Az utolsó államférfi? - Teleki Pál halálának évfordulójára

Húsvét közeledtével érdemes picit megállnunk és arra a Teleki Pálra gondolnunk, aki az egyik, ha nem az utolsó államférfi – és nem politikus – volt a magyar történelemben.

1941. április 3-ra virradó éjjel egy pisztolyból kilőtt golyó kioltotta a magyar miniszterelnök életét. Valószínűleg Teleki a reménytelenség és a világ figyelmének felhívása miatt önkezével vetett véget életének, de egyértelműen nem lehet kizárni azt sem, hogy a németek gyilkolták meg a számukra egyre kellemetlenebbé váló államférfit.

Teleki elsősorban tudós és tanár volt. Nemzetközileg ismert és elismert geográfus volt, a politikai földrajz egyik úttörője, aki megalkotta azt a mai napig egyedülálló "Vörös Térképet" a trianoni béketárgyalásokra, amely népességarányosan ábrázolta a Kárpát-medence nemzetiségeinek eloszlását. Később, a '20-as évek közepén nagyrészt ennek az egyedülálló munkának következményeként vehetett részt annak a Moszul Bizottságnak a munkájában, amely az olajban gazdag terület hovatartozásáról döntött. Teleki egyik legnagyobb tragédiája, hogy bár mindkét esetben a nemzeti és vallási jogok biztosítását szorgalmazta, ezt a döntéshozók nem vették figyelembe. Trianon következményeit a mai napig közvetlenül a bőrünkön érezzük, Moszulról pedig elég annyi, hogy az etnikailag és vallásilag súlyosan megosztott terület az utóbbi években az Iszlám Állam egyik központjaként, vérengzések színhelyeként került be a hírekbe.

Elsősorban a tudósi és tanári elhivatottság, a nemzetért érzett felelősség terelte Telekit a politikai pályára. Soha nem a hatalom megszerzése és megtartása vezérelte, szolgálni akart. Előbb külügyminiszter lett, majd Trianon után az ország miniszterelnöke, a későbbi úgynevezett Bethleni-konszolidáció egyik megalapozója. Ezt követően visszavonult a politikától, hogy a '30-as évek végén visszatérjen, amikor hazájának újra szüksége volt rá. Előbb kultuszminiszter lett 1938-ban, majd 1939-ben Horthy újra miniszterelnöknek nevezte ki, nem titkoltan azzal a céllal, hogy Magyarországot eltávolítsa a náci Harmadik Birodalomtól. Feladata akkor lett igazán fontos, amikor kitört a második világháború. Teleki nemcsak, hogy nem volt hajlandó segíteni a szövetséges németeknek, hanem minden erejével támogatta a menekülő lengyeleket.

Teleki biztos volt abban, hogy a németek elveszítik a háborút, kiváló földrajztudósként pontosan látta, hogy egyszerűen nincsenek erőtartalékaik ahhoz, hogy legyőzzék az angolszászokat és a szovjeteket. Teleki zsigerből elhatárolódott mindenféle totalitárius rendszertől, úgy a nemzetiszocialistától, mint kommunistától, elsősorban a britekkel szimpatizált, valódi nemzeti érzelmű konzervatív volt. Miniszterelnöksége alatt mindent megtett, amit tudott, titkos tárgyalásokat folytatott az angolszászokkal, folyamatosan ellentmondott a német követeléseknek, nem egyszer fenyegetően lépett fel, emigrációs kormányt tervezett, titkos propagandát folytatott, és csak a magyar érdekeket tartotta szem előtt.

Persze, mint minden embernek, neki is voltak hibái bőven. Ezek közül a legsúlyosabb antiszemitizmusa volt, de fontos megjegyezni, hogy ezt nem szabad a mostani tudásunkkal, a holokauszt szörnyűségeit ismerve megítélnünk. Ettől még nem lesz megérthető Teleki világnézete, de ez semmiképpen sem bármilyen csoportnak, etnikumnak a bántalmazására vagy kiirtására törekedett, ettől a lehető legtávolabb állt. Ő azt akarta, hogy aki Magyarországon él, az elsősorban magyar és keresztény akarjon lenni. Ezzel a nézettel lehet vitatkozni, kell is, de semmiképpen sem lehet emiatt bűnösnek nyilvánítani.

Teleki újabb tragédiája az volt, hogy minden erőfeszítése ellenére sem tudta tovább távol tartani szeretett hazáját a háborútól. 1941-ben a németek a Szovjetunió ellen készültek, de előtte biztosítani kellett a Balkánt a jugoszláviai puccs után. Jugoszlávia megtámadásához pedig Hitlernek feltétlenül szüksége volt legalább felvonulási területként Magyarországra. Teleki nem akarta még ezt sem, azt pedig főleg nem, hogy Magyarország is részt vegyen a jugoszláviai akcióban. De Hitler 1941 kora tavaszára már döntött. Teleki nem tehetett többet. Vagy öngyilkos lett, hogy ezzel felhívja a világ és hazája figyelmét a veszélyre vagy a németek ölték meg, mert nekik akkor minden perc számított, Teleki pedig útban volt. Annyi biztos, hogy halála jól mutatta, egy olyan kis állam, mint Magyarország, nem állhat ellen az olyan hatalmas szörnyeknek, mint a Harmadik Birodalom.

Főméltóságú Úr!

Szószegők lettünk – gyávaságból – a mohácsi beszéden alapuló örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét.

A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet.

Nem tartottalak vissza.

Bűnös vagyok.

Teleki Pál

1941. ápr. 3.

- írta Horthynak levelében. 

Magyarország pedig elveszítette azt az államférfit, aki képes volt a saját érdekein felülkerekedve, a hazája és Európa valós érdekeit szem előtt tartani, és harcolni ezekért a végsőkig. Teleki egy kiváló tudós, tanár, és államférfi volt, életét mégis tragédiák árnyékolták be. Az pedig a mai napig tartó tragédiája, hogy nem kapja meg az őt megillető tiszteletet, öröksége helyett vitatható lépéseiről szólnak a viták. Pedig meg kellene becsülnünk, mert kevés ilyen személy van a magyar történelemben. 

(A cikk elős változata 2018.04.03-án jelent meg.)