Profi showműsorral repítette vissza a közönséget a 90-es évekbe a Backstreet Boys
Fiúcsapat! Már önmagában a szó is furcsa, hiszen melyik zenekar nem fiúbanda, ha férfiakból áll? Természetesen mindegyik az. De akkor mégis, mi a búbánatot jelenet ez a fiúcsapat kifejezés?
Na, nézzük: egy a zenei producerek által létrehozott zenei termék, patikamérlegen kimérve. A zenei önkifejezés, improvizáció teljes megsemmisülése, egy banda, aminek minden mozdulata, imázsa, dala egy hozzáértő team ötlete alapján születik, pusztán egy célból: hogy sok-sok pénzt termeljenek a kiadójuknak vagy a kiötlőjüknek. Produktumuk célközönsége is természetesen alaposan meghatározott és szakemberek által felmért. Hibának itt helye nincs! De mi ebben a jó? Semmi! Cirkusz. Azon kívül, hogy könnyen fogyasztható dalok tömkelege marad ezen csapatok után, szerintem az egyetemes zenei kultúrához semmit nem tesznek hozzá, de persze nem is ez a cél. Tulajdonképpen a szinte a teljes 90-es évek második felét leuraló stílustól mindig is sugárban hánytam, de ez legyen az én bajom, ízlések és pofonok. Sőt örök vita a zenekedvelők között az is, hogy egy fiúcsapat „valódi” zenekar-e vagy sem. Nyitok is itt most egy zárójelet, mindenki írja bele a véleményét, én nem döntök ebben a kérdésben. Inkább kérek egy pici elnézést a hosszú bevezetőért, de muszáj volt mindezt leírnom in medias res, hiszen a fiúbandák etalonja: a Backstreet Boys adott koncertet kedd este a Papp László Budapest Sportarénában.
Tulajdonképpen a pályafutásuk semmiben nem különbözik az összes hasonló csapatétól. Az ő esetükben egy Lou Pearlman nevű fickó találta ki a projektet a New Kids On The Block sikereit látva. Összeverbuvált pár nagyon tehetséges szövegírót, zenei gurut, kiválogatott pár jó hangú srácot és letette a terméket a zenei palettára. A horgot viszonylag hamar bekapta a célközönség és a Brian Littrell, Nick Carter, Howie Dorough, A.J McLean, Kevin Richards által fémjelzett csapat hirtelen a zenei mennyországba került. A különböző zenei adók által orrba-szájba játszott Backstreet-slágerek hatalmas sikernek bizonyultak, és persze az egyszerű recept által kitermelt formáció – azt nem mondom, hogy stílusteremtő nyomdokain – de, egyre több hasonszőrű kompánia merészkedett ki a fényre. A teljesség igénye nélkül, például az N’Sync, a Take That, a Blue, a Westlife és még sorolhatnám...persze a többségük el is tűnt süllyesztőben azzal a lendülettel, ahogy feltűnt, de szerencsére akadtak üdítő kivételek is, kb. az egymillió az egyhez arányban, hiszen Robbie Williams vagy épp Justin Timberlake későbbi sikerei is egy-egy fiúbandának köszönhetőek. Speciel ezzel én a köszönettel valószínűleg örök életemre adós leszek. A Backstreetes srácok a biztonság kedvéért nemrég megjelentették legújabb lemezüket a „DNA”-t és nyakukba is vették a nagyvilágot, hogy az albummal azonos című turnéjukkal újra meghódítsák a női szíveket. Ergo a Shy Guys vagy épp a Bizö Boys lemezeken edződött hazai lánykák végre a saját szemükkel is meggyőződhetnek arról, hogy mitől döglik a légy tőlünk nyugatabbra. Egyébként a Backstreet mentségére annyit elmondanék, hogy a "Gyere, gyere, forgass mindent fel. gyere, gyere. Forgass mindent fel. Oh, bébi olyan jó vagy, Magamévá teszlek. Az ajkaid olyan édesek.” - mélységű dalszövegektől azért a komolyabb témák felé vették az irányt, sőt egyikük-másikuk a csapaton belül, még a dal- és zeneszerzés rögös útjára is lépett.
Ennek fényében kicsit cidriztem a kedd estétől, de azért összességében nem kellett csalódnom nekem sem. Hiszen, aki erre a stílusra vevő, egy igazán profi show-t kaphatott, aki meg nem, az maximum hőbörgött egyet a büfében, (lásd: én).
Az öt szupersztár pontban kilenckor libbent be a "fullházas" Aréna színpadjára, olyan ováció közepette, hogy azt hittem megsüketülök. Persze ezt érthető, hiszen jó néha félretenni a mindennapi rutint és bulizni egy jót az ismert slágerekre. No meg ilyen daliákat nem mindennap láthat a pörköltszaftos, lesörözött hálótrikós rutinhoz szokott hazai hölgyközönség. De félre a tréfával! A Backstreetes fiúk jól tartják magukat. A hatalmas kivetítő előtti, mindenféle fanpitekkel tarkított színpad, egész innovatív volt. Sőt mondhatni csontprofi. A koncert elején a nagy meleg ellenére a valamiféle nagykabátban ugrándozó csapattagok azért izzadtak rendesen, de ahogy láttam, az idő még nem koptatta meg az orlandói utcákon edzett izmokat, beleadtak apait anyait. A közönség pedig végig állva bulizta végig az olyan slágereket, mint a Larger Than Life, vagy a lélek mélységeit boncolgató Get Down vagy a Call.
A setlist gerincét főleg az új lemez dalai adták, amit hallhatóan elég jól ismert a nagyérdemű, persze volt akapella betét, amiben a fiúk megcsillogtathatták valódi énektudásukat, aztán elhangzottak a nagy romantikus eposzok is, úgy mint az I Want It That Way, az All I Have To Give, az I’ll Never Break your Heart, és az As Long As You Love Me is (a dalok címei önmagukért beszélnek). A zene nem tudom mennyire volt élő, mert zenészt nem láttam a színpadon, de feltételezem nem a Kőbányai Zenesuliból tolták át online a talpalávalót, bár ez a kérdés nem hiszem, hogy érdekelt egyáltalán valakit. A buli csúcspontja az ovációs görbét tekintve/hallgatva az Everybody és a Larger Than Life lehetett, a közönség reakcióit az ismertebb daloknál a Beatles is megirigyelhette volna. Azt hiszem, sosem fogom megérteni, hogy dalokat miért kell táncos koreográfiára előadni, de nyilván mindennek megvan a maga oka. A hangosításra szerencsére az egész este folyamán nem lehetett rosszat mondani és a hangulat is rendben volt. Érdekességként megemlíteném, hogy azt csiripelték a madarak, hogy a buli után a bulinegyed valamelyik szórakozóhelyén potom 250 dollárért lehet fotózkodni a „zenekar” tagjaival, hogy az egyéb szolgáltatásokért mennyit kérhettek, nem tudom, ellenben azt igen, hogy aki kedd este kilátogatott az Arénába, az egy stílus nagyágyúit láthatta, egy erősen nosztalgikus koncert keretein belül.
A turné egyébként még tart, tehát aki lemaradt a budapesti helyszínről, a kies Szaúd-Arábiában pár nap múlva pótolhatja a lemaradását! Ugyanis a csapat kelet felé veszi az irányt! Sok sikert, skacok!