Grandiózus elemzés egy fidesznyalonctól: nem az a kommunista, aki ’90 előtt élt, hanem aki ’90-ben úgy maradt
Mindig nagy öröm figyelni a fidesznyalonc véleményvezérek vergődését. Mivel nagyon szar lehet folyton magyarázni a magyarázhatatlant, „vitaműsorokat” tartani úgy, hogy csak egyetértés lehet Orbán megkérdőjelezhetetlen államférfiúi-nemzetmentő-kereszténykonzervatív-polgári mivoltában, valamint interjúkat gyártani valódi inger-válasz reakciók látszatával egymás, illetve legfőképpen a vezér ánuszának izgatásának kontextusában, az ilyen szituációk a kívülállók számára rendkívül szórakoztató pillanatokat szülnek. Még akkor is, ha tehetségtelen, szervilis kínlódásuk a mi pénzünkből történik.
Éppen ezért szeretjük időnként átfutni a pártállami „sajtót”. A médiatörténeti idővonalon ezúttal egy G. Fodor Gábor által készített Gajdics Ottó interjúnál kell strigulát húznunk, mint elrettentő, ámde annál röhejesebb kordokumentum. G. Fodor Gábor ugye annak a 888.hu nevű valaminek a karakteres (:D :D :D) fő megmondóembere, ahol annak idején végérvényesen lefektették a habonyi alapokat. Emlékezzünk vissza, ez a „hírportálnak” csúfolt akármi volt az, ami Tóbiás József feleségét 2016-ban úgy támadta be, ami addig példátlan volt a magyar médiatörténelem egészét tekintve, ráadásul egy olyan bátor szerzővel, aki „H888R” néven futott. A Habony Árpi-féle etikai-kódexbe simán belefért egy olyan „újságírói” kérdés is, hogy „Ön kiverné-e Tóbiás József feleségének régi képére?”. Azóta mondjuk ezt a szintalatti tartományt is sikerült már számtalanszor megfejelni, de érdemes felidézni, a "portál" pontosan hová helyezhető a fideszes ocsmánysággyár munkarészlegei között.
A Gajdics Ottó nevű, folyton teliszájjal toporzékoló egyed pedig az, aki talán többszörös orgazmust él át egy-egy átszellemült Orbán-imádat közben, vagy legalábbis más magyarázatot nehéz találni arra, mitől kerülhet annyira önkívületi állapotba pl. az Echo TV kameráinak kereszttüzében, ahol a pártállamival ellentétes véleménnyel ember még nem találkozott. Na, ő a Magyar Időknek hívott, a 888.hu-nál egy leheletnyivel finomabbra hangolt szócső főszerkesztője. Bár fura főszerkesztőnek hívni valakit, aki egy olyan orbánizmusra betanított médiamunkásokkal feltöltött helyet vezet, ami újságnak semmi esetre sem nevezhető, ugyanis a sajtóetika össze írott és íratlan szabályát lehordták már a „szerkesztőség” pincéjébe és még földet is szórtak rá.
De ennyit bevezetésként. Ha ennek a két embernek a kombójától még nem vetett bukfencet a Kedves Olvasó gyomra, akkor idézzünk néhány sort a szóban forgó interjúból! Na, nem azért, hogy émelygésre késztessük portálunk követőit, hanem azért, hogy rájöhessenek, a nevetésen túl nem érdemes egyéb reakciókat fecsérelni az Orbán-rezsim két lábon járó megafonjaira.
Nem szaroztak a médiamunkások, in medias res, rögtön egy erős témával nyitottak. GFG arra volt kíváncsi, miért nem lehet a kommunistáknak megbocsátani. GO pedig kendőzetlenül válaszolt:
„Érdekes ez a düh, mert ez azért megszelídült az idők során. Most már az maradt belőle, amit nagyon pontosan úgy fogalmaztál meg, hogy nem tudok megbocsátani, mert nem lehet megbocsátani. Több okból sem. Először is: igazi bocsánatkérés nem hangzott még el (nevetés). Ezt cizellálnom kell, mert maszatolás volt természetesen, de az igazi bocsánatkéréshez, ha már keresztény kultúrkörben élünk, hozzátartozik a bűnbánat, azután a vezeklés, és azután azok majd megbocsátanak, akiknek ez a dolga és az illetősége. Elsősorban is az Úr.”
És hogy miért igazán szépek ezek a sorok? Mert annak idején a kis Ottóka bizony KISZ-titkárként tengette a napjait. De hát, abban a „keresztény kultúrkörben”, ahol pl. Sefka Istvánnal együtt mozognak, ez természetes, mi több, feledhető jelenség. Ugorjunk!
Ennél sikerült egy még grandiózusabb elemzést is kiizzadnia magából az egykori ifjú kommunistának:
„A Gajdics-féle definíció szerint nem az a kommunista, aki ’90 előtt élt, hanem aki ’90-ben úgy maradt. A komcsik nagyon rafkósak voltak, mert teleküldték az összes rendszerváltó pártot az embereikkel, és akkor most vigyorog a sok kritikus, hogy „hööhöö, de a Fideszt is” – igen, csakhogy azok végigmentek a damaszkuszi úton. Azért az nem mindegy!”
De nem ám! Már csak azért sem, mert a 2010-ben kétharmados országgyűlési többséggel hatalomra jutó Fidesz-KDNP nem igazán törte magát, hogy felfedje az embertelen rendszer bűnöseinek kilétét, sőt az erre vonatkozó ellenzéki kezdeményezéseket is rendre leszavazták. Az LMP erre vonatkozó törvényjavaslatát pl. 14-szer. A Jobbik az Országgyűlés 2011. december 23-i ülésén név szerinti szavazást kezdeményezett az ügynöklisták nyilvánosságra hozataláról, de a Fidesz-KDNP soraiból mindössze 55-en mertek a frakciófegyelemmel szemben voksolni. Ma már valószínűleg ennyi sem lenne.
Szórakozásnak ez a pár mondat elég is a fluffermédiából, a túl sok fogyasztás ugyanis ellenkező hatást válthat ki. Mindenesetre ez a páros már majdnem vetekszik a múltkori Huth Gergely-Németh Sándor összeállítással, ahol a Fidesz előtti betérdelés egészen új formáit ismerhettük meg. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!