Több mint száz sajtópert nyert a Jobbik a Fidesz hazugsággyáraival szemben – Gajdics Ottót viszont nem zökkenti ki a valóság
A Jobbik tegnap tartott sajtótájékoztatót arról, hogy több mint 100 pert nyertek már meg a fideszes hazugsággenerátorok ellen. Aztán Jakab Péter, párt szóvivője a Magyar Idők (papíralapú hazugsághalmaz) főszerkesztőjét, Gajdics Ottót is meglátogatta. Ő ennek nem örült, kamuzott párat, majd elmenekült. Csak a szokásos fideszes miliő.
Szégyen, hogy ma az a Fidesz irányítja Magyarországot, amely program és vitaképes miniszterelnök-jelölt híján álhírekkel, lejárató kampányokkal, ócska hazugságokkal akarja legyőzni a kormányváltó erőt. Mindezt teszi az adófizetők pénzén, százmilliós állami hirdetésekkel támogatva azokat a médiumokat, amelyek sorra veszítik el a pereket a Jobbikkal szemben, miközben sok esetben az igazságot még bírói végzés ellenére sem hajlandóak közölni. Orbán Viktor annyira fél a hatalom elvesztésétől, hogy felhatalmazta a sajtóját arra, ha kell, akár a bíróságot is vegyék semmibe, de ne hagyják abba a Jobbik gyalázását – írja közleményében a Jobbik.
Tegnap sajtótájékoztatón is beszámoltak róla, hogy több mint 100 megnyert per mutatja, hogy a kormányváltásra készülő ellenzéki párt felvette a harcot a Fidesszel és a hozzájuk tartozó álhírgyárakkal, többek között azért is, mert a kormánymédia nem csak róluk, bárkiről képes hazudni, akivel a Fidesz politikai-, üzleti- vagy magánérdekből le akar számolni.
A fideszes ocsmánysággyárban egyébként szokás, hogy elvesztett per ide vagy oda, a kiszabott büntetést nem igyekeznek kifizetni a sértettnek a szolgaszerepben tetszelgő médiamunkások. Így van ezzel Gajdics Ottó is, akinek habzószájú fröcsögése akkor nem annyira erős, mikor lapjának ordenáré kamuival szembesítik.
Jakab Péter, a Jobbik szóvivője a Magyar Időkhöz ment érdeklődni, hogy a pártról írt bizonyított hazugságok miatt kirótt büntetéseket mikor óhajtja befizetni a kormánypárti propagandakiadvány. Gajdicsot azonban nem zavarják olyan bagatell dolgok, mint a valóság és a tények – nem véletlen van ebben a pozícióban -, így pont olyan válaszra futotta tőle, mint amilyen a szerkesztőségük irányvonala: szánalmas.