Orbán tudatosan egymásnak ugrasztja a magyarokat, majd a káoszban ellopja a show-t - interjú Varga-Damm Andreával
„Orbán egy dolgot tanult meg a történelemórán: az az uralkodó elit, amelyik a társadalom szétzilálásán munkálkodott, viszonylag hosszú ideig meg tudta tartani a hatalmát. Politikájának első irányelve az emberek szembeállítása. Ékes példa erre, hogy mennyire más az eljárás a határon túli magyarok és a külföldön dolgozó magyarok esetében, ha szavazni akarnak. Magyart magyartól hátrányosan megkülönböztet” – mondja Dr. Varga-Damm Andrea, a Jobbik veszprémi országgyűlési képviselőjelöltje. Az ügyvéddel arról is beszélgettünk, hogy terveznek-e még az LMP-vel további tárgyalásokat április 8-ig, és miben látják a kormányváltás recepjét.
Zsúrpubi: Egy hete az M3-as egyik benzinkútjánál találkozott egymással Vona Gábor és Szél Bernadett. Noha a beszélgetés állítólag jó hangulatban telt, érdemi előrelépés nem történt, hiszen a Jobbik kitart amellett, hogy mind a 106 választókerületben egyéni jelöltet indít, a baloldali ellenzékkel történő koordinálásról pedig továbbra sem akar hallani. Eddig a Jobbik az egyetlen olyan párt, amely sehol nem léptetett vissza jelöltet. Lehetnek még meglepetések a választások előtt?
Varga-Damm Andrea: Nem tudom, hiszen a párt elnöksége hozza meg az ilyen jellegű döntéseket. Sem a párt elnöke, sem az egyéni jelöltek nem rendelkeznek ilyen döntési joggal. Azért nagyon nehéz kérdés ez, mert a Jobbik minden más ellenzéki párttól jelentősen különbözik, ugyanis az életútját és az ideológiáját tekintve különleges. Fontos, hogy a pozitív megítélés terén nagy az eltérés a Jobbik és az ellenzék többi szereplője között. A közvélemény-kutatások egyértelműen jelzik, hogy a Jobbik a legerősebb ellenzéki erő, ebben a pozícióban pedig sokkal jobban meg kell gondolni, mikor mit tehetünk vagy nem tehetünk. Nemcsak az eredeti jobbikos szavazók miatt, hanem azok miatt is, akik az utóbbi években kezdtek szimpatizálni a Jobbikkal, mert rájöttek, hogy az a politika, amit a Jobbik jelenleg képvisel, illetve juttatna érvényre kormányon, valóban az emberek érdekét szolgálja. Ezt a sok-sok embert nem szabad olyan helyzetbe hoznunk, hogy saját magukkal és a döntéseikkel kénytelenek legyenek szembemenni. A szocialisták már kormányoztak, utána kettéváltak DK-ra és MSZP-re. Osztódtak, de véleményem szerint sajnos tartalmi értelemben nem fejlődtek. Az elmúlt 8 évben leginkább saját magukkal voltak elfoglalva: pártszakadás, vitatkozás, összefogás, nem összefogás. Az elmúlt 28 év egyik leckéje, hogy a politikusok nagy része, tisztelet a nagyjából 20 százalékot kitevő kivételeknek, inkább a saját önös érdekeit tartotta szem előtt, illetve annak a pártnak az egzisztenciáját, amelyikhez kötődik, amelyik a megélhetését jelenti. Tehát nem a társadalom érdeke, a közjó motiválta a munkájukat. Egy ilyen ellenzéki társasággal – amiből az LMP-t kiveszem, mert ők egy teljesen más formáció más történettel – bármiféle előzetes koordináció azt jelentené, hogy lenullázzuk azt a munkát, amit eddig végeztünk, egyúttal elárulva azokat az embereket, akik vagy már eredetileg is jobbikosok voltak, vagy az utóbbi években fordultak felénk. Nem véletlen, hogy sokan fordultak el a többi ellenzéki párttól vagy a Fidesztől és lettek jobbikosok. Ezek a választók nem lennének hajlandóak pragmatikusan gondolkodni, azaz a DK-ra vagy az MSZP-re voksolni. Ezt felmérések igazolják. A szocialisták és a DK-sok között hol vannak azok a kiváló politikusok, akikre az ember szívesen rábízná az országot? 8 éven át kormányoztak 2002-től 2010-ig, és olyan helyzetet teremtettek vagy engedtek kialakulni, ahol Orbán kétharmaddal tudott nyerni. Honnan tudhatnánk, hogy most már nagyon érzik a társadalom lelkét? Vajon higgyük el, hogy ma már nagyon tudják, mit kellene csinálni?
