„Rabszolgaként kellene dolgoztatni a migránsokat, amíg meg nem halnak” – fideszes pultozáson jártunk
Városszerte lépten-nyomon a „Védjük meg az országot!” feliratú Fidesz-aktivisták standjaiba botlok. Amiket ott tapasztalni, arra alig vannak szavak. Most mégis megpróbálom leírni a végtelenül kínos és kétségbeejtő szituációkat.
Van, ahol rögtön kettő is van egymás mellett, csak hogy biztos mindenki észrevegye őket. Ilyen például a Nyugati pályaudvar aluljárója is. Szinte tényleg karnyújtásnyira gyűjtik a szignókat, hogy megtámogassák a kormány sok milliárdot felemésztő mocskos kampányát, a „Soros-terv” végrehajtása elleni „nemzeti konzultációt”.
Szemmértékre nem lehetnek messzebb egymástól kábé három méternél. A baj csak az, hogy a realitás és a standok teremtette atmoszférában megmutatkozó alternatív valóság közötti távolság valójában mérhetetlen.
A migrációval kapcsolatos narratíva Habonyék egyik legsikeresebb „terméke”: rengeteg embert tudtak és tudnak a mai napig az elemi félelem felkorbácsolásával az irányításuk alá vonni és gyűlöletre késztetni. Ennek tűéles és egyértelmű lenyomatai mind az őcsényi, mind pedig a kömlői, mondjuk úgy, tragikomikus események.
Nos, nincs mit szépíteni: a legócskább rasszista és antiszemita kirohanások két aláírás között mindennaposak. Szokásom odamenni a felállított stand mögött állókhoz, kicsit kérdezgetni őket a kérdőívről, a dolgok miértjeiről, a megoldási javaslatairól. Egészen megdöbbentő furcsaságokat hallok olykor. Elmondásuk szerint azért gyűjtik a Soros-ellenes aláírásokat, hogy aztán majd jól elküldhessék Brüsszelbe, és láthassa a világ: Magyarország nem toleráns, nem kérünk mi semmilyen „idegenekből”. Az csak mellékes, hogy egyébként a menekülteket habzó szájjal gyalázók között rengeteg olyan ember van, akinek mondjuk a gyereke évekkel ezelőtt külföldre távozott a jobb élet, vagyis a jobb munkahely és fizetés reményében.
Szóval gyűjtenek ezek a jóemberek, ameddig kell, hogy aztán odaadjuk, amikor kell és kész. Lesz, ami lesz. Az viszont teljesen megdöbbentő, hogy az általuk elképzelt lehetséges további lépések között minden gond nélkül szerepelnek olyanok, hogy ide ugye nem jön senki, viszont sózzuk rá a „terroristákat” Amerikára, mert ők úgyis megérdemlik, illetve akad aztán olyan gondolatfoszlány is, miszerint amúgy is sokan vagyunk a Földön, lehet, hogy rabszolgaként dolgoztatni kéne őket, amíg meg nem halnak. És persze a legalapvetőbb: az összes migráns eleve más, mint mi, semmi helyük a mi „jó keresztény” Európánkban.
Tehát eljutunk eddig a pontig, de ennél tovább általában nemigen. Mégis rendkívül érdekelne, hogy az ilyenfajta ötletektől ugyan mi lenne jobb, mennyiben oldódnának meg akár saját problémáik, akár az ország problémái, és még meddig mennének el ezek a drága jó magyar hazafiak. A tapasztalatom az, hogy pár perc után, amint kiderül számukra, hogy hiába nyújtják a tollat, nem fogok semmit sem aláírni, elküldenek a búsba mindenféle cifra jelző kíséretében. Magam is meglepődök néhány dolgon ekkor. Például, hogy sokszor zsidó származású leszek hirtelen.
És hogy milyen pártot, hatalmi erőt „szolgálok”, kinek vagyok a csicskája? Általában a Gyurcsányé meg persze Vona Gábor neve is reflexszerűen felszínre tör ilyenkor, hiszen a közmédia mérhetetlenül aljas tevékenysége nyomán időzített bombaként az agyukba kódolt neveket hamar elő tudják hívni.
Szóval, ha eddig nem mondtam volna még: igen, egyetértek, védjük meg az országot, ez állampolgári kötelességünk! De Tőletek!