Megnéztük, milyen belülről a Fidesszel „emberöltőkre szóló” megállapodást kötő Hit Gyülekezete
A múlt héten új, átfogó szerződést kötött a kormány a Hit Gyülekezetével. A dokumentumot Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezető lelkésze írta alá. Megnéztük, milyen belülről a Fidesszel „emberöltőkre szóló” megállapodást kötő "történelmi egyház".
Vasárnap kora délelőtt van. Kőbánya alsó vasútállomásnál felszállunk az 51-es buszra. Néhány megálló és a Hit Gyülekezetének stadionjához érkezünk - mert bizony, ez egy stadion, kívülről még nyomokban sem emlékeztet templomra, nincs benne semmi magasztos, inkább monumentális. Talán emiatt is olyan szimpatikus a kormánynak, hogy emberöltőkön átívelő szövetséget kívánt vele kötni. Közös a stadionokhoz való vonzódás. Terepen vagyunk, szeretnénk látni, milyen ez a gyülekezet belülről. Belépünk, az előtérben rengeteg ember. Kicsit arrébb könyveket, cd-ket árulnak egy asztalról. Ránk szólnak, hogy kezdjünk el befelé haladni.
Nem ismerjük a járást, de elég egyértelmű az irány, belépünk a nagyterembe. Megint ránk szólnak, hogy üljünk le. Nincs helyünk. Akkor keresnek nekünk. Mutatnak két helyet, ahová leülhetünk. Meg akarjuk kerülni a székeket, de ránk szólnak ismét, hogy ne lépjünk a prédikációs szőnyegre. Ezt nem igazán értjük, de oké, talán csak félnek, hogy koszos lesz. Leülünk. Elkezdődik a zenélés, a szövegek olykor stilisztikai és prozódiai szempontból eléggé egyszerűek, kissé erőltetettek, de a zenekar profi, sokan a popzenei élet korábbi jól ismert arcai (az R-Go és a Manhattan együttes tagjai, illetve például Bayer Friderika énekesnő). A közönségben sokan éneklik a dalokat. Néhányan egészen túlreagálják és erős rángatózásokba kezdenek. Én azt hittem, hogy ez csak városi legenda - de nem, ott zajlik a szemünk előtt.
Ami feltűnik, hogy a széksorok végére nagy, szürke zsákok vannak erősítve, benne lepedők. A rángatózók közül néhányan elesnek és a földön fetrengenek. Ekkor az egyik zsákból kivesznek egy lepedőt, letakarják és többen körülállják, büszkén nézik. Megkérdezem az egyik mellettem ülőt, hogy miért takarják le. Nehogy kilátszódjon az alsóneműje - érkezik a válasz. Mondjuk itt mellettem ez pont egy férfi, öltönynadrágban. Én úgy érzem, ennek inkább valamiféle rituális jellege van. De nincs idő ezen gondolkodni, mert akció van. A fetrengők közül néhányan felállnak és hangosan kurjongatva (“nyihihi, nyihihi!”) rohanni kezdenek (és közben rálépnek a prédikációs szőnyegre!). Közben végig szólnak az istenes énekek.
Aztán megtörténik a délelőtt fénypontja: színpadra lép Németh Sándor. Sajnos bár a vehemencia megvan, a kellő intelligencia már nem igazán. Nyelvtanilag hibás mondatok, felesleges indulatok, nem jó érzés most odabent. Kimegyünk kicsit a szabadba. Egészen kicsi, 3-4-5 éves gyerekek teljesen egyedül, magukra hagyva rohangásznak az autók között, gyermekfelügyeletre úgy látszik, nem telik az adományokból. Visszamegyünk a terembe, majd rövid ideig hallgatjuk a vén szakállast, lassan itt a vége. Végignézünk a közönségen. Rajtunk kívül mindenki áhítattal bámulja, szinte szerelmesen. Hívei a legszebb ruhájukban jöttek el erre a vasárnapi alkalomra, egyértelmű, hogy fontosak a külsőségek. Nem spóroltak vele.
Pár nappal később találkozónk van egy hölggyel, aki a gyülekezet tagja volt korábban és elmondja a tapasztalatait. Érzelmileg labilis állapotban került a gyülekezet bűvkörébe. Minden egyes napra programokat szerveztek neki. Közös imádság, énekek, társasági estek. Szép lassan azt vette észre, hogy másra nagyon nem is marad ideje. Család, barátok? Nem maradt rájuk idő és energia. Már csak a gyülekezet létezett. Hosszú időn keresztül. Azután gyereke született, lazult a gyülekezettel a kapcsolat, majd szép lassan meg is szűnt. Felszabadult.
