Kéri László: Orbán nem tett le róla, hogy idén Európa vezető politikusává emelkedjen
A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét. Itt a Heti Kéri!
Zsúrpubi: Szokatlanul eseménytelen hetünk volt, igaz, a hétvégén elstartolhatott hivatalosan is a májusi EP-választás kampánya. Ennek legbiztosabb jele a pártok listáinak, jelöltjeinek nyilvánosságra hozatala, ami legalább alkalmat teremthet arra is, hogy megvonhassuk a kampány eddigi mérlegét.
Kéri László: Pártja és tábora válogatja, hogy ki mikor indította el a maga kampányát. A Fidesz például legalább kilencedik hónapja kampányol. Tavaly nyáron, a tusványosi táborban, július 19-én Orbán Viktor minden kétséget kizáróan meghirdette a maga kampányának nyitányát. Először is, elmondta, hogy mostantól kezdve nincsen annál fontosabb feladat, mint a májusi EP-választások minél nagyobb arányban való megnyerése. Miért is? Mert úgy gondolta, hogy eljött annak is az ideje, hogy az európai politikát meghatározó értékrendben gyökeres fordulatot lehessen végbe vinni: „eddig a hatvannyolcasok voltak a meghatározók, de most mi jövünk, a kilencvenesek...” Helyhiány okán nem mondom most el, hogy mit gondoltam akkor is, meg most is erről a sületlenségről, a lényeg az, hogy szentül hitt a mindent felforgató s leginkább általa vezérelt változások minél előbbi eljövetelében. Abban, hogy majd Kelet-Európa lesz a változások centruma, ezen belül pedig természetesen az ő világlátása lesz a mozgatóerő. Ez a vízió azóta már darabokra foszlott, de
Orbán abbéli ambíciója nem nagyon változott, hogy az idén Európa vezető politikusává emelkedjen. Az idei évnyitó beszédeiben is a Brüsszel elleni függetlenségi harc élen járó alakja volt, a kormány pedig már január végén elindította a butuska, fölöttébb gyermeteg kampányát az Unió ellen. Ám február közepén elkezdődött egy olyan hatalmas fordulat, amire a Fidesz kampánystratégái nem voltak kellőképpen felkészülve.
ZSPB.: Az Európai Néppárttal való konfliktus?
K.L.: Az az összehangolt és szervesen egymásba kapcsolódó lépés-sorozat, amelynek jegyében a különböző szintű európai és uniós politikusok rendre kikérték maguknak az itthoni Fidesz-kampány hazugságait. Először az Európai Parlament, meg az Európai Bizottság különféle vezető politikusai figyelmezették Orbánt és a magyar kormányt a nyilvánvaló hazugságokra. Ezt eleinte Orbánék nem vették egészen komolyan, majd február végén elindult a Néppárton belüli aláírásgyűjtés és kizárási akció, amely napokon belül oda vezetett, hogy az EPP vezetői kénytelenek voltak március 20-ra összehívni azt a rendezvényt, ahol a Fidesz sorsáról kellett volna dönteniük. Azt most ne firtassuk, hogy az EPP vezetői mindezzel legalább fél évet késtek, mert ezt legkésőbb már akkor ősszel meg kellett volna tenniük, amikor a Sargentini-jelentést nagy többséggel elfogadta az EP. Akkor még lapítottak, de
ezen a tavaszon már olyan méretű indulat halmozódott fel Orbánékkal szemben, amit nem lehetett a szőnyeg alá söpörni. Így alakulhatott ki az a mindent megmagyarázó 196:3-as szavazási aránya, aminél sötétebb bizonyítványt nevesítve magyar vezető még aligha kaphatott külföldről.
Egy rövid, de annál fontosabb kiegészítéssel, ez lenne az a keretjáték-foglalat, amelyben nekünk e mostani kampányindítót értelmeznünk kell.
ZSPB.: Hogyan?
K.L.: Talán az agytröszt mégiscsak számolt a végtelenített migránozó/brüsszelező/sorosozó kampány unalmával, esetleges hatástalanságával, mert meglehetősen előkészítetlenül, mondhatni egyik napról a másikra ebbe a homogén mondandóba robbantott bele a nagy -nagy családbarát offenzíva. Orbán Viktor még a saját kormánya tagjait is meglepte ezzel, mert beletelt egy időbe, mire az érdemi részleteiről is nyilatkozni tudtak. S csak ezen a héten, a legutolsó parlamenti ülésszakra sikerült rendesen jogi formák közé terelni az eredetileg nagyon látványosnak ígérkező intézkedéseket. S ahogyan ezt sejteni lehetett március 20. után, a hangsúly egyre inkább átevődik a pozitív üzenetekre. Bár az idő ahogy telik, Orbán Viktor mindinkább egyetlen elméletbe fésüli össze a migránsválság veszélyes következményeit és a hazánkra, meg a kontinens egészére jellemző demográfiai válság következményeit. A pénteki kampánynyitó beszéde egyébként nem tartalmazott egyetlen új mondatot sem, és most is Brüsszel, illetve az EU-val eggyé varázsolt bevándorlási probléma lett az első számú választási ellenfele. Mégis, a hangsúly, a magyarázat mindinkább demográfiai jellegű kezd lenni, ezért arra számítok, hogy a hátralévő ötven napban ez a két elem lassan egymást magyarázó, végül majd minden egyéb felvetést negligáló, minden kritikát félresöpörni képes elméletté fog összeállni. Mindezzel az itthoni ellenfelek aligha tudnak majd bármit is kezdeni, s nem lehet véletlen, hogy a hazai politikai életről, meg az itthoni versenytársakról egyetlen szót sem ejtett. Ő már kinőtte ezt az országot, a maga szemében ő már a kontinens jövőjének első számú őre, bármennyire is díszelgett előtte az a felírat, miszerint: „Nekünk Magyarország az első.” Ehhez képest név szerint lesajnált és minősített szinte minden jelenlegi uniós vezetőt, kivéve Salvinit.
ZSPB.: Mit mondhatunk az ellenzékről?
K.L.: A másik oldalon egyrészt némi meghasonlást látunk, másrészt tagadhatatlanul valamifajta éledezést lehet érzékelni mind tartalmi, mind pedig szervezeti kérésekben. Januártól egy-két hétig még vitte őket az előző év végéről átszivárgó sikeres egység és együttes fellépése váratlan hatása. Aztán csak sikerült visszacsúszni az évtizedes kerékvágásba: „összefogni ugyan jó és népszerű dolog, de mi inkább külön mérettetnénk meg magunkat”. Magyarán, a pártszempontok megint felölírták a választói tömegek felismeréseit. Azaz, mégsem teljesen, mert az elmúlt hetekben a korábbiakat meghazudtoló energiákat fordítanak annak felmutatására, hogy hány nagyobb településen voltak képesek kitermelni azt az egységesen támogatott jelöltet, aki majd a Fidesz kihívója lesz. Összefoglalóan, azt hámoztam ki az ellenzéki pártok eddigi kampánystratégiáiból, hogy ők is tudják: a Fideszt ezen a májuson még sem együtt, sem külön-külön nem képesek megszorongatni. Túl későn kezdték a kampányukat, túl kevés az eszközük és túl általános az üzenetük: „Mi szeretjük Európát, hatan, hatféleképpen”. Viszont az őszt minden korábbinál komolyabban veszik és elmúlt évtizedbéli alkalmatlanságaikat messze felülmúló aktivitással és konstruktivitással készítik elő. S úgy hiszem, meg is lesz ennek az eredménye.