„A magyar szabadság rendíthetetlen katonáit kell összetoboroznunk” – interjú Sneider Tamással, a Jobbik elnökével
A választások után kialakult politikai helyzetben, bár a Jobbik megőrizte a legerősebb ellenzéki párt szerepét, azonban az Orbán Viktor vezette populista Fidesz-kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy se kritikus sajtó, se valódi ellenzék ne legyen Magyarországon. A médiumokat a kormánykörök ma már nem betiltják, hanem gazdasági erejüket kihasználva felvásárolják, majd megszüntetik vagy csak egyszerűen átpozicionálják őket. A pártoknál is hasonló folyamatoknak lehetünk szemtanúi, hiszen Orbánék - a rendszerváltás után az MDF, majd az FKgP ellen megszerzett komoly rutinnal - szalámizzák le az ellenzéket. A Jobbik tavasszal, Vona Gábor lemondása után, komoly veszélybe került: egy ideig ugyanis úgy tűnt, hogy reális esélye lehet annak, hogy azok veszik át a párton belüli hatalmat, akik hajlandóak együttműködni Orbán - a magyar embereket már-már ördögi eszközökkel megtévesztő - hazug és korrupt rendszerével. A próbálkozás, a kormánypárti propaganda és az Állami Számvevőszék hathatós közreműködése ellenére csődöt mondott és a Jobbik - Sneider Tamás vezetésével - megőrizte politikai szuverenitását, a mindent maga alá gyűrni akaró erőhatalomtól való függetlenségét. A Jobbik új elnöke ezt megerősítve hirdette meg a nemzeti ellenállás politikáját, amelynek kiáltványát, a párt küldöttei egyhangúlag fogadtak el a Jobbik szeptemberi kongresszusán. Az Orbán által irányított egypárti rendszer felé haladó politika egy csatát elvesztett ugyan a Jobbik ellen, de hatalmas az erőfölénye és a politikai mozgások jól mutatják: a háború nem ért véget, jelenleg is tart.
Zsúrpubi: „Pusztító vereség”, április 8-át és az azt követő időszakot talán így lehetne a legtalálóbban jellemezni. Az azonban ma már több, mint nyilvánvaló, hogy a választásokat elsősorban logisztikai hibák, valamint a téves szövetségi politika miatt veszítette el a Jobbik a Fidesszel szemben. A szavazókörök harmadában semmilyen ellenzéki kontroll nem működött, ráadásul ezekben bizonyítható módon szignifikánsan magasabb volt a Fideszre leadott szavazatok aránya. Ön közel félév elteltével hogyan látja a választási kudarcot?
Sneider Tamás: Szövetségi politikáról akkor még nem lehetett beszélni, hiszen óriási különbségek voltak a különböző pártok programjai között. Mindenki egymaga akarta leváltani az Orbán-rendszert. Persze mondjuk egy DK és a Jobbik tekintetében ma is összeegyeztethetetlen különbségek vannak. Szinte minden nap látjuk, hogy mennyire szélsőséges hangnemet ütnek meg a DK képviselői a parlamentben, amit még a többi ellenzéki párt sem tud tolerálni, nemhogy a Jobbik.
ZSPB: Na de hát ott volt az LMP, illetve a Momentum. Vona Gábor is többször beszélt a XXI. századi pártok összefogásáról. Ha már csak velük összefognak és jól koordinálnak, akkor ma nincs kétharmad…
S.T.: Igen, utólag azt mondhatjuk, hogy ez megakadályozhatta volna a kétharmadot, de csak utólag. Ugyanis akkor minden párt külön-külön sokkal jobb eredményeket várt. Én nem tartoztam például a Jobbikon belül az optimisták közé, de az, hogy a Jobbik csupán egyetlen egyéni képviselői mandátumot tudott megszerezni, számomra is óriási meglepetés és csalódás volt. A kétharmadról pedig mindenki azt gondolta, hogy szóba sem jöhet… De legyünk őszinték: az elmúlt három választás alkalmával a Fidesz az utolsó hetekben mindig képes volt lejjebb nyomni a Jobbikot pár százalékkal a legutoljára bemért támogatottsághoz képest.
