Nem inogtunk meg, továbbra is véget akarunk vetni a Fidesz uralmának – Ehhez azonban újra kell tervezni!
Továbbra is el akarjuk zavarni a közéletből azokat, akik csak vagyonukat és hatalmukat hizlalják. Ez biztos, de szinte minden mást újra kell gondolnunk. És ami még fontosabb, most őszintén szembe kell néznünk az ellenzék hibáival, a tévedéseinkkel, mert ha ezt nem tesszük meg, még 2030-ban is a Fidesz fog győzni.
Látjuk, hogy a Fidesz egymaga mennyi szavazatot gyűjtött, és el kell fogadni/bele kell törődni, hogy ennyi most elég egy ekkora parlamenti többséghez és a hatalomhoz. Számszakilag nincs több fideszes (sőt!), mint ellenzéki szavazó, de ugye ez nem számított szinte semmit a kétharmad elleni harcban, hisz egy csomó párt osztozott rajtuk.
És ez nem a választók hibája! Az, hogy külön-külön mennyit kaptak az ellenzéki pártok, szintén beszédes. Hogy a vélt vagy valós csalások, szándékosságból vagy egyszerű alkalmatlanságból fakadó hibák, valamint a Fidesznek kedvezően alakított jogi környezet mekkora hatást gyakoroltak a választási eredményre, nehéz számszerűsíteni, talán a kétharmadhoz hozzásegítették a kormányt, de ezek nélkül sem bukott volna meg.
Mert a bukáshoz és egy új kormányhoz egy elég erős kihívó, egy másik nagy politikai formáció kellett volna. Amíg az ellenzéki választópolgárok nem egy pártra vagy szilárd pártszövetségre voksolnak, addig nem lesz ellensúlya a Fidesz több mint 2,5 millió szavazójának. És ami fontosabb, nem lesz addig valódi alternatívája sem a Fidesznek. Márpedig egy ilyen, nagy ellenzéki párt addig nem tud létrejönni, amíg többszörösen levitézlett, bukott politikai kalandorok tartják állásaikat, magukat nélkülözhetetlennek gondolva és hazudva. Amíg a lassan szellempárttá alakuló MSZP vagy az 5%-os Gyurcsány küldetéstudata vonzza magához a baloldali szavazók jelentős részét, addig nincs esély a kibontakozásra.
A XXI. századi rétegpártok, mint a fiatalokat célzó Momentum vagy az eredetileg zöldpárt LMP önálló indulása sem indokolt a jelenlegi belpolitikai helyzetben. Persze ebben az esetben az a legfőbb kérdés, hogy milyen lenne az a párt – és kik alkotnák –, aminek a sokféle világnézetű, politikai preferenciájú választópolgárból álló tömeg egységesen bizalmat szavazna? Mert ez a bizalom a másik fontos feltétele a változásnak. Nem hihetjük, hogy egymással versengő, egymást hetente hátba támadó politikusok eredményesen tudnának közösen dolgozni.
Most érdemes lenne minden szereplőnek hátralépni – van, aki ezt már korrektül meg is tette –, és elgondolkodni azon, hogy mi köt össze minket. Ha ez megvan, akkor van esély a jövőben.