A legtöbb közvéleménykutató cég mögött a Fideszt kell keresni?
Múlt héten már felvillantottunk néhány momentumot, miért is találjuk furcsának a Fidesz toronymagas vezetését a közvélemény-kutatóknál. Emlékezetes, az előző héten mind a Medián, mind a Republikon Intézet azt állapította meg, hogy a kormánypárt 2011 után ismét több mint 40%-os támogatottsággal bír a teljes népesség körében.
Mindig nyílt titok, hogy a közvéleménykutató cégek mindegyike valamelyik párt szekerét tolja, s finoman úgy alakítják a hibahatárt, úgy csavarják a kérdéseket, hogy az általuk preferált politikai alakulatnak álljon a zászló. Gondoljunk pl. a Nézőpont Intézetre, mely elemző csoportjának vezetője, Mráz Ágoston Sámuel nem kutatóként, hanem lényegében a Fidesz politikusaként nyilvánul meg, ha szerepel egy-egy műsorban. De ilyen Fidesz-nyúlvány a Századvég is.
A korábban politikai közvéleménykutatással is foglalkozó Sonda Ipsost és a Political Capitalt a baloldali pártok érdekkörébe sorolták. A Sonda volt véleménykutatási igazgatója, Závecz Tibor 2015 vége óta saját cége, a Závecz Research Piac- és Társadalomkutató Intézet vezetője. A 2011-ben alapított Iránytű Intézetet pedig a Jobbikhoz köti a közvélemény.
A napokban a HírTV rejtett kamerás felvételekkel bizonyította, minket, szavazópolgárokat pedig elbizonytalanított, pontosabban megerősített abban, hogy a kutatók mögött bizony a politikusokat kell keresni.
A televízió munkatársai titokban készített felvételekkel mutatták be, ahogy Szekeres Imre, a szocialista párt volt honvédelmi minisztere egy belvárosi MSZP-irodában találkozik Závecz Tiborral, a ZRI vezetőjével és Horn Gábor volt SZDSZ-es politikussal, aki jelenleg a Republikon Intézetet fenntartó Republikon Alapítvány kuratóriumának elnöke.
A riporterek kérdésére Szekeres tagadta a találkozó tényét, Horn Gábor annyit ismert el, hogy Závecz Tiborral egyeztettek, míg Závecz bevallotta, hogy találkoztak, és Szekeres Imrének, ahogy más politikusoknak és politikai szakértőknek is kikérték a véleményét egy készülő kutatás módszertanáról.
Lehet, hogy én vagyok nagyon szőke ennek a megértéséhez, de egy politikai elemző, közvéleménykutató, aki mindennap kutatással, elemzéssel foglalkozik, mi a túróért kérne tanácsot politikusoktól a módszertant illetően? Ez nem fordítva szokott lenni? Nem politikai pártok kérnek fel – általában a fent említett ízlés alapján – cégeket arra, hogy mérjék fel a választói preferenciákat? Mit gondol egy laikus, ha ilyet olvas, lát? Azt, hogy itt bizony üzlet köttetett, melyben kölcsönös előnyökért zajlik a munka.
Ha nem a Fidesz veszi meg a közvéleménykutatókat közvéleménykutatást, akkor a – rossz nyelvek szerint – Fidesz által életben tartott, pénzelt MSZP? Így az egyik csapat kihozza Orbánt 97%-osra, a másik meg mér az MSZP-nek 34%-ot, mert épp afelől érkezett a megrendelés?
Van egy másik, nem elhanyagolható szempont is, ha a kutatócégek által publikált, sokszor nevetséges, a közhangulatot egyáltalán nem tükröző számokat böngészgetjük: ez pedig a szavazói elzárkózás.
Egy háttérbeszélgetésen megtudtuk közvéleménykutató cégek munkatársaitól, hogy a válaszadási hajlandóság nagyon lecsökkent az elmúlt években. Míg korábban egy 1000 fős minta felállításához elég volt felhívni 2000 embert, ma ugyanehhez a nagyságrendhez 5-6 vagy akár 7000 hívás is kell. A megkérdezettek nem akarnak/mernek válaszolni. Úgy gondolkodnak, hogy a cég valakinek az érdekében cselekszik, ha tudja a telefonszámát, akkor tudja a címét is, biztosan tudja a munkahelyét stb., ezért inkább nem kockáztatnak. Lássuk be, nagyon is életszerű és jogos aggodalmak ezek 2017 Magyarországán.
S ha a kutatók maguk vallják be, hogy politikusoktól kérnek „tanácsot”, mennyire higgyünk a felméréseknek? Semennyire.
A szemünknek higgyünk és a tapasztalatainknak, és mindig tegyük fel a kérdést: Cui prodest? Azaz kinek az érdeke, kinek van belőle haszna?