ZSPB: De a logisztika sem működött túlságosan olajozottan, ezt egy korábbi interjúban még Ön is elismerte. A logisztikához komoly háttérországra van szükség, ez láthatóan hiányzott, illetve gyengült a korábbi évekhez képest. Hogyan áll most a tagságuk? Sikerült-e valamennyire orvosolni az óriási vérveszteségeket az elmúlt hónapokban?
S.T.: A Jobbik felső-, illetve középvezetését sikerült stabilizálni, hiszen a választások után itt történtek az első problémák és kilépések. Azt is biztosra veszem, hogy az EP-választásra az ellenzéki pártok közül a Jobbik fogja tudni delegálni a legtöbb szavazatszámlálót, hiszen ez már a parlamenti választás alkalmával is így volt. Akkor hétezer körül volt a szavazatszámlálóink száma, ami a választóköröknek valóban csak a kétharmada, de mi arra számítottunk, hogy a többi ellenzéki párt is legalább arányaiban hasonló szinten tud majd szavazatszámlálókat delegálni és így nagyobb lesz az ellenzéki kontroll a szavazatok összeszámlálásánál. Ez az, ami sajnos nem jött be. Még az egykor komoly hátországgal bíró szocialisták is csak a töredékét tudták a Jobbikos delegáltakhoz képest összeverbuválni. Nem akarom a felelősséget hárítani, de számunkra is meglepetés volt, hogy - a Jobbikot kivéve - alig tudtak mozgósítani az ellenzéki pártok. Nem beszélve arról, hogy a Fidesz által mozgósított emberek jelentős része díjazásban részesült, ami már nem csak logisztika, hanem financiális kérdés, méghozzá rendkívül profán: egy választáson meg tudunk-e fizetni akár több ezer aktivistát vagy sem?
ZSPB: Ha már a pénz szóba került, a nyilvánvaló szavazatvásárlásokat és láncszavaztatást 2019-ben sem fogják tudni megakadályozni, ráadásul ma már a legkiszolgáltatottabb idős embereket is hasonló módszerekkel „szállítják” a kormánypártok a szavazóurnákhoz. Hogy lesz itt rendszerváltás?
S.T.: Én úgy gondolom, hogy az uniós választástól - bár nagyon fontos - nem várhatunk csodát. Nem számítok arra, hogy egy földindulásszerű változás következik be, bár soha nem lehet tudni, hiszen van, amikor napok alatt változik a politika, sőt a mai felgyorsult világban néhány óra alatt romokba dőlhet egy rendszer. Ennek ellenére én inkább arra számítok, hogy valamennyire vissza lehet szorítani a Fidesz támogatottságát és az ellenzéknek, így a Jobbiknak is több képviselője juthat be az Európai Parlamentbe. Az önkormányzati választás az már más, ott több esélye lehet az ellenzéknek, egyrészt azért, mert egy hiteles jelölt mögé akár több szervezet, illetve párt beállhat. Másrészről egy önkormányzati választás sokkal több embert megmozgathat, hiszen megjelennek a kisebb, helyi közösségek érdekei is. Ha össze akarnám foglalni az előttünk álló évet, akkor azt mondanám, hogy a Jobbik számára siker lenne, ha az európai parlamenti választásokon egy kicsivel jobb eredményt el tudnánk érni a korábbihoz képest, majd egy jóval erősebb előretörést kell felmutatni az önkormányzati választásokon az Orbán- rezsimmel szemben.
