Napi Lázár: Tisza meggyilkolásának 100. évfordulóján az elvhűségről beszélt a parlamentben
Kereken száz éve, hogy Magyarország volt miniszterelnökét, Tisza Istvánt meggyilkolták abban a bizonyos Hermina úti villában. Ezen évforduló alkalmából szervezett történelmi emlékkonferenciát az Országgyűlés Hivatalának Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága, valamint a Magyar Történelmi Társulat. A marxista-leninista történetírás hazug történeti propagandájában Tisza az első világégés okozója és minden veszteségéért felelős bűnbakja volt, a mai „kultúrharcos” szellemtörténeti rehabilitációjában pedig nyilván kritikátlanul felmagasztalják az egykori, egyébként rendkívül tehetséges politikus portréját. Minden szélsőséget félrelökve, Tisza minden kétséget kizáróan a XX. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb politikusa volt, akinek - gyarló ember lévén - nyilván voltak hibái és ballépései, mindenesetre jó lenne, ha a személyére rásütött stigmáktól és bélyegektől megtisztulna az egykori miniszterelnök történelmi megítélése.
Lassan már nem múlik el úgy nap, hogy Lázár Jánosnak ne volna valamilyen epés, kétértelmű megjegyzése a hatalommal kapcsolatban. Lázár például egy kiváló, bár Tiszát kissé túlértékelő történelmi előadásban beszélt az elvhűségről annak az Orbán Viktornak az illiberális és antisorosista kormányzása alatt, aki két évtizede még Soros-ösztöndíjasként foglalta el a Liberális Internacionálé alelnöki tisztességét Magyarország történelmének legradikálisabb, legantiklerikálisabb és legkozmopolitább arculatú liberális pártjának elnökeként.
Hitvány ember nem csinálhat politikát!
- idézte Tiszát.
De egy kissé áthallásos módon néhány mondattal később, már így jellemzett:
Könnyű bolondnak nézni azt az embert, aki az egyre zavarosabb politikai helyzetben egyedül őrzi meg a józan eszét.
Az előadások egyébként méltó módon emlékeztek meg a 100. évvel ezelőtt meggyilkolt magyar miniszterelnökről. Igaz voltak olyan előadások, amelyek eltúlozták Tisza István politikai szerepét és az általa fémjelzett korszak jelentőségét. Hatos Pál például a gazdasági fejlődésben esett túlzásokba. Anakronizmus ugyanis az, amikor valaki az akkori Magyarország politikai progresszióját az egyébként éppen kibontakozó kapitalista, magántőkére épülő fejlődését a vasútépítés és az iparosodás mértékével próbálja bizonygatni. Ezeket éppen olyan, mintha napjaink gazdaságpolitikájának érdemeit és fejlettségét egy politológus, rosszabb esetben egy történész a 80-as évekhez képest a mobilhálózatok bővülésével vagy az internet terjedésével próbálná bizonyítani. A 80-as években ugyanis meg csak gyermekcipőben járt a számítástechnika, internet pedig nem is létezett a nagyközönség szamara. Globális tudományos paradigmaváltással, általános gazdaságtörténeti konjunktúrával operálni egy korszak megítélésénél valahol mélyen mégiscsak manipulatív eljárás. Ebben az időszakban a vasútépítés a világon mindenhol "megugrott", az iparosodás pedig úgyszintén, hiszen ez a tudományos forradalom kiteljesedésének kora volt nem csak Magyarországon, hanem az egész világon.
Maruzsa Zoltán színvonalas, Tisza István politikáját elemző előadásában a miniszterelnök belpolitikai és külpolitikai helyzetértékelésére hívta fel a figyelmet. Előadásában kiemelte, hogy az egykori kormányfő a belpolitikában egy nagykoalíciós, stabil kormányt szeretett volna hatalmon látni a győztesekkel szemben, akár Károlyi Mihály miniszterelnökségével. Tisza szerint a külpolitikai helyzet a háború elvesztése ellenére akár biztató is lehetett volna, hiszen a cári Oroszország felbomlása és „megszüntetése” a keleti veszélyt csökkenthette volna. Maruzsa előadásában - feltételezhetően idő hiányában - azonban már nem tért ki arra, hogy éppen Tisza téves és a reálpolitikáról elrugaszkodott, a háborúban megtépázott gondolkodását bizonyítja az a tény, hogy ezután egy jóval expanzívabb külpolitikát folytató "vörös" birodalom jött létre, ami sokkal nagyobb veszélyt jelentett végül a magyarságra és Magyarország függetlenségére nézve, mint az egykori cári birodalom; a háború elvesztésének következményeként aláírt trianoni békediktátumról már nem is beszélve. Ezt persze Tisza már nem élhette meg...
Egyébként a konferencián szintén érdekes előadást tartott Kovács Dávid, a Jobbik egykori elnöke Jászi Oszkárról és annak „váteszi” jóslatáról, a Monarchia felbomlásáról.