ZSPB.: Vona Gábornak nem kell attól félnie, hogy a jobbikosok egy jelentős része inkább átszavaz a Fideszre, csak ne kelljen baloldali jelöltre voksolni, tehát egy Gyurcsánnyal történő koordináció miatt megbüntetné a pártot?
V-D.A.: A félelem kifejezés nem helyénvaló. Itt arról van szó, hogy Vona Gábor és a párt elnöksége is tiszteli annyira a szavazókat, hogy nem hozza őket lehetetlen helyzetbe. A nemrégiben készített közvélemény-kutatások eredményei, a mindennapok során kapott temérdek levél és üzenet, valamint a lakossági fórumokon minket ért irdatlan mennyiségű impulzus mind azt mutatja, hogy a szavazói érdeklődés egyre csak nő a Jobbik iránt. Megtiszteljük azokat az embereket, akik bennünk bíznak, illetve abban, hogy szavazhatnak ránk, mert mi fogjuk elhozni a jót, amiben reménykednek.
A Jobbikban politikusnak lenni nem egzisztenciális kérdés, mert mindenkinek van tisztes szakmája vagy hivatása, amiből bármikor meg tud élni a politikán kívüli világban. Nekünk tényleg a haza a legfontosabb, nem úgy, mint a Fidesznek.
Igyekszünk tehát nem hozni senkit olyan helyzetbe, amiben mi magunk sem szeretnénk lenni. Mi egyben szavazók is vagyunk, nem csak politikusok, és mindannyian álltunk már hasonló kellemetlen dilemma előtt a korábbi szavazások alkalmával.
ZSPB.: De ha mégsem sikerülne a kormányváltás, ki lesz a hibás?
V-D.A.: Nincs hibás, és azt is megmondom, miért. A választás nem matematikai képlet, nem számítógépek vagy robotok járulnak az urnákhoz. Amikor leadjuk a voksunkat, 80 százalékban érzelmi alapon döntünk. Az utóbbi időben több olyan mozgalom indult vagy hallatott magáról, ami segíteni szeretne abban, hogy kire érdemes szavazni. Ezzel egy baj van. Úgy állítják be, mintha a ráció mindennél többet nyomna a latba, pedig az emberek nagy része nem racionálisan szavaz. Ha például egy jobbikos visszalépne egy LMP-s javára, majd azt mondaná a szavazóinak, hogy az LMP-s jelöltre kellene voksolni, mert ő jobban áll, semmiféle biztosíték nincs rá, hogy a szavazók így is fognak tenni.
A szavazók nem egy birkacsorda, akiket terelhetünk jobbra-balra. Ne felejtsük el, hogy a választás napjáig valakiben milyen bonyolult és hosszas belső folyamatok, vívódások és mérlegelések zajlottak le, mire „megszülte”, kire akar voksolni!
