Orbánék pénzlenyúló presztízsberuházásai torz értékrendet mutatnak – interjú Lukács Lászlóval, a Jobbik egészségpolitikusával
Lukács László gimnazistaként az egyesült államokbeli Virginiában tanult két évet, majd az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán végezte tanulmányait. A karcagi jogász már országgyűlési képviselőként ült vissza az egyetemi padsorokba egészség-gazdaságtani tanulmányokat folytatni, s lett a legerősebb ellenzéki párt első számú egészségpolitikusa. Egyike a Jobbik EP-képviselőjelöltjeinek. A beszélgetésben szóba került az EP-képviselői munka összetettsége, az egészségügy katasztrofális helyzete, illetve a mérhetetlen erőfölényben lévő Fidesz ellenzékkel szembeni megsemmisítő politikája is.
Zsúrpubi: A Jobbik február elején megtartott évadnyitó rendezvényén 5 EP-választásokra készült kampányfilmet mutattak be. A szereplők jobbikos politikusok voltak, így sokan azt feltételezték - többek között mi is -, hogy ők a legerősebb ellenzéki párt EP-képviselőjelöltjei is egyben. Az egyik kisfilm főszereplője Ön volt. Hányadik a listán?
Lukács László: Ha jól tudom, a lista maholnap nyilvánossá válik, mindenesetre annyit elárulhatok, hogy téves következtetést vont le az, aki azt gondolta, hogy a kisfilmben szereplő öt politikus megegyezik az első öt helyen szereplő EP-képviselőjelölttel. Az persze kétségtelen, hogy van némi átfedés.
ZSPB: És hányadik a listán?
L.L.: Az, hogy hányadik az ember a listán, majdhogynem lényegtelen. Az önmagában már egy hatalmas megtiszteltetés, hogy az ember egyáltalán szóba kerül és úgy gondolkodnak rá, hogy alkalmas lenne egy ilyen összetett feladatot ellátni. Ami egyébként, véleményem szerint nem egy kifejezetten külpolitikai, hanem sok esetben belpolitikai feladat is. Hibás az a nézőpont, hogy ez EP-képviselőség valamiféle diplomáciai kiküldetést jelent, hiszen láthatjuk, hogy az Európai Parlamentben már önmagában a témáknak is óriási szerepük van a belpolitika alakulásának szempontjából.
ZSPB: Jó, de ez nem csak a Brüsszel ellen „permanens szabadságharcot” vívó Orbán-kormány vezette Magyarországon van így?
L.L.: Nálunk - az említett ok miatt - ez nyilván felfokozottabb mint bármely normálisan működő európai uniós tagállamban, de az Európai Parlamentben valóban fontos témákról szól a vita, szemben a magyar országgyűléssel, ahol a kétharmados kormánypárti többség minden, az ország jövője szempontjából lényeges párbeszédet megakadályoz és a parlamentet csak a sikerpropagandájának helyszínévé silányítja. Az európai politikai színtéren megjelenő témák, legyen szó migrációról, szociális ügyekről, egészségügyről, az európai bérek kérdéséről, szabad munkavállalásról, vagy munkavállalói jogokról, mind- mind lényegesek a tagországok szempontjából.
ZSPB: Hát migrációs témában szerintem elsők vagyunk…
L.L.: Igen, de sajnos csak abban. A magyar kormány semmilyen látható erőfeszítést nem tett például annak érdekében, hogy a nyugat-európaihoz képest megalázó magyar bérek – mondjuk a visegrádi országokkal összefogva - európai üggyé váljanak, pedig a magyar emberek szempontjából ez egy sokkal fajsúlyosabb, lényegesebb kérdés, mint a hazánkban szinte kimutathatatlan migráció elleni küzdelem, amit az Orbán Viktor és az általa vezetett Fidesz szimpla belpolitikai kampánycélokra használ.
ZSPB: Szóval nem akarja elárulni, hogy hányadik a listán?
L.L.: A Jobbik az EP-képviselőin keresztül az imént felsorolt témákban szeretne hozzátenni a közös európai ügyekhez. Ebből a szempontból lényegtelen, hogy az ember az első, az ötödik vagy éppen a hetedik helyen szerepel a listán, hiszen bármely helyen álló jelöltet az a megtiszteltetés érte, hogy a politikai közössége azt gondolja róla, hogy képes ezekhez a témákhoz fontos javaslatokat tenni. A lista utólag mindent igazolni fog.
ZSPB: Ügyes és látom hajthatatlan, váltsunk akkor másik témára!
L.L.: Egy-két nap és minden kiderül. Számomra már az is hatalmas megtiszteltetés, hogy a választóimat, a magyar embereket, ha úgy tetszik a magyar népet képviselhetem a magyar országgyűlésben.
ZSPB: Oké, elengedtem, nézzünk egy általánosabb kérdést. A legnagyobb ellenzéki pártnál mi dönti el, hogy valaki EP-képviselő lesz vagy sem?
