Így győztem le az Adidast – Interjú Oroszi László feltalálóval
Jogerősen is kimondta a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a világ egyik legnagyobb sportszergyártó cége, az Adidas bitorolta Oroszi László szabadalmát. A feltalálót gyermekkora óta érdekelte a megoldás, hogyan lehetne még pontosabbá tenni a labdakezelést, illetve a lövéseket. Aztán az Adidasnak megtetszett, amire Oroszi László rájött. Túlságosan is.
Zsúrpubi: Amikor gyerekeket megkérdeznek arról, hogy mik szeretnének lenni, ha nagyok lesznek, általában valami látványos, izgalmas szakmát mondanak, mint mozdonyvezető, katona, rendőr, pilóta stb. Amikor önt kérdezték erről annak idején, rávágta, hogy feltaláló lesz?
Oroszi László: Nem, ez szép lassan, fokozatosan alakult így. 1953-ban születtem, amikor elég kemény világ volt Magyarországon. Főleg az olyan családoknak volt nehéz, mint a miénk. Szüleim öt gyermeket neveltek. Játékokat nemigen kaptunk, de abban nem akadályozott meg senki, hogy készítsünk magunknak. Kreativitással, gyermeki leleménnyel jó kis játékszereket gyártottunk magunknak. Később, már nagyobb gyerekként az iskolában más, híres magyarok képei mellett Jedlik Ányosé is ott függött a falon. Valamiért ő különösen érdekelt. Történelemórán aztán megtanultuk, hogy Jedlik Ányos találta fel a dinamót. Ekkor már kezdtem érezni magamban a tehetséget, hogy új dolgokat hozhatok létre.
ZSPB.: Például egy forradalmian új labdarúgó cipőt? Meddig nyúlik vissza a kapcsolata a focival?
O.L.: Gyerekkoromig, a labdarúgás azóta szerelem. Bár, mint mondtam, nem voltak gazdagok a szüleim, de édesanyám vásárolt nekünk egy régi, klasszikus fűzős, marhabőrből készült labdát. Aztán ha a sok játéktól szétment, nem kaptunk újat, nekünk kellett valahogy megjavítani. Volt, hogy cipőnyelvekkel foltoztuk meg, vagyis pusztán azért, hogy legyen mivel fociznunk, időnként az agyunkat is használni kellett.
ZSPB.: Mi kell ahhoz, hogy valaki feltaláló legyen?
O.L.: Problémalátás. A tudás a legtöbb emberben megvan, szellemileg alkalmas lenne rá, hogy új dolgokat hozzon létre, ugyanakkor nem mindenki látja meg magát a problémát. Ezért értelemszerűen megoldani sem tudja azt. A helyes problémalátás már magában hordozza a megoldást is.
ZSPB.: Mi a következő lépés, miután meglátja a problémát?
O.L.: Addig nem nyugszom, amíg nem találom meg a tökéletes megoldást. Feltalálóként akkor lehetsz sikeres, ha meg tudod valósítani azt, amit kitaláltál. Akár magad, akár társak bevonásával teszed ezt, de a feltaláláshoz a problémalátás mellett kell a kivitelezés is.
ZSPB.: A labdarúgó cipőkkel összefüggésben mire figyelt fel?
O.L.: Fiatal koromban, kapusként észrevettem, hogy a velem szemben álló csatár miért véti el a gólszerzési lehetőséget. Láttam a problémát, később pedig, amikor szülőfalum labdarúgó csapatánál egy rövid időre szakvezető lettem, foglalkozni kezdtem a megoldással is. Erre annál is inkább szükség volt, mert a fiatal koromban észlelt probléma a labdák és a cipők fejlődésével még nagyobb lett.
ZSPB.: A fejlődés növelte a problémát? Első hallásra ez minimum furcsán hangzik.
O.L.: Pedig így van, annak idején mi bőrcipővel rúgtuk a bőrlabdát, ami sokkal pontosabb lövéseket, passzokat tett lehetővé, mint ma, amikor sima felületű, műanyag cipővel tükörsima műanyag labdát kellene minél pontosabban eltalálni.
Puskásék kedvelt gyakorlása, egyben szórakozása volt a kapufázás. Puskásnak sikerült a tízből tíz. Meggyőződésem, hogy mai cipőben, mai labdával kevesebbszer koppanna a felső kapufa.