Vannak racionális megfontolások, például, hogy kormányváltást akar, mert úgy érzi, nem jó neki, ami eddig volt. Amikor a döntés először megszületett benne, az ellenzéki pártok felé fordult, hogy kiválassza azt, amelyik véleménye szerint ebből a rosszból az országot ki tudná vezetni. Egy idő után kialakult benne valami vonzódás egyik vagy másik közösséghez, legyen az jobb- vagy baloldali. És egyszer csak eljött egy pillanat, amikor eljutott oda, hogy na, rájuk fogok szavazni. Most képzeljük el, hogy az, aki iránt kialakult benne az érzelmi kötődés, hirtelen azt mondaná: „Marhára örülök, hogy az elmúlt hónapokban vagy években eldöntötted, hogy rám fogsz szavazni, de most azt mondom neked, hogy szavazz a nemtudomkicsodára!” Valakire, akit nem is ismer, mivel nem számolt az illetővel. Ilyen értelemben felelős vagy hibás egy választás alkalmával nincs, mert a nép választ. Azt a szemléletet, hogy majd megmondjuk neked, mit kell tenned, a korábbi rendszerből, a szocialista világból hozta magával az idősebb korosztály. Őszintén remélem, a fiatalok ezt nem fogják átvenni. Nagyon sokan még mindig ebben a szellemben gondolkodnak a társadalomról. Én viszont éppen ez ellen harcolok a politikai munkámmal. Nekem az a „mániám”, hogy minden ember nagyon tehetséges valamiben, és egyszer legyen már végre egy olyan kor, ami lehetővé teszi, hogy mindenki ki tudja bontakoztatni a tehetségét. Ettől ma igen messze vagyunk, valószínűleg még az emberek 10 százaléka sem tud kibontakozni. De mert így gondolkodom, nagyon örültem, amikor a Jobbik arra az álláspontra helyezkedett, hogy nálunk minden egyéni jelölt állva maradhat, hiszen mindegyikünknek megvan a maga szavazóbázisa, akiket nem lehet azzal becsapni, hogy az utolsó pillanatban megkérjük őket, szavazzanak másra. Az én helyzetem Veszprémben például az, hogy csak olyan ember javára tudnék visszalépni, akit alkalmatlannak gondolok a feladatra. Nem tartom unszimpatikusnak, csak úgy gondolom, én sokkal jobban tudnám képviselni az ottani emberek érdekeit a parlamentben. Mondanám a választóimnak, hogy egy rosszabbra szavazzanak, mint amit én tudok nekik nyújtani? Visszatérve az eredeti kérdésre, azt szeretném mindenek felett hangsúlyozni, hogy a mi politikai közösségünk nem szavazógépnek tekinti a polgárokat, nem gondolja, hogy őket nyájként az egyik jelölttől a másikhoz át lehet terelni. Az is lényeges, hogy a jelöltjeink nagy része helyben köztiszteletben álló személyiség, akinek van egzisztenciája. Sokunk hosszú szakmai út után adta politikára a fejét. Ha pedig azt követően, hogy hónapokon át arra kértük a helyieket, hogy bízzanak meg bennünk és szavazzanak ránk, most egyszer csak visszakoznánk, akkor abból nemcsak politikusként, de emberileg is nagyon nehezen tudnánk kijönni. Elmondanám, hogy a szocialisták, a DK-sok és az LMP-sek jól tudják mindezt. Mivel mi vagyunk a legnagyobb ellenzéki párt, nálunk lenne a legnagyobb a hitelvesztés, ha ilyesmi bekövetkezne. Ilyen értelemben nekünk van a legtöbb vesztenivalónk.
ZSPB.: Terveznek még az LMP-vel további tárgyalásokat április 8-ig?
V-D.A.: Az LMP egy 21. századi párt. Számtalan olyan politikus van közöttük, aki tiszteletet érdemel. A parlamentben jó munkát végeztek, a teljesítményük mérhető. Nem rontottak el kormányzást, nem okoztak nehézségeket a társadalomnak. Bár nagyon sok ideológiai kérdésben távol állunk egymástól, amikor ügyek mentén politizálunk, érdekes módon mindig szinte pillanatok alatt dűlőre jutunk. Szerintem nekik is a közjó az a csillag, ami mindenben iránytűt jelent a cselekvéshez. Mi is úgy véljük, hogy bármit teszünk, annak az kell legyen az eredménye, hogy az embereknek jobb legyen. Nem szabad ártani. A hippokratészi eskü csak az orvosokat köti, de azt hiszem, még számos más hivatásban érdemes lenne ilyen esküt tenni, ami különösen vonatkozik a politikusokra. Az elmúlt 28 évet végigtekintve igazán indokolt lenne! Szóval nem tudom, hogy akár egyoldalúan, akár kölcsönösen lehetnek-e visszalépések, de ez nem is az én kompetenciám. A párbeszédet viszont nagyon helyesnek tartom. Ha a pártok vezetői egyeztetések után döntést hoznak ebben a kérdésben, az bizonyára nagyon megfontolt lesz és az emberek érdekét fogja szolgálni.
