Kéri László: Orbán szombati interjújának alapját a valóság teljes figyelmen kívül hagyása adta
A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét. Itt a Heti Kéri
Zsúrpubi: Az elmúlt héten mintha megint párhuzamos valóságok találkoztak volna a magyar közéletben.
Kéri László: Valóban, két olyan világról van szó, amelyeknek alig-alig van egymással bármiféle kapcsolatuk, látszólag ugyanarra a létezésre reagálnak és mégis képesek arra, hogy ugyanarról a realitásról találkozási pontokat találva beszéljenek. Az egyik világot lassan egy évtizede ismerhetjük, és valamennyi olyan alkalommal teljeskörű képet kaphatunk róla, amikor Orbán Viktor nyilvánosan kifejtheti a nézeteit. Szombaton este is megtörténhetett ez a „nemzeti tévé” jóvoltából, amikor rendkívüli adásidőben, a lehető legnagyobb látogatottsággal kecsegtető idősávban, este nyolc órakor elmondhatta a maga pillanatnyi hitvallását.
Aki az Orbán-féle világban él, az megnyugodva, mondhatnám azt is, hogy átszellemülve kelhetett fel az interjú végén, és hálát adhatott a sorsnak azért, mert ebben az országban élheti meg a modern kor egyik legnagyobb csapását: a világon megállíthatatlanul végig söprő járványt.
Megtudhattuk, hogy ezen a próbatételen nálunk nagyobb, gazdagabb és szerencsésebb nemzetek sora bukik el, ám a mi hazánk azért kivétel, mert nekünk olyan vezetőnk van, aki a válság minden pillanatában a helyén van és mindig képes a leginkább megfelelő döntéseket meghozni. Most is így van ez, hiszen - mint egy mellékesen megtudhattuk - napok alatt ugyan a korábbiak többszörösére nőtt a megbetegedettek száma, de ez nem számít, nem érdekes, mert nem ez a fontos. Hanem az, hogy milyen kevesen halnak meg, és minálunk a kormány előrelátása, gondoskodása tízezrek életét mentette meg már eddig is. Volt ugyan tavasszal valamiféle kalamajka, de ez még egyszer nem fordulhat elő, mert nálunk a kormány és a felelős emberek tucatjai minden eshetőségre felkészültek, nem történhet semmiféle baj, eddig is meghoztuk és ezután is meghozzuk majd a megfelelő intézkedéseket. Nektek, felelős állampolgároknak csak annyi a dolgotok, hogy hordjátok a maszkokat és tartsátok be a távolságot. Minden egyéb problémát ránk lehet hagyni, azokat úgyis mi szoktuk helyettetek is megoldani.
Igaz, a riporteri partnerség kereteit talán nem sikerült annyira kitágítani, hogy szóba lehessen hozni még néhány olyan jellegű gondot, amely esetleg azokat a milliókat is gyötrik, akik ugyan szintén ebben az országban élnek, de kevéssé lehettek részesei annak a sikertörténetnek, amely e kormányfői körképből áradt szét.
ZSPB.: Konkrétan mit hiányoltál?
K.L.: Konkrétan, mindent. Láthatóan a kormányfő maga is elhiszi, hogy a tavasszal megígért foglalkoztatási programja teljesült mert lám, több munkahelyet teremtett ez a kormány, mint ahány az idén megszűnt. Ha esetleg egy felkészült riporterrel ült volna szemben, akkor ennek kapcsán is lehetett volna ezer fontos kérdést is feltenni. És részletekbe menve megtudakolni, hol lennének ezek a kormányzat-teremtette munkahelyek? (Lehet, hogy az iskolaőrségekre gondolt?) Láthatóan a kormányfő maga is elhiszi, hogy az iskoláknak akkora önállósága, anyagi és személyi háttere lett az idén, hogy nyugodtan rájuk lehet bízni a helyben előforduló járványesetek eredményes megoldását.
Látható az is, hogy Orbán Viktornak fogalma sincs arról, miszerint éppen az ő regnálásának évtizede során fosztották meg és ki az iskolarendszert annyira, hogy a legkevésbé sem lehet reménykedni ennek a szférának olyan mértékű teherviselésében, amelyet ő itt, szombaton este megelőlegezett neki.
Láthatóan elhiszi, hogy a gazdaságvédelmi programja eredményesebb és sikeresebb, mint a nyugati országoké volt, legfeljebb egy félmondattal sunyiskodott, és a közgazdászok örökös elégedetlenkedésére célozgatva sejtetni engedte, hogy tán nem minden hozzáértő osztja ezt az optimista megállapítást. De az igazi bajom valójában nem is azzal van, amit eddig itt hiányérzetként elkezdtem felsorolni, mert ezek mind-mind az elhangzott beszéd világképéhez kapcsolódnak.
ZSPB.: Hanem mivel?
K.L.: Azzal a másik világgal, aminek még a nyomait sem láttam ebben a szombati szereplésben megvillanni. Aki a szombati Orbánt hallgatta, az nyilván elhitte, hogy ez a kormány - és ő, Orbán Viktor különösen, személy szerint is - csakis a járványhelyzet-teremtette válsággal törődik, ezzel kel és ennek a megoldásával tér éjjel nyugovóra. Akik meg egy másféle világban élnek és fűhöz-fához szaladgálva próbálják legalább a saját tesztjüket megoldatni valahol valakikkel, azok talán másféle kormányt látnak maguk fölött. Akik naponta szembesülhetnek a gyerekeik iskolai élményei révén az iskolarendszer probléma-megoldó képeségének állapotáról, azok valami gyökeresen más minőségű kormányzást érzékelhetnek.
Akik a kultúrharc áldásos eredményeinek hetente bekövetkező eredményeivel kénytelenek együtt élni, azok meg azt láthatják, hogy az egyik héten az Index tűnik el, a következő héten beszántják a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, majd még el sem csitulnak e gazemberség zajai, máris itt lihegnek a Klubrádió körül mesterségesen előidézett cirkusz konfliktusai.
És ezeket a képtelenségeket úgy kellene elfogadnunk, mintha a kormánynak mindehhez az égvilágon semmi köze nem lenne. Aki a fővárosi vezetés módszeres lesrefuttatása miatt aggódik, annak egy odavetett félmondatból kell megtudnia, hogy ott hever a vezetés kezében százmilliárd forint, miért nem oldja meg ebből Budapest problémáit? Nem folytatom, hiszen lényegében vég nélkül sorolhatnánk mindazon visszásságokat, amelyek mindennapi életünket minden órában megrontják és mérgezik. Az orbáni világképben ezek a gondok szinte még a kontúrjaiban sem jelennek meg, s talán maga is elhiszi, hogy mindezekhez nincsen semmi közük, hiszen e problémák a kormányzati szférán kívüliek. Ők csakis a vírusra és a járványra koncentrálnak. Múlt heti beszélgetésünkben végig azon lovagoltam, hogy az új NER-világ lényegét leginkább a végtelen képmutatás jellemzi. Most azt is megtapasztalhattuk, hogy e képmutatás legszilárdabb alapját a valóságos élet teljeskörű figyelmen kívül hagyása adja.