ZSPB.: Mi az oka, hogy a fejlődés- pontosság szempontjából - visszafejlődést eredményezett?
O.L.: A divat. Mert a profit lett az elsődleges szempont, és könnyebb eladni azt, ami szép, színes, csillogó-villogó. Az Adidas azonban idővel rájött, hogy nem lesz jó, ha a dizájn ennyire a pontosság rovására megy. Ezért 1994-ben kijött a gyár a Predator nevű termékével. Azonban olyan körömnagyságú bütyköket raktak fel a cipőre, amivel zsákutcába futottak, a problémát nem tudták orvosolni ezzel a fejlesztéssel.
ZSPB.: Vagyis a német óriáscég is eljutott a probléma meglátásáig, de első kísérletük nem nyújtott erre megoldást. Ön milyen úton indult el?
O.L.: 1995 végén egy 1 milliméternél is kisebb bordákkal ellátott cipőt terveztem meg. Ezeket a bordákat a cipő orrán úgy helyeztem el eltérő szögekben, hogy a használója az érkező labdát pontosan tudja fogni, majd továbbítani. Magam kezdtem ezeket a felületeket mindenféle gumi anyagokból elkészíteni, felragasztgatni a cipőmre, majd tesztelni a prototípust. Arra jutottam, hogy jobb arányban találom el a kijelölt célpontokat, mint a speciális felület nélküli cipőkkel. Ez volt az a pont, ahol tudtam, ha komolyan gondolom a fejlesztést, társakra lesz szükségem a professzionális megvalósításhoz. A telefonkönyvből kikerestem a Tisza Cipő elérhetőségét, és felhívtam a martfűi részleget, ahol a műgumit is gyártották. Az első beszélgetésünk azzal zárult, hogy menjek el hozzájuk a Tisza Műgumi Kft-hez, Martfűre. Meglepődtem, mert nemcsak az igazgató, hanem rajta kívül még négy-öt ember várt rám izgatottan. Világos volt, hogy látnak fantáziát a fejlesztésemben. Elmondtam, hogy mit szeretnék, és gyakorlatilag azonnal elkezdtünk együtt dolgozni. Hazafelé azon gondolkodtam, hogy miért segít engem ennyire a Jóisten, hogy ilyen nincs is.
ZSPB.: És mégis van – adja magát a folytatásra az elhíresült Palik Lászlói mondat. Mennyi időbe telt, amíg kézbe vehette a cég által legyártott, első ilyen cipőt?
O.L.: Két-három héttel később már hívtak is, hogy mehetek megnézni, mert készen van az első pár. Egy labdarúgó ismerősömmel próbáltattam ki, nagyon bejött neki. Legközelebb már vele együtt mentünk Martfűre, hogy a tapasztalatait is felhasználva lépjünk tovább a fejlesztéssel. Működött a közös munka, magyarországi klubok bevonásával begyűjtött tapasztalatoknak köszönhetően egyre jobbak lettek a cipőink. Az eredményeket látva idővel felmerült az is, hogy vigyük ki külföldre. Így jutottunk el Kölnbe, ahonnan ugyancsak jó teszteredményekkel tértünk haza. Nem telt el két hónap, és Németországból megérkezett az Adidas Martfűre, a fejlesztési igazgatóval az élen.
ZSPB.: Ez az érdeklődés akkor jó érzéseket keltett önben?