ZSPB.: Friss hír, hogy a Jobbik Strasbourgban keres jogorvoslatot az Állami Számvevőszék által a pártra kiszabott 660 milliós gigabüntetés ügyében. Feltételezem, hogy egy ilyen procedúra akár évekig is elhúzódhat. Ugyanakkor február elején Önök egy magyar bíróságra is beadtak egy 21 oldalas keresetet, amelyben azt kérték, helyezzék hatályon kívül az ÁSZ jelentését. Önöket viszont szorítja a fizetési határidő. Jogászként, nem politikusként, mit remél ezektől a lépésektől?
V-D.A.: Jogászként magam is részt vettem annak az érvrendszernek a kidolgozásában, amit az ÁSZ által megfogalmazott vádakkal szemben alkalmaztunk. Még talán emlékeznek a kedves olvasók, hogy egy ideig büntetőeljárás is folyt a Jobbik ellen. A nagyon komoly és előremutató érveink hatására a nyomozóhatóság megszüntette az eljárást. A párt hitelessége nem szenvedett csorbát. Amikor az ÁSZ tudomására jutott, hogy az általuk kreált ügyből nem lesz büntetőeljárás, kitalálták, hogy majd ők megbüntetik a Jobbikot. Tették ezt úgy, hogy az általunk részükre eljuttatni kívánt anyagokat nem vették át, helyettük máshonnan szereztek be felszínes információkat. Az Orbán-kormány „áldásos” tevékenysége következtében az ÁSZ döntési ellen nincs jogorvoslatnak helye, ami elképesztő, mert nincs még egy ilyen ország a világon. Először kiküldtek nekünk egy jegyzőkönyvet, hogy mit terveznek, majd miután erre korrekt és szakmailag megalapozott véleményben reagáltunk, azt teljesen figyelmen kívül hagyták. Végül álláspontjukat fenntartva határozatot hoztak, aminek a lényege az óriási bírság volt. Mi azt reméljük, hogy kormányváltás lesz, ezért dolgozunk. Ha bármi okból ez mégsem sikerülne, a történet így akkor sem maradhat. Azoknak, akik ebben a gyalázatos eljárásban részt vettek, erőteljes üzenetet küldtünk, miszerint a hivatali visszaélések esetében az elévülési idő messze túlmutat egy négyéves kormányzati cikluson. Reményeink szerint lesz olyan hatóság, amelyik hajlandó ezeket az eljárásokat lefolytatni. Jogászként személy szerint azt is remélem, hogy azok, akik ebben a gyalázatban eddig részt vettek, nem mennek tovább, és nem hívják le a számláinkról ezt az összeget. Ha megtennék, utána már nemcsak a hivatali visszaélés vádjával kellene szembenézniük, hanem a kártérítési felelősségük is megállapítható lenne. Egy bűncselekmény elkövetője pedig a saját személyes vagyonával felel az okozott kárért. Az az érzésem, hogy amikor ezeket a lépéseket megtették, valamiféle kapkodás lett úrrá a Fideszen. Azt látták, hogy az emberek tömegesen elpártolnak tőlük, és ezzel párhuzamosan átpártolnak az ellenzéki pártokhoz, főleg hozzánk. Úgy érezhették, tenniük kell valamit, hogy ezt a lendületet megtörjék, de amit kitaláltak, átgondolatlan volt. Szerintem meggondolják magukat, és nem fog ez így maradni. Az ÁSZ bármikor visszavonhatja a határozatát, tehát kifarolhatnak ebből a patthelyzetből különösebb arcvesztés nélkül.
