Gyöngyösi Márton: a parlamenti eszközök kevesek lesznek Magyarország kiszabadításához - interjú
Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy egyes párton belüli körök részéről rendre felütik a fejüket rosszindulatú, kifejezetten a párt egységének megbontására irányuló üzengetések, egyes esetekben jól tetten érhető belső szivárogtatások. Ezekben az üzengetésekben az a közös, hogy vagy közvetlenül, vagy közvetve, de valamelyik kormánypárti média felületén jelennek meg ellenfeleink számára tökéletes időzítéssel. És ez nem új keletű probléma, elég régóta kell tűrnünk azt, amit semmilyen közösségnek nem lenne szabad tolerálnia egy percig sem – mondta a Zsúrpubinak Gyöngyösi Márton. A Jobbik új frakcióvezetője portálunknak beszélt a közelgő tisztújításról, az utcai megmozdulásokról, illetve arról is, felmerülhet-e az önkormányzati választáson az összefogás lehetősége.
Zsúrpubi: Milyen hangulatban telt a frakcióülés?
Gyöngyösi Márton: Nagyon jó hangulatú, konstruktív ülésünk volt, aminek a választás kiértékelése, a következtetések levonása és az előttünk álló feladatok megbeszélése állt a középpontjában. A kampány és a választás kiértékelése egy hosszabb folyamat, ezen még nem vagyunk túl, és bár számos kritikai észrevétel megfogalmazódott, a frakció egységes, harcra kész, semmiféle letargiának, széthúzásnak, pesszimizmusnak nincs nyoma. A jövő hét után felálló új elnökségnek a feladata lesz a következő évek stratégiájának kialakítása, de ebben nyilvánvalóan a frakciónak is nagy szerepe lesz: tanulni kell a hibákból, reális célkitűzéseket kell meghatározni, és meg kell találni mind az utcai, mozgalmi, mind a parlamenti eszközöket, melyekkel az egypártrendszer kiépítésén munkálkodó Fidesz sarokba szorítható.
ZSPB: A Fidesz kétharmadával szemben léteznek „sarokba szorító” eszközök?
Gy.M.: A Jobbik kiválóan szerepelt a vidéki nagyvárosokban, megyei jogú városokban, de emellett vissza kell hódítanunk a kistelepüléseket, aprófalvakat, meg kell szólítani az embereket, hiszen meggyőződésünk, hogy a Fidesz az ígéretével ellentétben a társadalom jelentős részét az „út szélén hagyta”. Kizárólag a félelemre, illetve az emberek zsigeri gyűlöletére építette a kampányát és a politikáját, de a valós problémákkal nem foglalkozik.
Nagyon fontos, hogy a Jobbik a szociális néppárti jellegét erősítve folytassa azt a politikáját, amit a béruniós kampányával elindított. Foglalkozni kell az elvándorlás kérdésével, a demográfiai katasztrófával, az elszegényedéssel, a bérrabszolgasággal, a devizahitelesek problémájával, amely mind az alacsony bérszintre épülő magyar gazdaságpolitika káros következménye.
A politikánk középpontjába az oktatás és az egészségügy rettenetes állapotának rendezését kell állítani, amely honfitársaink szellemi és fizikai erőnlétének záloga, a magyar gazdaság versenyképességének biztosítéka. Ezeken a területeken a kormány egyáltalán nem tett semmi érdemit. Nem lesz egyszerű ez a feladat, különösen a sajtószabadság teljes felszámolását követően. A következő elnökségnek az lesz a kiemelt feladata, hogy megtalálja azokat az eszközöket, amivel szembe lehet szállni a Fidesz totális dominanciájával.
ZSPB.: Hogyan fogalmazható meg mindennek tükrében a tisztújítás tétje? A nyilatkozatokból úgy tűnik, hogy két eléggé eltérő irányvonal küzd egymással a párton belül.
Gy.M.: A nyilatkozatok szintjén úgy tűnik, hogy a néppárti politikának nincs alternatívája, még a Toroczkai-féle interpretációban sem. Azt azonban nagyon sajnálatosnak tartom, hogy egyes párton belüli körök részéről rendre felütik a fejüket rosszindulatú, kifejezetten a párt egységének megbontására irányuló üzengetések, egyes esetekben jól tetten érhető belső szivárogtatások. Ezekben az üzengetésekben az a közös, hogy vagy közvetlenül, vagy közvetve, de valamelyik kormánypárti média felületén jelennek meg ellenfeleink számára tökéletes időzítéssel. És ez nem új keletű probléma, elég régóta kell tűrnünk azt, amit semmilyen közösségnek nem lenne szabad tolerálnia egy percig sem. Jelenleg is zajlik ez az ékverési kísérlet, ami most a párt mozgalmi, illetve az intézményesített szárnya közé próbál éket verni. Akik ezt az aknamunkát végzik, azok vagy nem tudják, vagy nem akarják megérteni, hogy a Jobbik már közel tíz éve meghaladta azt a diákegyleti szintet, ami kizárólag mozgalmi eszközökre támaszkodik. Magyarország legerősebb ellenzéki pártja lettünk, a Fidesz elsőszámú és egyetlen kihívója.
Egy minden gátlás híján lévő, diktatórikus hajlamokkal rendelkező, minden eszközt birtokló és bevető, professzionálisan működő gépezettel állunk szemben, amire hasonló professzionalizmus és a mozgalmi gyökereinkre építő gerilla-harcmodor finom összjátéka lehet a hatékony válasz részünkről.
