„Aki már nem bírja, az elmegy” - lassan a postai dolgozók is feladják
No, nem a levelet vagy a csomagot, mert az a művelet egyre nehézkesebb, hanem azt, hogy ebben az országban próbáljanak meg boldogulni.
Amikor arra kényszerülök, hogy egy posta szolgáltatásait vegyem igénybe erős és büszke hazánkban, mindig feszülten, de mégis érdeklődve teszem mindezt. Figyelek. Figyelem azokat a reakciókat, sokszor néma, de többnyire inkább nagyon is hangos segélykiáltásokat, melyek ma már nem csak a postai dolgozók, a különböző területeken tevékenykedő szakmunkások irányából csattannak panaszként az ügyfél arcába. Az étteremben a pincér, a szakács a vendégnek, a tanár a szülőnek, az egészségügyi dolgozó a betegnek, stb...szinte ugyanazokat fújja:
„Egyre többet dolgozunk.”
„Egyre kevesebben vagyunk.”
„Olyan feladatokat is rám osztanak, amihez semmi közöm, de nincs, aki megcsinálja.”
„Nem fizetnek meg!”
„Nem bírjuk tovább!”
Tegnap megint terepszemlét tartottam, miközben a csekket szorongatva vártam, hogy végre sorra kerüljek. Nem voltak sokan, de 15-20 perc így is jutott az elmélkedésre, többnyire azért, mert sok embernek egyszerűen nem találták a csomagját. Ahogy körbenéztem, megállapítottam, hogy az alkalmazottak 95%-a, túlzás nélkül 60-as.
Az, hogy az egyre türelmetlenebbül várakozó ügyfelek morgolódnak, már teljesen szokványos közjátéknak számít egy ilyen helyen. Az azonban jól mutatja, hogy a helyzet itt (is) már tarthatatlanná vált, hogy a dolgozók kétségbeesetten mondják a magukét. Nem azért teszik mindezt, hogy lásd, nem ők tehetnek róla, hogy neked sokat kell várnod, hogy nem találják a csomagod, hogy lassabban végzik az adott (számukra sokszor ismeretlen) feladatot. Másról van szó.
Amikor hosszas panaszkodás után, erőltetett mosollyal, a velem szemben ülő, idősebb, kopasz úr elkeseredetten még „utánam dobta”, hogy
aki már nem bírja tovább, az elmegy
visszanéztem, de nem tudtam megszólalni. Ahogy becsuktam magam mögött az ajtót, arra gondoltam, hogy ezzel a pár szóval gyakorlatilag összefoglalta, milyen országban élünk jelenleg. Egy külföldinek, aki hazánkba látogat, és megkér minket, hogy meséljünk kicsit Magyarországról elég ennyit mondanunk. Ebben tényleg minden benne van.
Hazafelé a villamoson aztán keretet kapott ez az egész szürreális történet. Megpillantottam, hogy egy nyugdíjas néni elégedetten mosolyogva olvassa az egyik leggázabb kormánypárti szennylap, a Ripost legújabb alkotását, ami a „Kiszámoltuk, ennyivel kapnak több pénzt idén az emberek” címet kapta.
Magyarország - Tényleg itt kell lenned, hogy elhidd...