ZSPB.: Régóta mondják már, hogy egy korrupcióellenes ügyészséget hoznának létre. Hogyan épülne fel és hol lenne a helye az államigazgatásban?
V-D.A.: Egy korrupcióellenes ügyészség létrehozásának célja és értelme, hogy ne az általános ügyészségre háruljon annak a bődületes mennyiségű botránynak a kivizsgálása, ami az utóbbi években felgyülemlett. Jó megoldás lenne, ha egy szakmailag hozzáértő társaság tudna ezekkel az ügyekkel foglalkozni, amelyiknek nem kell másra koncentrálnia.
Ők az ügyészi rendszeren belül tevékenykednének, ugyanis az Alaptörvény nem teszi lehetővé, hogy több ügyészség működjön egymás mellé rendelve. Ugyanakkor külön szervezeti egységet alkotnának, mint ahogyan például a Központi Nyomozó Főügyészség. Olyan tengernyi korrupciós ügy van, hogy ma még megsaccolni sem tudom, hány ügyész kellene ehhez. A mai ügyészségi rendszerben nincs annyi ügyész, akiket ide lehetne delegálni. Az igazságügy más területein dolgozó, alkalmasnak ítélt kollégákat is be lehetne vonni a munkába. De még ez sem lenne elegendő, mert azokat a szakembereket is meg kell még találni, akik a számvitel és a könyvvizsgálat területén jártasak, hiszen az ügyészek – vagy azok a jogászok, akikből lehetnek ügyészek – nem kaptak ilyen képzést, így ők egyedül kevesek az ilyen ügyek végigviteléhez. A feladat tehát nem egyszerű, de elkerülhetetlen, hogy elvégezzük.
ZSPB.: Mostanában a KDNP nevét Semjén Zsolt kapcsán lehet újból hallani, aki svédországi luxusvadászatai miatt került reflektorfénybe. A miniszterelnök-helyettes azt állította, a rokonai hívták meg, a számlákat pedig egy olyan vállalkozó állta, aki több százmillió forintos állami támogatást tehetett zsebre az elmúlt években. Hogyan értelmezhető Semjén Zsolt kormányzati pozíciója, amikor a mostani vadászbotránya előtt meg azzal vált hírhedtté, hogy 2013-ban bocskaiban, fehér lovon vonult be az erdélyi Kézdivásárhelyre?
V-D.A.: Semjén Zsolt története, illetve amit az elmúlt 8 évben művelt, az maga a katasztrófa. Úgy viselkedik, mintha önálló intézmény lenne a magyar közéletben. Mintha azok a dolgok, amiket tesz, egy naiv és ártatlan lélek cselekedetei lennének. Még rá is csodálkozik, amikor számon kérik, hogy ezt nem teheti meg. Alig hittem a szememnek, amikor a minap azt olvastam, hogy állítása szerint ő számtalan alkalommal kapott és kap ma is igen nagy értékű ajándékokat, amiket minden további nélkül el is fogad. Állítása szerint így tudott menni külföldre vadászni. Ha tetszik, ha nem, Semjén Zsolt kinevezett miniszterelnök-helyettesként kormánytisztviselő is egyben, így azok a jogszabályok rá is érvényesek, amik bármelyik magas beosztású minisztériumi vezetőre. Azok pedig kimondják, hogy semmit, de semmit nem fogadhat el, vagy ha mégis, azonnal írásban jeleznie kell a feljebbvalójának. Az ilyesmi ugyanis a korrupció előszobája vagy első mozzanata még akkor is, ha cserébe semmit sem kér, aki az ajándékot adta. Ha pedig bármit kér az ajándékozó, az már vesztegetés. Persze nem tudjuk, történt-e ilyesmi, de mégiscsak furcsa, hogy pont olyan személy ajándékozta meg Semjén Zsoltot, aki szép nagy pénzekhez jutott közbeszerzési eljárásokban. Kétségbeejtő, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt tagsága annyira meggyengült, hogy már képtelen képviselni és érvényre juttatni azt az értékrendet, ami eredetileg létrehozta. Úgy látszik, valamiért kénytelenek eltűrni, hogy a keresztény értékeket ennyire nyilvánvalóan lábbal tipró ember a párt elnöke maradjon. Amin nem csodálkozom, az a miniszterelnök hozzáállása, mert az teljesen „harmonizál” Semjén Zsolt viselkedésével.
