Egy méltatlanul elfeledett építész testvérpár: A Román-fivérek
A közel száz lakóépületet és számos középületet tervező testvérpár művészetén végig vonulnak a 20. század első felének építészeti változásai, a stílusok szinte teljes fejlődéstörténete, életművükben mégis van valami végtelenül egyedi, valami olyan, ami miatt a már gyakorlott, a szép iránt fogékony - épületeket mustráló szem - megpillantva egy-egy alkotásukat, kérdőn felhőköl magában: „Nocsak, az ott nem egy Román-ház?”. Első rész.
A Román-fivérek, eredetileg Rennberger néven születtek a „Boldog Békeidők” idején egy budai zsidó család gyermekeiként. A korát meghaladó Eötvös-féle emancipációs törvény után már szinte semmi sem állhatta útját annak, hogy egy tehetséges zsidó gyermekből sikeres értelmiségi válljon Magyarországon, főleg a világvárossá nőtt Budapesten. Az idősebbik fiú, Miklós 1879-ben, míg öccse, Ernő 1883-ban született.
Okleveleiket mindketten a budapesti Műegyetemen szerezték, de a kor peregrinus hagyományainak megfelelve komoly, több hónapos tanulmányutakat tettek Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Hollandiában, illetve Belgiumban. Miklós az egyetem elvégzése után egy rövid ideig Lajta Béla irodájában dolgozott, majd a szintén neves Málnai Bélával közösen működtetett építeszirodát, azonban Ernő lediplomázása után szinte azonnal megalapították közös irodájukat, s 1906 és 1926 között közel száz bérházat, illetve ezen felül számos családi házat, gyönyörű villát, illetve ipari üzemeket, gyárakat, transzformátorházakat, sőt még zsinagógákat is terveztek. A magyar népművészeti formakincset felvonultató nemzeti romantika bűvölete folyamatosan egyszerűsödött, minimalizálodott épületeiken, de mégis vissza-visszanyúltak – feltehetően megrendelői kérésre – a szecesszió formavilágához.
Hatalmas szakmai tudásuk és egyedi, más építészektől megkülönböztethető ízlésviláguk - a szecessziós, art déco-ba hajló korszakuk után - elsősorban a már-már funkcionalizmusba hajló, visszafogott modernizmusban teljesedtek ki, amelynek "románossága", hogy a szecesszióval elegyedő geometrizáló díszítések mindvégig részei maradtak épületeiknek. Egyediségük lényege, hogy egyetlen stílusnak, építészeti irányzatnak sem lettek kritikátlan követői, csupán az időtálló szépség rabszolgáiként építették a szebbnél szebb, általuk tervezett épületeket, házakat, otthonokat. Elsőként mutatunk néhány példát a budai oldalon található épületekből.
Bárházat díszítő szobor a Királyhágó téren
Ornamentika és golyónyomok
A Román-fivérek egykori irodája a Pasaréti úton
A híres Friedrich-villa
Egy tipikus román-ház, egykor Mérei Ferenc élt itt
Romantikus villaépület a II. kerületben
Modern építészet a Délinél
Nagyenyed utcai "udvarház"
Ugyanaz a Kék Golyó utcából
Egy másik Nagyenyed utcai ház
Greguss utca
Egy egész sor Román-ház
Lombok között
Időtlen szépség, mint az egykori Istár-kapu