Te mit tettél volna ’56-ban?
Képzeld el, hogy melós vagy! Napi 12 órát dolgozol a gyárban éhbérért, a normát folyamatosan emelik. A feleséged és a gyerekeid alig látod, amikor otthon vagy, akkor is csak a nyakadba szakadnak a gondok. A rendszer nem engedi, hogy kitörj, amíg ez a világ van, neked csak robotolnod lehet. Bezzeg a pártember fia már műszakvezető, és pontosan tudod, hogy egy-két év múlva ő lesz az igazgató, pedig se tudása, se tehetsége. Kitör a forradalom. Kimész az utcára? Fegyvert fogsz?
Képzeld el, hogy egyetemista vagy! Amikor elkezdted tanulmányaidat, még hittél abban, hogy jobbá teheted az országot, a világot. De ahogy szélesedett a látóköröd, észrevetted, hogyan hatott át mindent a diktatúra. Kedvenc tanárod elveszítette állását, mert a rendszernek nem megfelelően adta le az anyagot, a többi oktató pedig megfélemlítve lapít íróasztala mögött. Kivéve persze a pártembereket. A cenzúrázott tanagyag együgyűségét és nyilvánvaló hibáit már az elsőévesek is látják. Mellette látod, ahogy az egész társadalom retteg és szenved. Te nem ezt akartad, amikor egyetemre jelentkeztél. Részt veszel a MEFESZ-gyűlésen? Kimész a tüntetésre?
Képzeld el, hogy segédmunkás vagy építkezésen! Nem voltál mindig az, egyetemet végeztél, bölcsészdoktor vagy. Az előző rendszerben hivatalnok voltál. Nem vállaltál semmilyen politikai szerepet, de már a korábbi állásod és polgári származásod miatt is osztályidegen vagy, nem kaphatsz másmilyen munkát. Lakásodat, amiért megdolgoztál, elvették, családoddal egy kis lyukban kell meghúznod magad, gyerekeid hiába okosak, nem tanulhatnának tovább. Október 23-án hazamész és meghúzod magad félkomfortos lyukadban, vagy kimész az utcára?
Képzeld el, hogy sváb parasztlány vagy! Apád elesett a fronton, édesanyádat megerőszakolták az oroszok ’45-ben, aki ezt a lelki sérülést sosem heverte ki. Nagyszüleid nem léptek be a Volksbundba, de a kitelepítéshez elég volt annyi, hogy német származásúak. 1946 óta nem is hallottál róluk, azt pedig azóta sem tudod, hogy anyukádat, húgodat és téged miért szedtek le végül a Németországba tartó vonatról. Mindeneteket elvették, így felköltöztetek Pestre, ahol húgoddal gyárban robotolva megpróbáltok gondoskodni magatokról és a napról napra szürkébbé váló édesanyátokról. Október 23-án látod, ahogy a tömeg a Sztálin-szobor felé vonul. Csatlakozol?
Képzeld el, hogy zsidó vagy, aki túlélte Auschwitz szörnyűségeit! Nagy lelkesedéssel vártad a világháború után a demokráciát, az új Magyarország születését, örültél, amikor a téged ért szörnyűségek elkövetőit felelősségre vonták. De az ábránd nem tartott soká. A kommunisták átvették az uralmat, és még arra is lusták voltak, hogy a nyilasok egykori pártházát, az Andrássy út 60-at, lecseréljék egy másikra. Látod, ahogy az ÁVO ugyanazt teszi az emberekkel, mint a nyilas pribékek korábban. De akkor még tudtad, hogy azért visznek el, mert zsidó vagy, most már azt sem tudod, hogy miért jön a fekete autó. Kitör a forradalom. Harcolsz az újabb diktatúra ellen?
Képzel el, hogy iskolás srác vagy, most kezdted a szakmunkást. Látod szüleid mindennapi nyomorát, hogy nem tudnak egyről a kettőre jutni. Utálod azokat, akik miatt családodnak nyomorognia kell, és te nem kaphatod meg, amit szeretnél, mert egyszerűen nem engedhetitek meg magatoknak. Az iskolában látod, ahogy kivételeznek a pártemberek gyerekeivel. Most végre itt a lehetőség, hogy elzavard azokat, akik miatt nem lehet igazi gyerekkorod. A haverok már az utcán vannak, de téged szüleid nem engednek. Otthon maradsz vagy elszöksz?
Képzeld el, hogy egy hideg november végi éjjelen a bozótban kuporogsz az osztrák határon. Még órákat kell várnod, mire végre tiszta lesz a terep és megnyílik előtted az út „Nyugatra”. Addig van időd gondolkodni. Végigpörögnek az elmúlt hetek eseményei, a Rádió ostromától a Széna téri harcokig, majd a keserves menekülésig. Otthon hagytad szüleidet, nagyszüleidet, barátaidat. Szerelmed mosolygó arcát látod magad előtt, abban a tudatban, hogy ha átléped a határt, valószínűleg soha nem látod őt viszont. Visszafordulsz és vállalod a börtönt, az életet a diktatúrában a szeretteiddel, vagy megindulsz egy teljesen új élet felé?
Képzeld el, hogy 1956 karácsonya van! Egy börtönben ülsz összeverve, bűzlesz, a napfényt már napok óta nem láttad. Minden nap, két verés között behoznak egy üres papírt és egy tollat. Ha leírod, hogy mit tettél a forradalom alatt, és még inkább azt, hogy kikkel, talán megúszod pár évvel. Különben elképzelni sem tudod, hogy mit tesznek veled. Megtörsz vagy kitartasz?
1956 az emberekről szólt, akik azt mondták, elég volt. Elég a diktatúrából, az elnyomásból, a kínzásokból, az emberek kizsigereléséből. Akik tüntettek, fegyvert fogtak, egy jobb, élhető életért harcoltak, nem politikai célokért. A társadalom minden rétegének elege volt a diktatúrából, az egyszerű gyári munkástól a börtönbe zárt osztályidegeneken keresztül az egyetemi ifjúságig. 1956 róluk szól. Gyújtsunk egy gyertyát értük, emlékezzünk rájuk! Vonjuk le ’56 tanulságait a mai aktuális helyzetre, de ne tegyük ki szabadságharcosaink emlékét a mostani pártpolitikai csatározásoknak. Október 23-a a hőseinké, tegyünk róla, hogy az övék is maradjon.