Ami sokkoló, az a naiv köntösbe öltöztetett végtelen gátlástalanság, amit Semjén Zsolt előad, ahogyan próbálja elhitetni a társadalommal, hogy ő nem is érti, mi a baj. Persze mindez csak színjáték. Mint ahogyan az összes fideszes politikusnak le van osztva, milyen karaktert kell hoznia. Ott van például Németh Szilárd, akinek a totál bunkó alakítása jutott, de a többiek is egy összehangolt koreográfia és dramaturgia szerint játsszák a szerepüket.
ZSPB.: Kósa Lajos és a családtagjairól is lelkesen jelentő ügynök, Szita Károly mellett ne feledkezzünk meg a magát minden helyzetben „feltaláló” és előszeretettel helikopterező Rogán Antalról, valamint a miniszterelnök vejéről, Tiborcz Istvánról sem, aki nem a fényt, hanem a sötétséget hozta el a magyar vidék városaiba. Hogyan jutottunk el idáig, hogy egy ilyen figurákból álló bűnszövetség ejtette foglyul a magyar társadalmat?
V-D.A.: Nem hibáztatom a magyar embereket, de mélyen el kell gondolkodnunk, mi kell ennek a társadalomnak, amennyiben újraválasztják a Fideszt. 52 éve itt élek én is, így valami felmentést tudok találni még arra az esetre is, ha így lenne. Egyrészt a Fidesz által eltorzított médiaviszonyok miatt az emberek egyharmadához biztosan nem jutnak el azok a botrányok, amik a Fidesz köreihez tartozókhoz köthetők.
A felnőtt szavazók teljesen más képet kapnak az ország mindennapjairól, mint ami a valóság. Erre szokták mondani, hogy a Fidesz által létrehozott alternatív valóságban élnek.
Másrészt ott a másik 70 százalék, akihez eljutnak az információk. Ezeknek az embereknek egy nagyobb része már a szocializmus idején is élt, sőt akkor szocializálódott. Azokban az időkben igen jellemző volt, hogy kis mutyizással tudott előbbre jutni az egyszeri állampolgár. A mentalitást talán úgy lehetne legjobban leírni, hogy „mindennap lopunk egy kicsit onnan, ahonnan éppen tudunk”. Kiügyeskedünk egy kis előnyt, hogy hamarabb jussunk telefonhoz vagy autóhoz, hiszen ezekre anno még éveket kellett várni. Nem volt elég 28 év ahhoz, hogy a mutyivilág beidegződéseit le tudjuk vetkőzni. Aki pedig valaha részese volt annak, most úgy gondolhatja, hogy régen én is csináltam olyat, mint ma a politikusok, csak ők nagyobb pénzben játszanak, így „érthető”, ha többet tesznek el a közösből. Még várat magára, hogy meg tudjuk valahogyan az emberekkel értetni, Magyarország nem fog tudni labdába rúgni, ha nem vagyunk tiszták, és a világ nem fog minket tisztelni, ha nem tudunk ezeken a rossz szokásokon átlépni.
ZSPB.: A Fidesz az elmúlt 8 évben látványosan nem azon dolgozott, hogy segítsen a magyar társadalomnak megszabadulni a múlt árnyékaitól. Ellenkezőleg, éppen a régi sémákat húzta elő, azokat verte az emberek fejébe újból.
