A tűzzel játszik az Orbán-rezsim, amikor a tüntetéseket erőszakos zavargásoknak állítja be
Visszájára fordulhat a kormány hamis propagandája, miszerint az utcákat ellepték „nem a néphez tartozó szélsőséges csoportok”, ha addig hajtogatják mindezt, amíg valódi népfelkelést provokálnak.
Láthatóan a Fidesz elsődleges stratégiája, hogy a már jól ismert, tízmilliárdokért bejáratott kommunikációs folyamatot követve egy olyan értelmezési tartományt alakítson ki és vázoljon fel fanatikusan hívő közönségének, amelyben az egyik oldalon a „demokratikusan megválasztott” (ezt még leírni is nevetséges, miután Orbánék az egész választási rendszert alapjaiban szabták saját képükre, így brutálisan lejtett nekik a pálya, tehát a verseny egyáltalán nem volt tiszta), békés, jó szándékú és persze erős kormány áll, míg vele szemben néhány ezer fős, erőszakos, szélsőséges csoportok tüntetnek, akik „Soros György és titkos világhatalmi összeesküvők megrendelésére támadnak a magyar népre”.
A kormány kénytelen szándékosan ilyen szintre butítani az üzeneteit, mert szavazótábora egy része csak ezt érti. A „migránshíradókban” akkor is azt fogják mondani, hogy az ellenzéki képviselők balhéztak, ha az eddig titkolt, de nemrég nyilvánosságra került MTVA-s felvételeken világosan látszik, hogy a DK-s Varju Lászlót négyen próbálják leteperni, cibálják, taszigálják, földre viszik, majd ráülnek a hátára, kicsavarják a lábát, és a többi.
Ennek a „leegyszerűsített” – ellenzéket lejárató, akcióikat erőszakos provokációknak bélyegző – kommunikációnak még nagyon megihatják a levét Orbánék, amikor a pillanatok alatt az ellenállás szimbólumává váló és szép lassan mindent elárasztó O1G-korban még mindig úgy akarja magát beállítani a korrupt, autoriter hatalom, hogy csakis ők képviselik a népet, az utcán tüntetők pedig a csőcselék.
Az európai szinten is a levegőben érezhető elitellenes hangulatot finoman szólva sem lehet kezelni csupán sorosozással, valamint órabérben dolgozó, importált „békemenetelőkkel”, akármennyi sajtótájékoztatót is tartanak. Pedig semmi nem drága nekik, az biztos, hiszen a friss adatok szerint csak tavaly 50 milliárdot szórt el a magyar állam kommunikációra.
A pusztító méreteket öltő elvándorlás, az alacsony fizetések, az összeomlás szélén vegetáló egészségügyi rendszer, a kiszámíthatatlan jogi környezet, a fiatalság elüldözése, illetve a továbbtanulás elősegítése helyett gyárakba terelése mind olyan tényezők, amelyek miatt egyre többen gondolják úgy, ideje végre megmutatni, hogy eddig és ne tovább. Főként, ha közben folyamatosan azzal hergelik őket, hogy ők valamiféle bűnözők az utcákon kint lévő barátaikkal és családtagjaikkal egyetemben.
Ne hagyjuk, hogy a mesterségesen gerjesztett politikai apátia ismét megbénítsa a tiltakozásokat! Mutassuk meg, hogy elegünk van az elnyomó és kizsigerelő, a pénzüket lenyúló, urizáló, cinikus rezsimből!