O.L.: Mondjuk úgy, hogy érdeklődéssel tekintettem az események elé, hiszen ebben a fázisban még nem akartuk felvenni a kapcsolatot külföldi, nagy sportszergyártóval. Kiderült, hogy az Adidas azzal a szándékkal jött, hogy gyártassanak valamit a Tisza Műgumival. A cipőnk viszont ott volt a cég igazgatójának vitrinében, és onnantól kezdve, hogy ezt meglátták, a németeket semmi más nem érdekelte. Mintákat kértek, amiket meg is kaptak. Azt ígérték, hogy amennyiben további terveik lesznek a cipőnkkel, folytatjuk az egyeztetéseket. Aztán nagyon hosszú csend következett. Mi már el is felejtettük őket, csináltuk tovább a dolgunkat, kifejlesztettük a legújabb termékünket. Majd jött a hidegzuhany. A 2000. június 19-én megjelent Színes RTV címlapján megláttam David Beckham kezében az Adidas, Predator Precision névre keresztelt cipőjét. Még aznap elmentem az Adidas Váci utcai márkaboltjába, hogy megnézzem. Az akkori szabadalmi ügyvivőmet is beküldtem, hogy vessen rá egy pillantást, aki megerősítette, hogy hatalmas nagy gond van, mert arról nem volt szó, hogy az Adidas a mi mintánk alapján se szó, se beszéd elkezdi gyártani a cipőjét. Egy ilyen nagy cégtől, főleg annak fejlesztési igazgatójától ezt nem vártuk volna. Herbert Gallocke annyiban korrekt volt, hogy egy levelezésben elismerte a szellemi tulajdonunk ily’ módon történő felhasználását, ami később nagy segítségünkre volt a perben is. Ugyanis nem kellett bizonyítanunk, hogy a fejlesztés milyen úton került hozzájuk. Nekünk volt egy éppen olyan cipőtervünk, mint ami azon a bizonyos címlapfotón szerepelt, csak azt nem tudtuk, hogyan került az Adidashoz. A perben aztán erre is fény derült: az ügyvédeim behívták tanúnak a cipőm tervezőjét, Martfűről. A bíróság arra volt kíváncsi, hogy azt a cipőt tényleg mi fejlesztettük-e ki. Húsbavágó kérdés volt, hiszen összesen mintegy 100 millió forintot költöttünk a cipőre. Vallomása után így szólt a tanúhoz a bíró:
- Szilágyi úr, van esetleg valami, ami még bennszorult önben? Valami, amit szeretne még elmondani?
- Igen van, bíró úr – válaszolta, majd elmondta, hogy annyira akarta az együttműködést az Adidasszal, hogy amikor a mintacipőket ki kellett küldenie a cégnek Németországba, a dobozba beletette a következő modell tervét is, amit velem közösen alkotott meg.
ZSPB.: Az Adidas megkapta a tervet, nekik már csak le kellett gyártaniuk, hogy aztán David Beckham pózolhasson az új csúcstermékükkel?
O.L.: Így van, ez történt. Az fordította a javunkra a pert, hogy Szilágyi István egy annyira becsületes, lelkiismeretes ember, hogy el kellett mondania, ami a szívét nyomta.
ZSPB.: Muszáj volt perre menni? Nem lehetett valami méltányos megállapodást kötni a céggel?
O.L.: Eleinte ezt az utat próbáltuk járni. Jeleztük feléjük, hogy ez a cipő a mi szabadalmi oltalmunk alatt áll, négy évvel megelőztük őket. A teljességhez tartozik, hogy az akkori szabadalmi ügyvivőnk a találmány európai szabadalmi bejelentésében az oltalmi kört oly mértékben korlátozta, hogy abba az Adidas cipője már nem esett be. Az Adidas ezért az európai szabadalom sorsát látva jogilag helyesen (erkölcsileg szerintem elítélhető módon) vonta le azt a következtetést, hogy az általuk gyártott cipő nem bitorolja az én szabadalmamat. Az Adidas ott hibázott, hogy feltételezte, a magyar szabadalmi ügyemet is ilyen mértékben „elrontjuk”, azaz szabadalmi védelem hiányában nyugodtan használhatja a megoldásomat. Mi azt a hibát is elkövettük, hogy a mintadarabokat minden szerződés vagy bizonylat nélkül adtuk oda.
A megállapodást kérő leveleinkre ezért nem válaszoltak kedvezően, mert úgy ítélték meg, hogy jogi alap hiányában én nem követelhetek tőlük semmit, a megoldást egyrészt saját fejlesztés eredményének ítélték, másrészt úgy gondolták, hogy a szabadalmi bejelentésem újdonsága nem áll fenn. Ezért, miután semmiben sem tudtunk velük dűlőre jutni, értelemszerűen semmilyen megállapodás nem születhetett. Miután másfél évig hiába leveleztünk, 2002-ben szabadalombitorlás címén benyújtottuk keresetlevelünket a Fővárosi Bíróságra. Teljesen biztos voltam az igazunkban, amit a Fővárosi Ítélőtábla később meg is erősített, amikor 2014-ben, jogerősen megállapította, hogy az Adidas bitorolja a szabadalmamat.
