Azok kérik vissza Dúró Dóra mandátumát, akiktől kapta
Nyilvánvaló, hogy neki pedig ennek a közösségnek kell visszaadnia, amit Jobbiknak hívnak. Nem Pongrátz Gergely öccsét, nem Toroczkai Lászlót és nem is Kálmán Olgát kell megkérdeznie arról, hogy visszaadja-e a listán szerzett helyét, mert nekik ehhez a mandátumhoz semmi közük nincs. Dúró Dóra nem egyéniben került be a parlamentbe, hanem pártlistáról. Ennek a pártnak pedig a tagság által megválasztott elnöksége is úgy döntött a Jobbik-frakció után, hogy vissza kell adnia a parlamenti helyét. Ráadásul Dúró Dóra a Szent Koronára esküdött föl, hogy ha mindez megtörténik, akkor eleget fog tenni a kérésnek.
Dúró Dórát egy tehetséges és szimpatikus embernek és politikusnak tartom, aki az elmúlt hetekben viszont csúnyán elszámolta magát. A politikában gyakran történik ilyen. A probléma most azért nagyobb, mint egyébként, mert kardinális kérdésekben döntött rosszul. Egy kiélezett politikai és egyben hatalmi küzdelemben, amelyben a győztesek egy jelentős része szerint nem a közösségen belül folyt a csörte, hanem a Jobbik és a Fidesz között történt a valódi harc.
Az, hogy erről szólt-e vagy sem, ma még nem tudhatjuk, Rákosiék szalámipolitikájának módszereit és személyeit is csak utólag ismerte meg a nagyközönség. Nem újkeletű dolog ez a kis magyar valóságban… Mindenesetre nem lennénk meglepődve, ha évek múlva kiderülne, hogy Toroczkai László szivárogtatott a kormánypárti médiának az elnökségi ülésen történtekről vagy ad absurdum Novák Előd adott át információkat a Jobbik belső ügyeiről. A lényeg, hogy kialakult egy bizalmi válság Dúró Dórával szemben, amelyet a frakció után a párt elnöksége is megerősített. Hogy ez jogos vagy nem jogos, azt nem tisztünk eldönteni, de nem is lényeges, ugyanis a bizalom olyan, mint a kutya vacsorája, vagy van vagy nincs.
Lehet ezen rugózni, ahogy például lehet három gombóc fagyit is kérni a festék boltban; lehet, csak nem érdemes. Azon is lehet lamentálni, hogy miért az a Jobbik ma, ami, de akkor azt a változást is számon lehet kérni, hogy miért volt más a Jobbik 2003-ban, mint 1999-ben. A dolgok - természetükből adódóan - változnak és ha tetszik, ha nem tetszik, a Jobbik ma ez. Dúró Dóra ennyi erővel a saját férjén is számon kérhetné, hogy miért nem a Móricz Zsigmond körtéren dobol, ahogyan tette ezt a rendszerváltás utáni magyar radikalizmus hőskorában. Vagy akar magát is megkérdezhetné, hogy mit keres a parlamentben, hiszen a Jobbik parlamenten kívüli mozgalomként kezdte. Ezeknek a dolgoknak viszont nem sok értelme van.
A Jobbik az évek során változott, és ha ez valakinek nem tetszik, nos ebben az esetben minden lehetőség adott egy új párt vagy mozgalom megalapítására. Nyilván nem a többségnek kell alkalmazkodnia a kisebbséghez. Gondolom, ezzel még a kuruc.info is egyetért. Legyünk őszinték: az általam is nagyra tartott, megboldogult Pongrátz Gergely öccsének, Pongrátz Andrásnak vagy mondjuk Toroczkainak annyi köze van a Jobbik listás mandátumához, mint mondjuk nekem az amerikai elnökválasztási eredményekhez, vagyis semmi. Nem velük kell beszélgetni, hanem azzal a közösséggel, akiknek javára az ember felesküdött a Szent Korona előtt. Az adott szó, az eskü mindenkit kötelez, a magukat morális térben meghatározó embereket pedig még inkább.
Dúró Dóra éppen a napokban kritizálta Mellár Tamást, mert az megszegve szavát átült a Párbeszéd frakciójába. Az eskü pedig ennél jóval több, ha úgy tetszik, akkor egy szóbeli szerződés. Aki pedig a szavát nem tartja, lehet persze csűrni-csavarni, de valójában egy becstelen esküszegő. Ezt nyilván Dúró Dóra is tudja, hiszen okos nő. Ha rosszul dönt, akkor magyarázhatja utólag majd a bizonyítványt, de az embernek becsületből csak egy van. Pozíciók, munkahelyek, munkaadók változhatnak az ember életében, de az embernek tisztességből csak egy van. Mandátuma még lehet több, becsülete viszont csak egy van Dúró Dórának is.
.jpg)