Sok hibát vétettünk az elmúlt hónapokban, és sok tanulságot kell levonnunk ebből. Aki a főváros, a fővárosban székelő pártelnökség, vagy a „bécsi úti szakértők” és a vidéki tagság közé próbál éket verni, az egyértelműen az ellenfeleink kottájából játszik. Meggyőződésem, hogy a mozgalmi jelleg és a professzionalizmus együttes erősítésével, a kettő összehangolásával lehet a Jobbikot győzelemre vinni. Arról kell tehát beszélni, hogy a kettőt hogyan kell jobban összecsiszolni, mert ez a jelenlegi állapotában valóban hagy kívánnivalót maga után. És persze bőven van mit javítani a belső kommunikáción, hiszen sokszor nem jut el a tagságtól a döntéshozókig az információ, ami adott esetben a döntések meghozatalához szükséges, a stratégiai döntések, és az arra épülő operatív feladatok a kellő indoklással és magyarázattal meg nem jutnak vissza a központból a tagság szintjére. Ezen sürgősen változtatni kell. De a közösségi oldalakon keresztül történő nyílt üzengetésekkel, a kormánypárti médiához történő közvetlen szivárogtatásokkal szemben zéró toleranciát kell hirdetni, hiszen alantas egyéni ambíciók oltárán feláldozza a közösségünk céljait és hitelét.
ZSPB.: Ez akár „tisztogatást” is jelenthet? Van terv arra vonatkozóan, hogy helyreálljon a párton belüli egység?
Gy.M.: Nem hinném, hogy az ékverési stratégia sikeres. De ott, ahol ez talán termékeny táptalajra hullhat, azokon a területeken komolyan figyelmet kell fordítani a jövőben arra, hogy összecsiszoljuk, gördülékenyebbé tegyük a belső kommunikációt. Óriási lehetőségek rejlenek ebben a közösségben, de ezeknek az energiáknak a felszabadítása az elmúlt években elmaradt. Azok a döntések, stratégiai elképzelések, melyek adott esetben megszülettek a pártközpontban, nem mindig voltak megfelelően kommunikálva, közvetítve a tagság, az alapszervezetek irányába, így elmaradt az operatív végrehajtás. Szerintem teljesen egyértelmű, és érthető, hogy a Jobbik mit, miért csinál, csak olykor nincs kellőképpen elmagyarázva. Így a pártvezetés és a tagság között túlságosan nagy a távolság, amit a belső kommunikáció javításával lehet szorosabbra fűzni. Ez a feladatunk, ezen az úton kell végigmennünk, az igazságot képviseljük, közös a célunk.
ZSPB.: A Jobbik-frakció első döntése az volt, hogy az alakuló ülés idején lebontják a Kossuth téri kordonokat. Jelen pillanatban úgy néz ki, hogy nincs mit lebontani.
Gy.M.: Szinte percről percre változott a helyzet, nyilván az akciónkat ehhez kell igazítani. A kordonbontás bejelentéséhez az az elv vezetett bennünket, hogy a demokrácia ünnepén, mikor egy választást követően megalakul a parlament, akkor ne lehessen a népet kiszorítani a nemzet főteréről.
Úgy gondoljuk, hogy ahogy anno a gyurcsányi diktatúra idején a fideszes és kereszténydemokrata politikusok joggal gondolták azt, hogy a Kossuth téren nincs helye kordonnak, úgy ez igaz 2018 májusára is, amikor már egy egészen más színezetű diktatúra van kiépülőben.
Egy demokráciában nincs helye kordonnak, különösen a parlament alakuló ülésének a napján. Azoknak, akik megnyerték a választást, el kell tudniuk viselni, ha a tömegek ellenvéleményt nyilvánítanak, és ennek hol lenne a helye, ha nem a Kossuth téren?
ZSPB.: Kijelenthető, hogy amíg a tüntetések kitartanak, a Jobbik jelen lesz az utcákon?
Gy.M.: Az utcai megmozdulások összellenzéki szervezésben zajlanak, így természetesen a Jobbik képviselői is jelen voltak a demonstrációkon. Teljesen nyilvánvaló, hogy az előttünk álló ciklusban az egyre inkább beszűkülő parlamenti keretek nem lesznek elégségesek ahhoz, hogy Magyarországot kiszabadítsuk az orbáni önkény kelepcéjéből. Meg kell ragadni minden eszközt, és a Jobbik a gyökereihez hű módon erősíteni szeretné a mozgalmi jellegét. Bár mindent meg fogunk tenni, hogy a programunkat és az 1,3 millió választónk akaratát az Országház falain belül is képviseljük, vissza kell hódítani az utcát, vissza kell menni a terepre is!
ZSPB.: Ha már az „összeellenzék” szóba került: elképzelhető, hogy a Jobbik változtat a stratégiáján, és az önkormányzati választáson hajlandó lesz összefogásról vagy visszalépésekről beszélni?
Gy.M.: Ez a jövő kérdése. Május 12-én lesz a párt tisztújító kongresszusa, és én úgy gondolom, hogy egy ilyen stratégiai kérdésben az újonnan felálló elnökségnek kell majd döntenie. Nyilván van magánvéleményem ezzel kapcsolatban, de a párt jövőbeni útját a jövő héttől felálló új elnökség fogja kijelölni.
ZSPB.: És a magánvéleménye szerint változtatni kellene a stratégián?
Gy.M.: Az eredmény tükrében valamin egész biztos változtatni kell. Természetesen még bennem is sok érzés kavarog, és bizonyos szempontból még mindig az április 8-i választás hatása alatt vagyok. Azonban két fontos feladat áll előttünk: az egyik egy EP-választás, a másik pedig a rá következő önkormányzati választás. Éppen ezért a stratégiának a következő hetekben ki kell forrnia magát, a döntést rövid úton meg kell hozni, és el kell kezdenünk készülni!