ZSPB: Beszéljünk a pártpolitikáról! A szalámizás lényege, hogy a többi politikai erőt fölszeletelje beépített emberekkel vagy a nem beépített embereket ígéretekkel, zsarolással áthúzza a saját táborába, illetve látszatellenzékinek. „Aki vállalható az jöhet, aki nem, az maradjon ellenzéki, de persze őket is segítjük.” Az ellenzék, így a Jobbik elleni fideszes szalámipolitika egyelőre meglehetősen sikeresnek tűnik. A pártok demoralizálásán kívül a másik cél, hogy az emberek, a szavazópolgárok érezzék úgy, hogy „az ellenzék béna, tehetetlen és impotens”. Tüntetések ide vagy oda, de az emberek jelentős része ma már valóban úgy érzi, hogy nincs említésre méltó ellenzéki erő. A Jobbik hogyan akarja őket megszólítani?
S.T.: A Jobbik még mindig a legnagyobb ellenzéki párt. Épp most készült egy kutatás, ami azt mutatja, hogy átlagosan a többi ellenzéki párthoz képest háromszor nagyobb a támogatottságunk. Viszont tény és való, hogy a Fidesz szalámipolitikája jól működik, de sokkal jobban működik a baloldalon, hiszen míg a Jobbik támogatottsága többé-kevésbé stagnál, addig a baloldali szavazatok öt-hat párt felé hullanak szét. Nem beszélve arról, hogy a vidéki bázisunk messze a legerősebb a többi ellenzéki párthoz képest.
ZSPB: De nem erre cáfolt rá az országgyűlési választás eredménye?
S.T.: Én most a többi ellenzéki párthoz képest beszéltem és ebben a tekintetben tényleg az egy látható folyamat, hogy a baloldali pártok Budapesten erősek, de vidéken jellemzően a Jobbik a Fidesz egyetlen ellenfele. Bízom abban, hogy minden magyar választópolgár, aki tenni akar az enyveskezű Fidesz-kormánnyal szemben, annak lesz lehetősége jobbikos, vagy Jobbik által támogatott jelöltre szavazni. Hozzá kell tennem, hogy jelen pillanatban a baloldal erős fővárosi bázisa ellenére Tarlós István - tetszik, nem tetszik -- simán megnyerné a választást Budapesten.
ZSBP: A legutóbbi kilépések, többek között Volner János távozása pedig már a kormányzati vádakat, az ÁSZ büntetés indokát is erősítette, amikor azt mondta, hogy ő is hallott táskákban utaztatott pénzekről… Ráadásul a szalámipolitika nem ér véget, most is vannak renegátok a Jobbikban, csakúgy, mint az LMP-ben. Nem gondolja, hogy érdemesebb lenne megelőzniük a kilépéseket?
S.T.: Nyilvánvaló volt, hogy Volner János meg fogja lépni, amit meglépett. Ezt már legkésőbb nyár közepén lehetett tudni. Lehetett látni, hogy mivel egyre távolabb került tőle az uniós képviselőjelöltség - hiszen a magyaron kívül nem tud egyetlen egy nyelven sem megszólalni -, a karrierlehetősége a párton belül beszűkült és ez nem lesz elegendő a számára. Amikor pedig kiderült, hogy a barátnője a Mi hazánk mozgalom főjogásza, aki egyébként magát a pártot is bejegyeztette, számomra egyértelművé vált, hogy Volner már csak a legalkalmasabb időpontra vár. Meggyőződésem, hogy egyébként később szeretett volna lépni, feltehetően valamikor az EP-választás előestéjén, hogy még nagyobb károkat okozzon, csak gyorsabban fogyott el körülötte a levegő, mint ahogyan azt ő gondolta. Azt sem tagadom, hogy voltak kilépések, amelyek fejtörést okoztak, de ma már úgy látom, hogy ez az egész egy pozitív folyamat, a Jobbik ugyanis megtisztult, és megszabadult azoktól az emberektől, akik képesek elárulni a saját politikai közösségüket. Ennek a pozitív folyamatnak része volt a legutóbbi Jobbik kongresszus, ami százszázalékos támogatottságot adott a nemzeti ellenállás politikájának és az október 23-i ünnepségünk, amely megmutatta a támogatottságunkat és a tagságunk számára is újabb erőt adott. Egyébként, amire Volner János számított, hogy majd százával fogják követni jobbikosok, nyilvánvalóan nem jött be, hiszen összesen hat ember volt, aki az elmúlt hetekben kilépett a Jobbikból.
