„A kultúra a végveszély. Ha szájon vágnak, még beszélj!”
Müller Péter Sziámi versben foglalta össze az elmúlt napok történéseit. A Tézisek a kultúráról című alkotást Orbánék újabb diktatórikus tervezete, a hétfő esti tiltakozás és az ott elhangzott beszédek ihlették.
A kultúra nem bagatell.
A kultúra az anyatej.
A kultúra nem legyező.
A kultúra a levegő.
A kultúra nem ráadás,
a kultúra a lázadás.
A kultúra nem parallel.
A kultúrának haza kell.
A kultúra nem kaloda,
nem szaroda, nem mosoda.
A kultúra nem teremőr,
a kultúra a rezonőr.
A kultúra nem maradék,
a kultúra a hagyaték,
a kultúra a haladék,
míg mondhatod a magadét.
A kultúra a Szent Szabadság.
A kultúra, hogy legyen nagy szád!
A kultúra a végveszély.
Ha szájon vágnak, még beszélj!
A kultúra nem hivatal,
a kultúra nem ravatal,
a kultúra nem temető,
nem pár semmibe meredő
taknyos önkényes szövege,
a kultúra a közepe
mindannak, amit szívesen
szívunk be föntit idelenn.
A kultúra, mint Ararát,
adja a létünk talaját.
A kultúra nem óvoda,
és nem is a „Ki kicsoda?”
A kultúra nem gumicsont,
a kultúra a horizont.
A kultúra nem mesehab.
Ha nincs kultúra – te se vagy…
A kultúra a menedék,
kinyalhatod a fenekét.
Az emberek pedig „beszélnek”. Egyre többet, egyre hangosabban. Hétfő este megtelt a Madách tér, az ott összegyűlt tömeg pedig újfent Orbánék arcába mondta:
Nem engedjük, hogy a rezsim korlátozza a kultúra szabadságát!
Borítókép: hvg.hu