Kiknek és kikről szól a Kik vagytok ti?
A kérdést akár úgy is feltehetnénk, hogy milyen könyv a legtrendibb magyar irodalomtörténet? Először is nagy és nehéz. Mármint nem az a kis női retikülben magunkkal hordozható, bármikor, bárhol felüthető, röpke villamosozások alkalmával is előkapható, pillesúlyú zsebkönyvecske. Hanem egy közel hétszáz oldalas áradó magyar irodalomtörténeti olvasat, tele érzelmekkel, indulatokkal, találó vagy éppen egy kissé túlzó minősítésekkel.
Az Európa kiadó gondozásában megjelent Háy János Kik vagytok ti? című kötete fenekestül forgatja fel a kötelező magyar irodalom nagyjainak sokszor a végletekig leegyszerűsített portréit. A kortárs irodalom neves alakja mindent és mindenáron meg akar érteni, el akar mondani vagy éppen sztorizni a nagy magyar szerzőkről.
Nem kíméli Kosztolányit, de nem átall fellelkesült popzenészhez hasonlítani olyan nagy magyar irodalmi ikont sem, mint például Berzsenyi Dániel. Izgalmas, érdekes, parázs vitát kiváltó nagyszabású irodalomtörténeti kalandtúra ez a könyv. Kik voltak a megélhetési bujdosók? Tényleg lehetne Petőfiről Kéktúra-útvonalat elnevezni? Ki „dózerolta le” a magas -és a popkultúra közötti határt? Valóban Arany János szerkesztői munkája tette élvezhetővé Az ember tragédiáját? Ki volt Balek Gyula? Jókainak igaz, hogy két feje volt: egy kopasz meg egy parókás? Mikszáth tényleg csak mesélő nagypapa volt? Milyen kínkeservek árán írt egyedül könyv méretű folyóiratot Bródy Sándor? Gondolta volna, hogy Ady nem volt Háy János szavait idézve „szélviharral szembe szegülő dalia”? És az irodalomtörténeti sor nem merül ki ennyiben. Noha a kötetben tárgyalt szerzők között csupán csak egy nő, Kaffka Margit található, Háy János mégis rendkívüli alapossággal mutatja be és értelmezi az írónő kevéssé ismert vagy éppen nem túl népszerűnek tartott életművét. Lazaság ugyanakkor kíméletlen alaposság, túlfűtött érzelmi minősítések, nem ritkán kissé szubjektív, szépírói olvasat egyvelege határozzák meg a kötet szerkezetét. Háy olvasmányélményei nem hagyhatják hidegen a kíváncsi befogadót. Az író, aki egyben most irodalomtörténész is, véleményt formál és vélemény formálásra késztet. Nem hagyja nyugton a sokszor őskövületnek ítélt vagy vélt szerzőket, fel-és újraéleszti őket, az ismert vagy éppen kevéssé ismert irodalmi művek újraolvasására késztet. Egy-egy író bemutatása nem ritkán olyan, mintha egy lélegzetvételre mindent, úgy istenigazából el kellene mondani a szerzőről: jót is, és rosszat is, igazat, vagy éppen csak feltételezhetőt, nagy igazságokat és sejthető hamisságokat.
Háy irodalomtörténete egy rendhagyó, könnyen olvasható, de még véletlenül se könnyű és könnyed nyári olvasmány. Egy komoly tétel a kötelező, nyári könyvek listáján, amit nem érdemes kihagyni.