ZSPB: Ön szerint vannak még a soraikban olyanok, akik el fogják hagyni a Jobbikot és átállnak a Fidesz számára sokkal kényelmesebb Mi hazánk Mozgalomhoz vagy esetleg közvetlenül a Fideszhez?
S.T.: Ha országgyűlési képviselőkről kell beszélnünk, akkor azt kell mondanom, hogy nem látok erre lehetőséget. Nem látok olyan embert, aki ilyesmiben gondolkodna. Egy nagyon összetartó csapat maradt a Jobbik frakciója. Ahogyan arra már utaltam, aki könnyűnek találtatott, az már elment a Jobbikból. De most jönnek csak az igazán mocskos fideszes próbálkozások. A Fidesz kormány mindent meg fog tenni, annak érdekében, hogy valakit ki tudjon szedni a Jobbik frakciójából, azonban én kizártnak tartom, hogy elhagyják a Jobbik frakciót. Nekik sokkal többet számít a magyar haza, mint hogy eladják magukat akár százmillió forintokért, pedig a jelenlegi helyzetben a Fidesznek sokat érhet egy parlamenti képviselő, ezt jól tudjuk.
ZSPB: Igen? És honnan tudjuk?
S.T.: Hát például gondoljunk csak a különböző volt szocialista képviselőkre, milyen komoly fizetéseket kapnak. Gondoljunk csak a parlament egykori elnökére, aki évente több millió forintot tesz zsebre azért, hogy az autonómiával foglalkozzon, aminek azért lássuk be nem túl sok kézzelfogható eredménye van. Az árulás sokat megér a hatalomnak, közöttünk viszont nem látok ilyen típusú megvásárolható embereket.
ZSPB: És nem fél attól, hogy az újonnan belépők között sok a kriptofideszes?
S.T.: Rengeteget járom az országot és mindenhol elmondom, hogy a Jobbikhoz csak az jöjjön, aki vállalja a szabadságharcot Orbán önkényuralmával és a Fidesz tolvajpolitikájával szemben. Ennek ellenére nincs olyan hét, hogy ne alakulna újabb és újabb jobbikos alapszervezet, ahol a hazájukért elkötelezett emberek a küzdelmet választják az elnyomó hatalommal szemben. Mindig vannak olyanok, akik sunyi módon be akarnak épülni egy pártba a hatalom megbízásából, azonban, ha valamiben jobb a Jobbik jelenlegi vezetése az előzőhöz képest, az talán az emberismeret és az általános élettapasztalat. Ez nagyon fontos a politikában. Ha ez nincs meg a kellő mértékben, akkor nagyon rossz személyi döntések születhetnek. A Jobbikból a közelmúltban távozókkal kapcsolatban is már sokkal korábban lehetett tudni, hogy kicsodák, micsodák és lehetett is volna ellenük lépni, mégsem történt semmi. Ez hiba volt. Bízom benne, hogy személyi kérdésekben jól teljesítünk majd, hiszen a magyar szabadság rendíthetetlen katonáit kell összetoboroznunk az elkövetkező években.
ZSPB: A kilépett jobbikosok az Európai Ügyészség kérdésében már a Fidesszel szavaztak. Ez már feltételezhetően egy háttérmegállapodás része lehet, aminek simán lehet az a vége, hogy a Mi Hazánk Mozgalomnak frakciója lesz a parlamentben. Nem tartanak ettől?