L.L.: Az, hogy a közösségünk és rajtunk keresztül a magyar nép érdekeit ki képviselheti az Európai Parlamentben egy nagyon bonyolult matematikai képlet. Amit én erről az oldalról ismerek, azok a saját képességeim. Külföldön is tanulmányokat folytatott, angolul beszélő jogászként, illetve egészségügyi szakemberként, a kelet-magyarországi problémákat jól ismerő politikusként méltán gondolhatja úgy az ember, hogy fontos szerepet tölthet be ebben a közösségben, de ez egy lényegesen bonyolultabb képlet számos más tényezővel.
ZSPB: A képlet egyik fontos tényezője volt, hogy a Jobbik nyilvánosan meghirdette a tagok számára a jelentkezési lehetőséget. Ha jók az értesüléseink, akkor egy komoly kiválasztási metóduson, meghallgatáson kellett átesnie a jelölteknek. Ennek az eljárásnak az volt az oka, hogy a Jobbik korábbi EP-képviselői közül - a párt szempontjából - végül csak Balczó Zoltán maradt talpon a most véget érő ciklusban?
L.L.: Ebben a döntésben én nem vettem részt, de feltételezem, hogy elsődleges oka a kiválasztási folyamatnak inkább az lehetett, hogy a legfelkészültebb, legalkalmasabb embereket tudja delegálni a pártvezetés Brüsszelbe. Morvai Krisztina esete egyértelmű, de Kovács Bélával kapcsolatban várjuk meg a bírósági döntést, hiszen eléggé kampányszagúak voltak az ellene felhozott vádak. Minden abba az irányba mutatott, hogy a Jobbikot azért próbálják felelősségre vonni, amiért nem vállalhat felelősséget. Hiszen, ha bármi is igaz lenne azokból a vádakból, amit a kormánymédiában Kovács Béla ellen megfogalmaztak, akkor tényleg a Jobbik a legnagyobb áldozata ennek az egész ügynek. Persze, nem akarom tagadni, hogy nagyon sok csalódáson vagyunk túl az európai parlamenti munkával kapcsolatban és a mostani kiválasztási folyamat többek között ezt is próbálta kiküszöbölni, de ez nem elsősorban a lojalitás szempontjából fontos, hanem sokkal inkább a delegált politikusok felkészültségét érinti. Az európai parlamenti munka egy nagyon összetett feladat, amely nagyon sokféle képességet, összetett személyiséget igényel. A közösségünk tanult az eddigi hibáiból és meghallva az idők szavát, próbálta kiválasztani a legmegfelelőbb embereket.
Persze a puding próbája mindig az evés, de én most bízom benne, hogy egy fokkal érleltebb döntés született és a Jobbik egy minőségi sorcserét tud végrehajtani ezen a fontos területen is. Az elnökségnek egy jó arányt kellett eltalálnia a jelöltekben, hogy meglegyen a dinamizmusuk, de rendelkezzenek kellő tapasztalattal is, alap dolog az itthoni kipróbáltság, de evidensnek kell lennie a naprakész nemzetközi politikai ismereteknek is, meglegyen az itthoni támogatottságuk, de rendelkezzenek jó, nemzetközi kapcsolatokkal és így tovább.
ZSPB: Ez bíztató, de a Jobbik személyzeti politikáját meglehetősen sok kritika érte, talán nem is alaptalanul. Számos olyan ember hagyta ott a pártot, akiket a pártvezetés emelt magas pozíciókba. Ön ezt hogyan látja?
L.L.: Ez kétségtelen, de ne felejtsük el, hogy Európa egyik legalantasabb hatalmával néz szembe a Jobbik, illetve a teljes magyar ellenzék. Az a politika, amit Orbán Viktor képvisel világviszonylatban is - természetesen rossz értelemben véve - szinte egyedülálló. Olyan hatalomtechnikai eszközökkel próbálja fenntartani a hatalmát, amelyre a modern Európa történelmében csak kevés hasonló példát tudunk felhozni. Ebből a szemszögből nézve azt is komoly eredménynek tartom, hogy minden aljas karaktergyilkosság, hazugság, szalámizás és ellenzéki politikusokat lejárató kormánypropaganda ellenére egyáltalán még létezik Magyarországon ellenzék.
Lehet a Jobbikot kritikával illetni, de egy olyan aszimmetrikus hadviselésben állunk a Fidesszel szemben, amelyben más pártok már régen elvéreztek volna. A Fidesz aránytalan erőfölénnyel támadja az ellenzéket. Ezeket a körülményeket is figyelembe véve és azt, hogy Orbán milyen hatalmat épített ki az elmúlt években és milyen eszközökkel próbálta tönkre tenni a Jobbikot - gondoljunk csak a pártszakítási kísérletekre, illetve a hatalom által generált fluktuációra -, kisebb csoda, hogy állva maradtunk.
Ez mutatja meg, hogy a Jobbikot nem csak tehetséges emberek alapították és építették, hanem tehetséges emberek is viszik tovább.
ZSPB: Ha nem Brüsszel, hanem Budapest, akkor mi lesz Lukács László országgyűlési képviselő elsődleges feladata? Marad az egészségügy?