A teljesség kedvéért említem, hogy az Adidas a per indítása után megsemmisítési eljárást indított a szabadalmam ellen, és erre tekintettel a pert az eljárás idejére felfüggesztették. Ez a csata közel tíz évig tartott, és annak eredményeként a megsemmisítési kérelmet jogerősen elutasították, és a szabadalmam itt Magyarországon fennmaradt. Ezt a kedvező eredményt Lantos Mihály szabadalmi ügyvivőnek köszönhetem, aki 2005-ben csatlakozott hozzám, és aki végig segített, támogatott. A felfüggesztett per folytatásában már Lantos Mihályon kívül Hennelné dr. Komor Ildikó ügyvédnő is segített, nekik köszönhetem, hogy a perben az említett jogerős ítélet született, azaz az Adidas a szabadalmamat 2000-2004 között bitorolta.
ZSPB.: Három éve jogerős ítélet született. Ezzel lezárult az ügy?
O.L.: Korántsem, mert a perben igényeltük az Adidas által a szabadalombitorlással elért gazdagodás visszatérítését, ami ott tart, hogy a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen megítélt egy összeget (ami kevesebb, mint amibe került nekünk a fejlesztés). Most a felülvizsgálati eljárás folyik a Kúria előtt. Én az ítéletben szereplő logikát helyenként nem tartom megalapozottnak, az Adidas pedig még a megítélt összeget is eltúlzottnak tartja, ezért ők is felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be. Amit alapvetően vitatok az az úgynevezett márkaérték növekedés az Adidasnál, ami a bitorló sportcipők kedvező piaci fogadtatásából származik, és aminek következtében a vevők a többi Adidas terméket is előnyben részesítik vásárlásaiknál. Ezt a növekedést még a bíróság nem ismerte el. A szabadalmi törvény ugyanis kimondja, hogy a szabadalombitorlással elért gazdagodást el kell vonni a bitorlótól, és ez alól a márkaérték növekedés sem lehet kivétel. Mi azt állítjuk, hogy ez a márkaérték növekedés nagyon jelentős volt. A találmányomat megvalósító Predator Precision, illetve Predator Mania a cég történetének legsikeresebb cipői lettek. Ezt nemcsak én mondom, hanem például egy ír portál megkérdezett labdarúgókat, és ott is ez az eredmény jött ki. Persze, az Adidas azt próbálta bizonyítani a perben, hogy nem is volt ennyire sikeres a Mania (nyilván, hogy tagadják a márkaérték növekedést), ehhez képest később limitált szériában újra gyártották, és az is tény, hogy 2014-ben az én szabadalmam alapján gyártott bordázott cipőt használt a világbajnok német csapat több játékosa is Brazíliában.
ZSPB.: Milyen végkifejlettel volna elégedett?
O.L.: Miután az elmúlt 12 évben az Adidas kétszer „kínált meg” egy általam megalázónak tartott összeggel, láttam, hogy itt békés egyezségre már nincs lehetőség. Azt szeretném, hogy a most zajló felülvizsgálati eljárásban fogadja el az érveimet a Kúria is. Ezt nemcsak önös érdekből kívánom, hanem azért is, hogy más feltalálók hasonló helyzetbe kerülve hivatkozhassanak egy kedvező, jól indokolt döntésre. Hogy ne járhassanak úgy, ahogyan én, és hasonló, szabadalombitorlási ügyben megítéljék nekik az őket megillető összeget. Ezen felül egy ilyen, általam elvárt döntésnek visszatartó ereje is lenne az olyan cégek felé, amelyek szabadalombitorlás útján akarnak előnyöket szerezni. Lassan húsz éve küzdök az igazamért, de talán most már pont kerül az ügy végére.
ZSPB.: Nem bánta meg, hogy nem mégis inkább mozdonyvezető lett?
O.L.: Nevetni fog, és most már elmondom, tényleg majdnem az lettem. Székesfehérváron jelentkeztem mozdonyvezetőnek, és három hónapig gyakornokként tanultam is.
ZSPB.: Ha marad a vasútnál, talán David Beckham beadásai, szabadrúgásai sem lettek voltak ilyen pontosak.
O.L.: Könnyen lehet.