S.T.: Nyilván fontos lenne Toroczkaiéknak, hogy legyen egy frakciójuk a parlamentben, de ehhez kellene egy ötödik ember, legalábbis korábban ez volt az a minimum, amivel frakciót lehetett alapítani. A jelenlegi házszabály szerint ez sem lenne elég, ha pedig a Fidesz öt képviselő alá vinné a határt, az blama lenne. Nos, én ezt az ötödik embert a magyar parlamentben nem látom, hiszen aki most fogná magát és átlépne a Mi Hazánkhoz, az élete végéig az árulók szégyenbélyegét sütné magára. Tehát én jelenleg nem tartok attól, hogy lesz a magyar parlamentben Mi hazánk frakció. Ráadásul ezeknek az embereknek a jelenlegi tevékenységéről mindent elárul, hogy egy ilyen alapvetően mocskos és korrupt rendszerben, egy korrupció elleni küzdelemben a Fidesz mellé álltak az Európai Ügyészség kérdésében. Az én szemeben ezek az emberek egy szintre kerültek a Fidesz korrupt embereivel.
ZSPB: Ha már az Európai Ügyészséget szóba hoztam: mindeddig Önök is látványosan hallgattak Hadházy Ákos kezdeményezéséről. Miért?
S.T.: Lehet, hogy kicsit későn kommunikáltuk pártszinten azt, hogy fontosnak tartjuk az Európai Ügyészséghez való csatlakozás kérdését, de például én magam is már több hónappal ezelőtt lenyilatkoztam egy interjúban, hogy az egyik legjelentősebb politikai kérdésről van szó, ami mellett minden tisztességes, a korrupciót megvető magyar embernek ki kell állnia.
ZSPB: Ön a Jobbik legutóbbi kongresszusán meghirdette az ellenállás politikáját, egyelőre azonban néhány tojás eldobásán kívül nem sokat láttunk. A tüntetésekre pedig immúnisak lettek az emberek. Hasonlóan erőtlen akciókat értett ellenállás alatt vagy ennél azért lesznek komolyabb megmozdulások is?
S.T.: Természetesen lesznek, de szerintem ezeknek is megvolt a szerepük. Az elkövetkezendő időszakban várhatók még érdekes történések Magyarországon, de ezekről nyilván nem fogok beszélni, hiszen ezek meglepetésszerű akciók. Azt is hozzá kell tenni, hogy ezeknek a villanásoknak a valódi hatása csak akkor lesz mérhető, amikor a magyar társadalom már igazán fogékonnyá válik rájuk. Tisztában vagyunk azzal, hogy amit mi most elkezdtünk, annak be kell érnie. A magyar társadalomnak szüksége van még egy-két évre, hogy a hatalommal szembeni gondolkodása jelentősen megváltozzon, ennek viszont feltétele az önkormányzati választásokon a sikeres ellenzéki szereplés. Ráadásul a Fidesz számára csak az elkövetkezendő egy-két évben jön majd csak a „feketeleves”, amikor elzáródnak majd azok az európai uniós pénzcsapok, amelyekből most Orbán és közvetlen környezete, illetve a Fidesz oligarchái gazdagodhatnak. Ez pedig fel fogja gyorsítani a már most is szembetűnő tényt: Magyarországnak a régiós országoktól történő leszakadását.
ZSPB: Lehet-e már tudni, hogy kiket jelölt a párt elnöksége a Jobbik EP listájára? Mikor indul a kampány?
S.T.: Annyit már biztosan lehet tudni, hogy Volner János nem fogja vezetni ezt a listát, azonkívül semmit. De a viccet félretéve, ebben a tekintetben is kicsit más a szemléletmódom, mint a korábbi vezetésnek. Az EP-képviselőjelöltek listájának kérdését ugyanis a választmánnyal közösen szeretném véglegesíteni, amelynek eredményeként a jelölési folyamatot még ebben az évben szeretnénk lezárni a konkrét jelöltek vonatkozásában. A kampány pedig csak ezután indulhat, valamikor jövő év elején.
ZSPB: Az utolsó kérdéssel a jóslás ingoványos területére eveznék: hány EP helyet vár a mostani választásoktól?
S.T.: A jelenlegi támogatottságunk alapján három EP-képviselő a reális, a célunk viszont az, hogy próbáljunk legálabb négy-öt képviselőt kijuttatni az EP-be. Ennél több képviselőben nem érdemes gondolkodni.
A fotókat Béli Balázs készítette.