Egy király, akinek elege lett önmagából
El tudnánk képzelni azt, hogy egy király forradalmat szervez maga ellen és otthagyja ősei trónját? Hogy egy király le szeretné bontani azokat a korlátokat, amelyek őt és a közönséges halandókat elválasztják egymástól? Na de hogyan is lehetne a nép egyszerű gyermekévé egy olyan ember, aki képtelen bármilyen foglalkozást is választani magának, hiszen az uralkodáson kívül semmihez sem ért? Mit lehet ilyenkor tenni?
Természetesen a legkézenfekvőbb az, ha a szélhámosságot választja. De ha ahhoz sincs semmi tehetsége, akkor mi történik? Végül azt kell szélhámoskodnia, ami ő valójában is, vagyis el kell játszani VII. Olivér exkirály szerepét.
Hogy ki találta ki ezt a zseniális vígjátéki fogást? Szerb Antal VII. Olivér című kisregényében találkozhatunk ezzel a felszínes könnyedségen túlmutató, egzisztencialista filozófiai kérdéseket is játékosan boncolgató történettel. Hogy miért is aktuális ez ma? Mert május 1-jén ünnepelte volna 120. születésnapját a magyar irodalom egyik legnagyobb írója, Szerb Antal.
Az említett kisregény eredetileg Ex címmel, színdarabként kezdte pályafutását, így a nézőközönséget is elgondolkoztatta, hogy bizony a hatalom sokszor milyen meghökkentő magatartásokat képes kiváltani abból, aki valamilyen oknál fogva rádöbben saját lényének gyengeségeire. Szerb Antal nemcsak magyar, hanem nemzetközi sikernek is örvendő regények szerzője volt. Ilyen nagysikerű műve volt többek között az Utas és holdvilág, amelyet nyolc nyelvre fordítottak le. Az író kiváló irodalomtörténész is volt, már a középiskolában nélkülözhetetlen olvasmány két kiváló alkotása, a Világirodalom története és a Magyar irodalomtörténet című munkája.
Kevesen tudják, hogy 1907-ben, amikor Szerb Antal és édesapja a katolikus vallásra keresztelkedett át, az író keresztapja Prohászka Ottokár lett. Később, a piarista gimnáziumban Sík Sándor fedezte fel és támogatta Szerb irodalmi ambícióit. Az író szellemisége, munkássága korokon, nemzetek átívelő hatalmasságú és mélységű. Az az intellektuális, szabad és széles látókörű gondolkodás- és látásmód, amely műveit jellemezte, páratlan volt a magyar irodalomban. Tragikus, a balfi munkatáborban ért megalázó és méltatlan halála soha nem múló fájdalom a gondolkodó, magyar értelmiség számára.
(A cikk első változata 2017. május 1-jén jelent meg.)