L.L.: A jövő kifürkészhetetlen, még az is lehet, hogy Lukács László nélkül marad a magyar közélet... A viccet félretéve az egészségügy nyilván az egyik legfontosabb téma, amivel foglalkozni szeretnék, legyen az bárhol, Brüsszelben, vagy Budapesten. Ugyanis ez a kérdés mind Európa, mind Magyarország szempontjából sorsdöntő jelentőségű. Nyugat-Európában nyilván százszor jobb a helyzet, de a jóléti betegségek ott is új kihívások elé állítják a különböző tagországokat. Nálunk pedig éppen a szakadék szélén van az egészségügyi ellátás. Emellett szeretnék a párt hátországának építésében jelentősebb szerepet vállalni. Ez minden országgyűlési képviselőnek egyben kötelezettsége is, hiszen mindazok felé, akiktől a felhatalmazásunk származik - és itt ne legyünk szemellenzősök-, akár egyéni, akár listás képviselő, nagyrészt a saját körzetükben rászavazó embereknek, illetve a saját pártjuknak köszönhetik a parlamenti mandátumukat.
ZSPB: Nem aprózódnak el ebben a munkában?
L.L.: Nem. Azt gondolom, hogy minden képviselőnek jól felfogott érdeke is egyben, hogy a háttérországában egy erős pártszervezet álljon a közös ügyek iránt elkötelezett tagsággal.
ZSPB: Visszatérve az egészségügyre, a közelmúltban megtudhattuk, hogy közel huszonnégyezer honfitársunk halt meg elkerülhető okokból, megelőzhető egészségügyi hibák miatt. Nem érzi azt olykor, hogy reménytelen az, amit csinál?
L.L.: Szerintem igenis van remény. A legnagyobb gond azonban az, hogy harminc évet elvesztegettünk, illetve vesztegettek el a kormányon lévő pártok és politikusok és maradtak adósak egy fenntartható egészségügyi rendszer megalkotásával. Sajnos ez az említett huszonnégyezer emberen már nem segít és a családtagjaiknak is sovány vigasz, de itt az ideje, hogy a magyar kormány komolyan vegye a már szabad szemmel is jól látható, tömeges emberveszteségeket okozó egészségügy megreformálását.
Gondoljunk csak bele, hogy mennyi személyes emberi tragédiát lehetett volna elkerülni azzal, hacsak legalább az elmúlt kilenc évben, amióta a Fidesz hatalmon van, valódi erőfeszítések történtek volna az egészségügy problémáinak megoldására.
Azt pedig nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a huszonnégyezer elhalálozott ember egy Kásler Miklós által a kormány felé írt forrásokért lobbizó, ha úgy tetszik, pénzt kunyeráló anyagban szerepelt, amelynek állítólagos célja a romokban lévő egészségügy megreformálása volt. És itt a múlt időben az a legriasztóbb dolog, hogy az Orbán-kormánnyal szemben- a pénzügyminisztériummal történő tárcaközi egyeztetésen- még ez a gyenge kísérlet is elbukott. Ez egyrészről azt mutatja, hogy mekkora súlya van a miniszternek, másrészről azt is jól mutatja, hogy az egészségügy, az emberek - és elsősorban az idős emberek - életét és életminőségét befolyásoló terület milyen súlytalan a Fidesz-kormány politikájában. Eljutottunk oda, hogy az egészségügy ma már tényleg életveszélyes.
ZSPB: De azt Ön is jól tudja, hogy szűkösek az erőforrások. Nem áll rendelkezésre elegendő forrás az egészségügy megreformálására.
L.L.: Harminc éve ezt halljuk, miközben az egészségügy problémáinak toldozására és foltozására a világ pénze sem elég. El kellene kezdeni végre egy komoly kormányokon átívelő programot, ami fenntarthatóvá és jól működővé teszi azt, ami ma romokban hever. Ráadásul az Orbán-kormány költései, gondoljunk a százmilliárdos sportesemények megrendezésére, stadionépítésekre, pénzlenyúló presztízsberuházásokra, torz értékrendet mutatnak. Ezekből az elköltött százmilliárdokból már régen lehetett volna egy racionálisabb egészségügyet csinálni.
ZSPB: Mit szól ahhoz a pletykához, miszerint Kásler Miklós elbukott és állítólag Lázár János cseréli a miniszteri székben?
L.L.: Szerintem Kásler Miklós már akkor elbukott, amikor elvállalta annak a struktúrának a vezetését, amivel már Balog Zoltán sem tudott megbirkózni. Egyszerűen nem működőképes az a minisztériumi modell, amely a szociális szférától az oktatási ügyeken át, a kulturális területeken keresztül egészen az egészségügy működtetéséig mindent felölel. Ezeknek a területeknek a rendbetétele külön-külön is emberpróbáló feladat lenne, s bár az említett pletykát még nem hallottam, de egyébként Lázár Jánosnak is.
(Fotók: Béli Balázs)