelgő megmérettetés előtt álló kormánypárt a diktatúra felé vezető „diadalútján”.
Hogy is folytatja a püspök a filmben? „Minden politika, fiam. Imádkozni fogok érted.”
Mi sem kívánhatunk többet…
(A cikk első változata 2018. 03. 11-én jelent meg.)