Később a gyülekezet egyik tagjával beszélünk. Ő gyerekkora óta tagja a gyülekezetnek, a családjával együtt, nem is ismer más életet, ezer szállal kötődik. Bőszen kommentel a Facebookon a gyülekezet érdekében, minden szabadidejét ott tölti, onnan vannak a barátai és amennyi pénzt csak tud, adományoz a gyülekezetnek, ez számára természetes. Amikor munkanélküli volt, akkor is fizette az egyházi tizedet, adott esetben a 22.800 Ft-ból is utalta a 2.280 Ft-ot. Nem is gondolja, hogy ezzel bármi baj lenne. Mint ahogyan azt is természetesnek érzi, hogy előbb az SZDSZ-t, majd az MSZP-t, aztán meg a FIDESZ-t támogatják politikailag, például a kopogtatócédulák gyűjtésével - legalábbis a kérdésünkön csak abból a szempontból lepődik meg, hogy nekünk ez miért furcsa. Ha ezt kérte a “Sándor pásztor”, akkor ez így jó. A feltétlen hívek nem keresik a logikát és a következetességet. Ebben mondjuk hasonlítanak a Fidesz szavazóira - hiszen ők is azok.
Bartus László, a HIT Gyülekezetének egykori vezetőségi tagja 1999-ben adta ki Fesz van című könyvét. Ebben leírta a gyülekezet dinamikáját, Németh Sándor hatalmi gőgjét és azt a lelki terrort, ami a gyülekezetben uralkodik. A könyvben Bartus részletesen ír arról, hogy lett Németh Sándornak hatalmas nyaralója a Balaton partján gyülekezeti pénzből, hogyan terrorizálták lelkileg azokat, akik bármiben nem értettek egyet Németh Sándorral, illetve a feleségével, Judittal. Részletesen írt a befolyt adományokról, ajándékokról is, merthogy az adományokat számolatlanul adták a hívek, mint ahogyan a márkás öltönyöket, értékes tárgyakat, egyenesen “Sándor pásztor” javára. Arról is részletesen írt a könyvben Bartus, amikor egy titokzatos, lichtensteini hátterű cég egyre nagyobb tulajdonrészt szerzett az ATV Zrt-ben, majd ezt átadta Németh Sándornak, aki így vált többségi tulajdonossá. Most megjelent a könyv folytatása, Fesz lesz címmel. Ebből már az is kiderül, hogy Bartus külföldre kényszerült költözni a gyülekezet elől, de mindig, amikor hazajön, akkor is tudnak róla, ha senkinek sem szól erről. Nemcsak a lelki terror, de titkosszolgálati módszerek is mindennaposan használatban vannak a közösségben. Ha valaki ide akar tartozni, annak bizony be kell tartani a gyülekezet játékszabályait, azaz be kell állnia a sorba, meg kell hajolnia Németh Sándor akarata előtt és kőkeményen fizetnie kell.
Ez az egyház ebben az abszurd hazában történelmi egyház lehet, “emberöltőkre szóló” állami megállapodással. Ugyanakkor az Iványi Gábor által vezetett Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség, mely valóban történelmi alapokon nyugszik, nem kapja meg ugyanezt az elismerést és már-már a túlélésért küzd. Hajléktalanokat támogatnak és gondoznak, főiskolát üzemeltetnek, az ország egyetlen olyan óvodáját tartják fenn, amely hajléktalan, vagy lakcím nélküli gyermekeket fogad - és annak idején Orbán Viktor első két gyermekét, Ráhelt és Gáspárt is Iványi Gábor keresztelte meg. Iványi, akárcsak A Hit Gyülekezetének egyik vezetője, Hack Péter, szintén az SZDSZ színeiben volt korábban parlamenti képviselő. Mégis, mi az oka, hogy az egyikük a rendszer kegyeltje lehet, míg a másiknak még a minimum sem jár?
Normális országban kivizsgálnák, hogy miből van ennek a “történelmi”, 70-es években alakult egyháznak ennyi pénze, milyen ingatlanokkal rendelkezik az egyház, valamint a vezető kör és a családtagjaik, tudják-e igazolni a vásárlásokat és azt, hogy ezek milyen pénzből történtek, miből épült az 1998-as áron másfél milliárdos stadion a Gyömrői úton, milyen minőségű oktatás (agymosás?) folyik a szervezet közel 7000 gyermeket oktató iskolájában, hogyan tudnak a hívek adományaival elszámolni, milyen módon fordítják ezt a köz javára? De Semjén Zsoltot ezek a kérdések nem érdeklik. Minket annál inkább.