Bencsik András: az igazi élősködő
Van annak egy különös bája, amikor a közélet egyik legnagyobb élősködője patkányoz le másokat. Bár a Fidesz rendíthetetlenül tolja a „csicskakampányt”, a „fiatal” „demokraták” non plus ultrájánál, a „nemkommunista” Bencsik Andrásnál keresve se lehetne nagyobb csicskára bukkanni a véleményvezérek táborában.
Just for fun révedjünk el egy kicsit azon, hogy egy pálforduló világbajnokból hogyan lesz békemenetelő főmegmondóember, kormánypárti orákulum! A fideszes sajtómunkatársakat adó gerinctelen újságíróképző hagyományai szerint az erkölcs és a szégyenérzet nem alapfeltétele a „népnevelésnek”, sőt, az a jó, ha ezek hiányoznak. Szemmel láthatóan Bencsik András sem hisz ezekben a maradi, Rákosi-rendszerre kevésbé emlékeztető eszmékben.
A Demokrata főszerkesztője legutóbb azzal váltott ki erőteljes öklendezést a jóérzésű emberekből, hogy egy patkánnyal illusztrálta a Facebookon Balczó Zoltánt. Tulajdonképpen ezzel remekül megmutatta, hogy a kádárista nem vész el, csak átalakul, hiszen akárcsak az állampárti diktatúrában, a fideszes élősködők sem tűrik, ha valaki az övékkel ellentétes véleményt mer megfogalmazni. Bencsik, mondjuk, pár éve felháborodott azon, hogy lekommunistázták. Bizonyára mélységesen elítéli ezt az ártalmas ideológiát, azért dolgozott az MSZMP központi lapjának, a Népszabadságnak, és azért csorgatta a nyálát hosszan a szovjet-magyar barátságról a Pártélet rovatban 1986-ban.
Újságírói pályafutása a következő: Haditechnikai Szemle, Mezőgazdasági Mérnök, Somogyi Néplap, Csepel Újság, Népszava, Népszabadság, Esti Hírlap, Pesti Hírlap, Demokrata, Magyar Demokrata. Ránézésre is iskolapéldája a szélkakasságnak, de ugyebár ez a XXI. századi Magyarországon nem probléma, sőt fideszes tagsági könyvvel a zsebben kifejezetten előny. Tudjuk, hogy ebben a szellemi körben sokan váltottak köpönyeget a pozíciómentés érdekében.
A szorgos bértollnok típus olyan, hogy miközben határozott nyelvcsapásokat tesz gazdái felé, mindig képes az éppen aktuális hatalom által hájpolt eszmék, üzenetek lelkes támogatására. Abban különösen tehetségesek, hogy mindig oda csapódjanak, ahol az anyagi haszonszerzés és a személyes befolyás növekedése garantált. Amikor például Bencsik a Jobbik erősödését látta, büszkén lett alapító tagja a Magyar Gárdának is. Akkor még nem "csicskázott" olyan bőszen. Bármilyen hosszú is legyen az út a leninizmustól a nemzeti radikalizmusig, van, aki végigmegy rajta, ha az kell az előrelepéshez. Sőt, még akár Békemenetet is szervez az érdekében.
Nehéz lenne egy cikkben összegyűjteni Bencsik András legemlékezetesebb pillanatait, elég csak párat a közelmúltból. Ha mazochisták lennénk, belinkelhetnénk ide a Sajtóklub összes adását, mert mindegyik tartalmaz klaviatúráért kiáltó, didaktikusan sulykoló eszmefuttatást, de nem vagyunk azok, ráadásul az egy szélsőségesen brutális merénylet lenne olvasóinkkal szemben. Érdemes azonban felidézni, mit mondott például Mészáros Lőrincről.
„Gyerekek! Mészáros Lőrinc tényleg egy tehetséges ember. Nagyon bízom benne, hogy az a barátság, ami Orbán Viktorhoz fűzi őt, az nem szenved csorbát, tehát ki fog tartani élete végéig. Úgy érzem, hogy nála ki fog tartani, egy nagyon higgadt, derűs, szellemes, jókedvű ember és ért a pénzhez. Én mindig álmodoztam arról, hogy gazdag szeretnék lenni, de nem értek a pénzhez. Tehát az egy másik tehetség. Ő ért. Ő a maga erejéből lett milliárdos.”
Kiváló és sokatmondó mondatok voltak azok is, amiket a Médiapiacnak adott tavalyi interjújában alkotott meg:
„A köztelevíziót a legértékesebb réteg, a véleményformálók nézik.”
„Félmillió forint egy ilyen helikopter-bérlés, minden középosztálybéli ember ki tudná fizetni.”
A "csicskázás" és "sorosozás", illetve bocsánat, a „szoroszozás”, - mert Bencsik úr így mondja – természetesen a napi rutin részei nála is. Érdekes mindezt pont az ő szájából hallani. Sőt, igazából bármi érdekesen hangzik a szájából, ami másokról alkotott vélemény annak tudatában, hogy nála hatalmasabb csicskát keresve se lehetne találni a véleményvezérek táborában. Azt hiszem, a köznyelv inkább az ilyen tagokat hívja patkánynak.