„Politológusok” a hatalom szolgálatában
Érdekes, kicsit túlságosan is lokális jelenség az, hogy Magyarországon a politológusok úgy elprostituálódtak, szinte alig maradt közöttük olyan, akinek a szavára érdemes odafigyelni. Kiábrándító, hogy szinte minden politikai elemzőnél kell használnunk egy szűrőt, mert tudjuk, tisztában vagyunk vele, hogy melyik párt érdekében szólal meg. Ennél csak az gázabb, amikor a szerdán még kampányhaknizásban robotoló pártmunkás csütörtökön már független elemzőnek kiadva magát osztja az észt és a manipulatív szakmaiságot valamelyik kormánypárti stúdióban. Sorra vettük a leghiteltelenebb fideszes politológusokat, íme:
G. Fodor Gábor „politológus”, a Századvég Alapítvány stratégiai igazgatója, a Kuratórium elnökhelyettese, a radikálisan kormánypárti 888.hu főszerkesztője:
Kiszelly Zoltán, „politológus”, a Századvég tanára:
Mráz Ágoston Sámuel, „politológus”, a Nézőpont Intézet vezetője:
Zárug Péter Farkas, „politológus”, egykori MIÉP-es tanácsadó, ma már a kormányhoz köthető médiumok gyakori szereplője:
Nagy Ervin, „politológus”, az egykor kicsapott jobbikos napjainkban a kormányközeli Magyar Hírlap állandó publicistája, a Polgári Portál és a Nemzeti Petíció névre hallgató szélsőségesen kormánypárti internetes portálok felelős kiadója:
Lánczi Tamás, „politológus”, mindenekelőtt Lánczi András fia, korábban Navracsics Tibor kabinetfőnöke volt. Ma a Századvég vezető elemzője és a kormánypárti Figyelő főszerkesztője:
