Kéri László: Az adófizetők tömik pénzzel a politikusok kedvenc klubjait
A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét. Itt a Heti Kéri!
Zsúrpubi: Alighanem az egyik leginkább említésre méltó momentum volt a múlt héten a tao-pénzek körüli „kavarás”.
Kéri László.: Igen, részben azért emelném ki, mert számos olyan elem van benne, ami nagyon jellemző mindarra, ami a kilencedik évében működő Fidesz-rendszer újdonsága, képmutatása és önkénye. E vonásokról ezen a héten kétszer is kaphattunk magunknak látványos leckéket. Először is akkor, amikor a hét elején a média végre kiperelhette az elemi adatokat, azt, hogy mely sportág, mely sportklubok, kiktől és mennyi tao-pénzt kaphattak. Már önmagában az is vérlázító, hogy évek óta folytak azok a viták, bírósági eljárások, hogy ezek a pénzek közpénznek minősülnek-e vagy sem.
Mindenki tisztában lehetett azzal, hogy ezt a szerkezetet éppen arra találták ki, hogy a lehető legkisebb nyilvánosság mellett juthassanak az arra érdemesítettek elképesztő mértékű összegekhez. Úgy, hogy a közpénzek elköltésére valamelyest érzékenyeknek semmiféle lehetőségük ne legyen belelátni e feneketlen hordó rendszeres újra töltésének szokásaiba.
Most számszerűsítve is megtudhattuk azt, amit néhány évig letagadtak, majd később pedig nagyon is rendjén való eljárásnak hirdettek meg.
ZSPB.: Konkrétan mit is?
K.L.: Konkrétan egyfelől azt, hogy olyan cégek szórják és szórhatják milliárdos nagyságrendben ezeket az összegeket, amelyeknek egyébként garantált a biztos állami bevétel, ráadásul a legnagyobb értékű állami, közúti és sportberuházásokból. Ebből a szempontból azt is világosan látni, hogy azok kaphatnak rendkívüli nagy beruházásokban szerepet, akik ezekből „önként” és örömmel hajlandók támogatni a kiemelkedő funkciókat betöltő politikusok kedvenc klubjait, sportágait. Magyarán ez a fajta pénzáramoltatási metódus az egész magyar közösséggel fizetteti meg egyes politikusok saját klubjai iránti határtalan szerelmét.
Azaz, itt is azt láthatod, amit lassan egy évtizede szokhatsz, ha lehetséges egyáltalán megszokni az abszurdumokat. Veled, meg milliónyi honfitársunkkal finanszíroztatnak magánszenvedélyeket, mert állítólag a folytatólagosan elkövetett kétharmadba ez is belefér. De van itt még más is.
ZSPB.: Éspedig?
K.L.: Szintén ezen a héten tudhattuk meg, hogy Orbán Viktor meghallgatva a hat kiemelt sportág képviselőinek panaszát, megváltoztatta azt a korábbi kormánydöntést, miszerint a kiemelteknek a továbbiakban be kellett volna érniük 50 milliárd forintnyi tao-pénzzel - összesen. A személyes közbenjárás után a kormányfő a keretet felemeltette a korábbi szintre - 125 milliárdra - a kiemelt hat sportág részére. Mindez azért érdekes, mert három héttel ezelőtt - január közepén - még arról értesülhettünk, hogy azért döntöttek a drasztikus csökkentés mellett, mert az elmúlt években mind a hat sportág esetében milliárdos nagyságrendű visszaéléseknek akadtak nyomára. Gondolom, a kormányfő e visszaélések mindegyikét még azon a napon személyesen és megnyugtatóan tisztázta is, és az érintettek egytől egyig visszafizették a jogtalanul elköltött pénzeket. Mert azt mégsem merném feltételezni, hogy egy felelős miniszterelnök úgy hozzon a korábbi döntésével szemben homlokegyenest másfélét, hogy nem járt volna utána a valós helyzetnek…
ZSPB.: Viccnek mondjuk jó a felvetés
K.L.: Persze, hogy viccelek, mert mi mást tehetnék? És mi mást tehet ebben az egész önkényesen alakítgatott tao-rendszerben bárki más is?
Egy olyan pénzelosztási rendszerben, amelyet akár fegyverként, akár kivételezettségként, akár pénzmosásként is igénybe lehet venni. Úgy ahogyan éppen a legkényelmesebb. Mert mindenre találhatunk példát benne.
Most éppen azok a színházak fognak tönkre menni, amelyek eddig kívül voltak a hivatalos kultúrpolitikai kereteken, hiszen a „kultúrtaot” teljesen felszámolták. Vagyis az idén rájuk merőben más szabályok fognak vonatkozni, mint amilyen keretek között a kiemelt és kedvenc sportok és klubok majd továbbra is működhetnek. A művészeti életben a tao valóban a mindennapi túlélés feltétele volt, viszont nem részesülhettek a kitüntetett politikusok közelségéből adódó biztonság védelmében, igaz, nem is szerettek volna ezzel élni.
ZSPB.: Mindebből levonható valamiféle általánosabb tanulság is??
K.L.: Igen. Ez az egyetlen, aprónak tetsző példa mindenestől félelmetes és nagyon is világos példája az évtizedes Fidesz-működés egyik legfontosabb alapvonásának. Annak, hogy ez a kormányzat úgy viselkedik a nemzetgazdaság egészével, mintha minden nem csupán állami, de ezen belül még csoporttulajdon is lenne. A győztes csoport kizárólagos tulajdona. Ahol minden megtermelt, létrejött jövedelem tetszőleges felhasználásáról a kormányfő és szűkebb környezete a saját belátása szerint, saját pillanatnyi szenvedélyeinek, ötleteinek, megérzéseinek megfelelően, szabadon dönthet. És e döntésekben a hosszabb távú elemi gazdasági megfontolásoknak jut a legkevesebb szerep. A külső tényezőket pedig zavaróknak és kiiktatandóknak tekintik. Megtehetik.