A művészetet is csak egy hajszál választja el az őrülettől
Azt szokták mondani, hogy a művészeket és a nagy feltalálókat sokszor éppen csak egy hajszál választja el az őrültektől. Nem ritkán találkozunk írók, költők naplóiban furcsa, meghökkentő, bizarr szokások feljegyzésével. Hogy pontosan mi számít bolondságnak? Gyakran ez is csak nézőpont kérdése…
Engedtessék meg az pikantéria is, hogy az alább említésre kerülő kulturális kulisszatitkok forrásai az egykori Pesti Barnabás utcai bölcsészkar egyik sokat olvasott, látott és hallott professzorának anekdotái, vagyis egynéhány közülük nem lektorált irodalomtörténeti kutatómunkák bizonyítottnak vélt állításai.
Szóval boldogult bölcsészhallgató koromban mesélték azt nekem a szigorú ítész Babits Mihályról, hogy felesége, Török Sophi elmondása szerint a nagy költő és író, ha ideges volt, akkor lefeküdt a földre és rágni kezdte a perzsaszőnyeget. Nem kevésbé megdöbbentő Kosztolányi Dezső és felesége Harmos Ilona azon szokása sem, hogy egyszülött fiúk előtt előszeretettel táncoltak meztelenül.
Molnár Ferenc ifjú házas korában, mikor elvette Vészi Margitot rendszerint megivott vagy húsz cointreut-t vagy valamilyen jó konyakot a Palermo kávéházban és utána jobb volt nem összevitatkozni vele, mert könnyen dühbe gurult… Mondanom sem kell, hogy nem tartott sokáig a házasság.
Tersánszky Józsi Jenő is híres volt reggelig tartó kocsmatúráiról, habókos jókedvéről és testi erejének fitogtatásáról is, ezért a legváratlanabb pillanatokban szokása volt székestől felemelni beszélgetőtársát vagy éppen kézen állni. Rejtő Jenő pedig amolyan korabeli médiahekkerként Karinthy Frigyessel együtt saját öngyilkosságát is eljátszotta csak a hecc kedvéért.
Hogy ez azért már tényleg sok? Talán áprilisi tréfaként komoly vagy kevésbé komoly írókat is lehet komolytalanná tenni…
(A cikk első változata 2018.04.01-jén jelent meg.)