A korrupció, az különösen fájdalmas dolog! - Horn-Orbán vita, 1998.
Az 1998-as Horn-Orbán vitát végignézve leszögezhetjük: valami tér-idő ugrás segítségével az akkori Orbánt le kellene ültetni ezzel a maival. Lenne mit megbeszélniük egymással. Az akkori Orbán még szeretett vitázni, a mai azonban menekül az újságírók és vitapartnerek elől. Meglehet, hogy nem is állna szóba az akkori önmagával.
Emlékeztetőül: 1998-ban vagyunk, négy év szocialista kormányzást követően, a választások első fordulója után. Május 10-én a választók közül az előző két voksoláshoz képest kb. 10%-kal kevesebben mentek el szavazni, de az MSZP állt nyerésre. A Fidesz több napilapban, fizetett hirdetéseken keresztül invitálta vitára Horn Gyulát, amit kezdetben a miniszterelnök nem vett komolyan. A választások első fordulója után - talán az előzetes győzelem hatására - az MSZP sajtóosztálya közölte, hogy a miniszterelnök mégis hajlandó a vitára. A vitát a Közgázon tartották, ahová mindössze 460 ember fért be, ám televízión és a rádióban is élőben követhették a nézők és a hallgatók.
A miniszterelnök korán a helyszínre érkezett a fekete elnöki Mercedesszel, amikor még üres volt a Közgáz. Orbán később követte, kis Opeljével, nem sokkal a kezdés előtt, amikor már tömeg volt. Mi jött át a televízióban ebből? Hogy Orbánt rengetegen várják, míg Hornt alig néhányan. Az a szóbeszéd járja, hogy a Fidesz ezt tudatosan rendezte így, a helyszínt pedig figyelték. Wermer András, Orbán Viktor akkori tanácsadója a közönség soraiban foglalt helyet, és előre megbeszélt jelekkel segítette Orbán kommunikációját, melyet két szó uralt: a polgár és a program. A polgár Wermer András kedvenc szavaként került be a párt kommunikációjába és a nevébe is. A program pedig hangsúlyos szerepet kapott - Orbán Viktor elmondta, hogy 1996-ban polgárok ezreivel egyeztettek arról, hogy mi legyen a párt programja - szakszervezetekkel, képviseleti szervezetekkel és - a ma már annyira gyűlölt - civil szervezetekkel. A Szabadság és jólét című program tehát az emberek - elnézést, a polgárok - bevonásával íródott. Milyen nehéz lenne ma egy olyan Fideszt elképzelni, amely egyeztet a választókkal és a különböző szervezetekkel a programjáról - már ha egyáltalán lenne programjuk.
„A demokráciának az a lényege, hogy mindig legyen alternatíva, amelyek között választhatunk. legyenek programok, amik között és legyenek személyek, akik között választhatunk”
- ki hinné, hogy ezek a szavak Orbán Viktor száját hagyták el 1998-ban? Pedig bizony. Na és ez: „A külföld véleménye Magyarország számára fontos, de van valami, ami még fontosabb: az a magyar állampolgárok véleménye.” Itt hozzátette, hogy lehetséges a külföld és a magyarok elismerését egyszerre kivívni. Nos, igen, ha a hatalmi arrogancia és gőg nem uralkodik el a kormányon, akkor lehetséges lenne.
De a java még hátravan! „Nehéz úgy vitatkozni a gazdaságról, ha tények előtt nem hajlunk meg” - ma is aktuális, gondoljunk csak az ellopott magánnyugdíjpénztári összegekre. És a hab a tortán: „A korrupció, az különösen fájdalmas dolog.” A Fidesz akkor kiszámolta, hogy a 1998-at megelőző négy évben a „nagyipari méreteket öltött” korrupció és a rossz privatizációs döntések következtében 1200 Mrd Ft vesztesége keletkezett az országnak, ami minden egyes családnak 500.000 Ft mínuszt jelent. Kérdés, hogy ha akkor működtek a számítások, akkor most, a Fidesz-bratyik esetében miért nem végez hasonlókat a miniszterelnök? Akkori önmaga szerint: „A belülről kifelé és felülről lefelé elvet kell követni: előbb a kormányban kell rendet rakni, után az államigazgatási szervekben és úgy kell haladni a gazdasági élet felé” - Köszönjük, Viktor! Itt az ideje nekilátni!
Orbán érvelt még azzal, hogy a tandíjat még a szeptemberi tanévkezdés előtt el kell törölni, az oktatás pedig legyen ingyenes az első diploma megszerzéséig.
„Akkor leszek elégedett bármelyik kormány működésével, hogyha az egyszerű faluból meg családokból érkező emberek, ha tehetségesek meg szorgalmasak, akkor ugyanúgy kiemelkedhetnek, mint ahogy a sors ezt közülünk jó néhánynak lehetővé tette”
- mondta akkor. Kár, hogy 2013-ban szemen köpte magát, amikor drasztikusan lecsökkentette a Fidesz-kormány az államilag támogatott főiskolai helyeket.
A vita egyébként ezeken túlmenően elég szórakoztató. Szurkálódások, odamondogatások, poénok mennek végig. Orbán még egy viccet is elsütött a csigáról és a teknősről, akik szerencsére lassan haladnak. Hogy miért szerencsére? Mert rossz irányba mennek. Akárcsak ma. Csak sajnos már nem lassan.