A választók majdnem fele szerint csalt a Fidesz április 8-án
A Publicus Intézet kutatásában a választás után kialakult politikai helyzetet vizsgálta, az eredmény pedig kicsit sem meglepő.
Az intézet a Vasárnapi Hírek című hetilap megbízásából végzett reprezentatív közvélemény-kutatását április 18. és 23. között, összesen 995 fő megkérdezésével. Az eredmény pedig az lett, hogy a megkérdezettek fele elégedetlen a választások eredményével, kicsivel kevesebben vannak, akik elégedettek azzal.
A megkérdezettek 87 százaléka részt vett az április 8-i választásokon, azok, akik nem mentek el, tízből négyen ma máshogy döntenének, és az urnákhoz járultak volna. Érdekesség, hogy akik szavaztak, tízből kilenc fő (87 százalék) nem változtatna a szavazatán az eredmények ismeretében.
Az, hogy a választók 40 százaléka szerint elcsalták a választást, egyáltalán nem meglepő. Az a fajta kommunikációs zűrzavar, ami az informatikai rendszer „váratlan” összeomlásától fogva tetten érhető a választási iroda hivatalos megnyilatkozásaiban, egész egyszerűen elképesztő. Rengeteg probléma, gyanús eset akadt, amiket vagy ki sem vizsgáltak, vagy azt mondták rájuk, igen, megtörténtek, újraszámlálás azonban mégsem szükséges. Mégis ki hiszi el ezt az egész színjátékot? Egyedül a Fidesz-szekta hívői, akik a „migránsveszély” elhárítása érdekében koncként dobták az ország maradék részét azok elé, akik eddig is bőségesen lakmároztak belőle és minden lehetséges módon kiszipolyozták.
A magyar társadalom végtelen megosztottsága, kettészakadtsága nem ma kezdődött: egyfelől ez egy régre visszanyúló, „történelmi jelenség”, másfelől viszont ki kell mondanunk, hogy az újkori magyar történelemben éppen Orbán Viktor nevéhez köthető ennek a káros és romboló „hagyománynak” az újbóli felélesztése. Emlékezzünk csak arra, hogy a 2002-es választási vereség után a Dísz téren elmondott beszédében úgy fogalmazott, hogy „a haza nem lehet ellenzékben”!
Érdemes észrevenni, hogy az a tudatos hálózatépítő munka, amit hosszú éveken át még ellenzékben Orbán vezetésével a Fidesz végrehajtott, az alapozta meg a mostani jelentős beágyazottságát, csakhogy erre ma nincs lehetősége az ellenzéknek. Sem szervezetileg, sem a médiamegjelenéseket illetően, hiszen a média túlnyomó részét a NER-társak uralják, a megyei lapokban is csak a „másolás-beillesztésből” áll az ottani újságírók munkája, a Népszabadság után a Magyar Nemzet és a Lánchíd rádió is megszűnt, a köztéri hirdetések piacát durván államosították, egyedül Simicska Lajosnak vannak még olyan felületei, amire legalábbis egyelőre nem tudtak még lecsapni. De ne legyenek illúzióink: a 2022-es választásokra vagy nem is fog sor kerülni, vagy pedig egy még nagyobb színjáték lesz, mint a mostani. Azt se felejtsük el, hogy ugyan most viszonylag kevés szó esik a hónapokkal ezelőtt belengetett, ellenzéki pártokra kiszabott ÁSZ-bírságról, a Fidesz egyértelmű érdeke az, hogy ezeket behajtsák. Ha pedig valamit akar a Fidesz, akkor azt meg is fogja csinálni, hisz kezében az ÁSZ, a majdnem teljes államigazgatás, a bíróságok, a rendőrség, és így tovább.
Franklin Delano Roosevelt, az Egyesült Államok egykori elnöke mondta valaha, hogy
„a demokrácia szabadsága nem biztonságos, ha az emberek elviselik a magánhatalom növekedését egy olyan pontig, ahol erősebb lesz, mint maga a demokratikus állam. A kormányzati hatalom birtoklása egyetlen személy, csoport vagy bármely ellenőrzést gyakorló magánhatalom által – lényegében fasizmus.”
Talán nem túlzás azt mondani, hogy az utolsó utáni órában vagyunk. Ennél tovább nem tűrhetjük Orbán Viktor maffiakormányzását! Ideje a kezünkbe venni az irányítást, kitalálni, megalkotni azokat a tiltakozási és ellenállási formákat, amelyekhez majd az ellenzéki pártok is csatlakozni tudnak! Meg kell mutatnunk, hogy nem kérünk a szándékos megosztásból, a gyűlöletből, a lopásból és a propagandából.