„Én nem akarok félni” - NoÁr új klipjében a gyűlölet és a félelem legyőzésére buzdít
Egy újabb zseni klippel jött ki NoÁr, aki a Fekete Vonat egykori énekesnőjével, Mohamed Fatimával állt össze egy a társadalmi összefogást szorgalmazó és a gyűlöletet elutasító dal erejéig. Nem lehet könnyű feladat ma, 2018-ban - minden látszat ellenére - Európa közepén, a kormány által szított totális gyűlöletpolitika és a korlátok nélkül működő hatalom folyamatos megfélemlítése mellett ilyen dalt írni. Vajon bemószerolják-e a klipben szereplő kosárpálya tulajdonosát, mint ahogyan tették azt a Vörösmarty Gimnáziummal az előző klip kapcsán? Nem lennénk meglepve. Szabad Magyarország, szabad magyarok!
Íme a dalszöveg:
Kicsit nehezen alszom el, tudod, nem jön szememre álom.
Vajon kell-e félnem attól, hogy ami a szívemen a számon?
Biztos lehetsz benne, hogy mindig a saját utamat járom!
És a végcél, hogy mellettem egy szabad ország álljon.
Én nem akarok félni, így biztos nem akarok élni!
Mert a félelem szagát egy dühödt farkascsorda érzi.
De a magányos harcnak az igazi hibája,
Hogy úgy járhatunk végül, mint Radnótinak bikája
Ki küzdött, de elesett, ez ránk akkor nem várhat,
Ha kéz kezet fog és váll támaszt vállat;
Lelkünk és elménk tüze fáklyaként világít,
A bátor tett és a szó tömegeket irányít.
És csak azt kérem tőled, hogy állj készen a harcra,
Ha a buszon, a villamoson egy zavart ember ordít arcba,
Vagy máson számonkéri, a bőre miért fekete.
Ilyenkor mindenki behúzza fülét, farkát, de te ne!
Legyél bátor kérdezd meg pontosan mire gondol,
Mikor azt mondja, hogy a cigány lop, az arab pedig rombol.
És mikor kifogyott lelkének fortyogó haragja,
Érvekkel és szeretettel nyugodtan hozd zavarba.
Fogjunk össze együtt most már a gyűlölködés ellen!
Kell a bátorság, a tudás, a tettek, és a jellem
Izzon most a szív, a lélek, szikrázzon a szellem,
Szabad, tiszta hangunk egy országon át zengjen! (2x)
Higgy abban, hogy a tudás, amivel felvértezted magad
A gyűlölet fölött fölényes győzelmet arathat.
De ha némán, vakon szót fogadunk, simán elvész az egyén.
Az út rögös és kemény, de biztos, csak akkor van remény,
Ha a TV-t és a szennylapokat felváltja egy regény
Az olvasás nem ciki lesz végre, hanem erény.
Mert ahelyett, hogy megfogalmaznánk egy épkézláb kritikát,
Szemünk a telefontól vérvörös és irritált.
És mikor egy Facebook videón a földhöz csapnak egy kutyát,
A közöny állja el az igazi tetteknek az útját.
Az emojink arca egy másodpercnyi részvét
Ezzel szívünk úgy érzi, hogy kivette a részét.
És észre sem vesszük, hogy egy generáció úgy nő fel,
Hogy haragszik és támad. Plusz, ami az intő jel,
Hogy egy 11 éves srác azért akar katona lenni,
Hogy a szüleit megvédje a migránsoktól...na most ez mi?
Tényleg itt tartunk, hogy félelemben kell felnőni?
Ha lesz egy gyerekem, õ milyen irányba fog fejlődni?
Ha a suliból hazajön, látom, hogy a szíve mennydörög
És könnyes szemmel kérdi: „Apa, mi ez amiben felnövök?
Miért retteg mindenki? Miért bűn kérdezni?
Ha van egy szír barátom, szarul kell magam érezni?
Apa, hogy történt ez? És te tettél azért, hogy ez ne legyen?”
Ne azt válaszoljam, hogy „Igen, de nem voltunk elegen.”
Fogjunk össze együtt most már a gyűlölködés ellen!
Kell a bátorság, a tudás, a tettek, és a jellem.
Izzon most a szív, lélek és szikrázzon szellem,
Szabad, tiszta hangunk, egy országon át zengjen