V-D.A.: És nem csupán ez a Fidesz nagy bűne. A másik örökség, hogy Orbán Viktor politikáját a társadalom különböző csoportjai vagy rétegei összeugrasztására építi. Régen megvoltak a klasszikus nagy ellentétek a társadalmi osztályok és a vallások között, illetve a vallásosak és az ateisták között, az oroszokat imádók és utálók között, a hithű kommunisták és antikommunisták között. Csoda, ha ma egy olyan mély szakadékban vagyunk, mint amilyenben? Ha csak 100 évre tekintünk vissza, már akkor is azt mondhatjuk, hogy Magyarország a szakadékok társadalma, de egyes történészek szerint a jelenség minimum 500 évre tekint vissza. Orbán egy dolgot tanult meg a történelemórán: az az uralkodó elit, amelyik a társadalom szétzilálásán munkálkodott, viszonylag hosszú ideig meg tudta tartani a hatalmát. Politikájának első irányelve az emberek szembeállítása. Ékes példa erre, hogy mennyire más az eljárás a határon túli magyarok és a külföldön dolgozó magyarok esetében, ha szavazni akarnak. Magyart magyartól hátrányosan megkülönböztet. Ha együtt lakik egy londoni albérletben két magyar, az egyik rendelkezik magyarországi lakcímmel, a másik nem, akkor nem szavazhatnak ugyanúgy. A lényeg, hogy egymásnak ugrassza a magyarokat, majd a tudatosan előidézett káoszban ő lopja el a show-t.
ZSPB.: Nemrég jelentette be Facebook-oldalán, hogy Steinmetz Ádám olimpiai bajnok képviselőjelöltjük példáját követve Ön is jótékonykodna. Ösztöndíjprogramot alapítana és egyéves nettó tiszteletdíját arra fordítaná, hogy a Veszprémben élő orvosegyetemistákat támogassa. A korrupciós botrányokban fuldokló kormánypárti elittel szemben ez egészen másfajta politikai kultúrát fémjelez. Vissza lehet-e adni valaha a politika becsületét?
V-D.A.: Hiszek abban, hogy vissza lehet adni a politika becsületét, különben nem lennék itt. Be szeretném vinni a politikai életbe az emberek iránti szeretetemet és tiszteletemet – beleértve a politikai ellenfeleim tiszteletét –, illetve a társadalom irányában érzett elkötelezettségemet és felelősségemet. Tegnap egy politológussal beszélgettem, aki a legnagyobb erényemnek nevezte, hogy össze tudom hozni az embereket, képes vagyok a párbeszéd megteremtésére. Aggódott viszont amiatt, nehogy kiölje belőlem mindezt az a sivárság, ami – legalábbis eddig – a parlamenti munka velejárója volt. Azt válaszoltam, hogy fel vagyok erre készülve. Tisztában vagyok vele, hogy akár kormányon leszünk, akár nem, egy csomó végtelen vitám lesz, sok „szerencsétlennel” fogok szembekerülni – és itt nem a jelenleg ellenzékben lévő pártok képviselőire gondolok –, akik mindenféle alantas eszközökkel megpróbálják majd a munkámat akadályozni vagy tönkre tenni. De soha nem fogom elveszteni a hitemet. Egy idő után ők fogják majd feladni. És nem azért, mert valaki erre kényszeríti őket, hanem mert jó példát fogunk mutatni. Ha sokan bejutunk majd a parlamentbe, akkor egyfajta mozgalmat indítok majd a képviselők között, hogy jómódú emberek lévén jótékonykodjunk, hiszen rengeteg olyan alulfinanszírozott hely van, ahol a pénz jól jönne. Ha valaki úgy gondolja, a vagyonos értelmiségi elitbe tartozik, akkor el kell kezdenie adakozni. Ha a Jóisten kegyelméből bekerülök a parlamentbe, már az első napon olyan programokat fogok kezdeményezni, amik az összes képviselőtársamat összehozzák egy-egy közös ügy érdekében, így hamarosan eljuthatunk oda, hogy már nem ellenségként, maximum ellenfélként, még inkább csupán más nézeteket valló, de tiszteletre méltó politikustársként tudunk egymásra tekinteni.