A mai nap a hazaárulás napja is...
1956. november 2-án árulta el Nagy Imrét, a forradalmat és a hazáját Kádár János. Sokan ma is próbálják felmenteni, mondván: „Mit tehetett volna ő egyedül a nagy Szovjetunió ellen? Ha ő nem vállalta volna, akkor Hruscsov talált volna másik árulót… Reálpolitikus volt, aki felismertre, hogy Magyarország csak egy porszem a birodalmi politikában… Blablabla…”
Ezek persze gyenge mentegetések, a valóságban minden miniszterelnök, aki a saját hazájánál és nemzete érdekeinél előrébb helyezi a saját önös - gazdasági vagy hatalmi - érdekeit, csak egy piti hazaáruló. Az embernek mindig lehet és kell is nemet mondani.
Miközben az egykori kommunista Nagy Imre, magyar miniszterelnök segélykérést intézett New York-ba, az ENSZ Biztonsági Tanácsához, addig Kádár János már a moszkovita Münnich Ferenccel karöltve Moszkvában tárgyalt a magyarországi helyzetről.
Kádárt november elsején a szovjetek repülőgéppel Moszkvába szállították Tökölről., azzal a céllal, hogy pacifizálják Budapestet. Nyikita Szergejevics Hruscsov mindeközben már Brioni szigetén tárgyalt Titoval, aki biztosította a Szovjetunió Kommunista Pártja első titkárát arról, hogy Jugoszlávia támogatni fogja a Magyarország elleni katonai agressziót.
Kádár, aki egy nappal korábban még a katonai beavatkozás mellőzése mellett érvelt - látva a szovjet okkupációs álláspontot - gyorsan fordult egy nagyot és elfogadva a Moszkvába visszaérkező Hruscsov miniszterelnöki kinevezésé, már ő maga is a katonai beavatkozás szükségességét sürgette. Sőt, Kádár ekkor már arról beszélt Moszkvában, hogy az „ellenforradalmárok kommunistákat gyilkolnak, Nagy Imre pedig fedezi őket.”. Ezzel gyakorlatilag a szovjetek proskripciós listájának élére helyezte egykori párt- és minisztertársát. Kádár tette a XX. századi magyar történelem legnagyobb árulása volt. Persze a XXI. századi történetírás még tartogathat meglepetéseket…