Orbán Viktorban feléledt a Kádár-nosztalgia, Kontrát Károly pedig szólt neki, hogy a korszak szellemisége ma is él
A habonyi pokolkonyhákban már bizonyították a jó káderkukták, hogy ha a valóság elferdítése a tét, bármit kifőznek gazdájuk szájíze szerint. Így lehetséges az, hogy az utóbbi időben Orbánék tulajdonképpen bármiből képesek kampányvideót csinálni, melyekkel rendre bizonyítják, hogy a harminc évvel ezelőtti világ egyáltalán nem a múltunk, sokkal inkább a jelenünk. A minap ráadásul az egyik másfélperces „Orbánmilyenfaszagyerek” műsorblokkban Kontrát Károly véletlenül egy mondattal összefoglalta, hogy ugyanolyan elvtelen rendszerben élünk, mint amiben ők, Viktorral együtt felnőttek.
Orbán zseniálisan semmitmondó, szirup töménységű propagandacuccal vegyített közhelyhalmazai, a habonyi filmstúdió által legyártott „kampányvideók” megsűrűsödtek, és ezek akár szórakoztatóak is lehetnének, ha nem kólintana megtekintésük közben fejbe minket a fájó valóság: minden egyes másodperc az ’50-es évek jelenbe importált filmkockája.
Tudjuk rég, hogy Orbán Rákosi és Kádár örökén lépked, de olykor még rémisztőbben hasíthat belénk a felismerés: mocskos munkájuknak köszönhetően pontosan ugyanott tartunk, mint három súlyos évtizeddel ezelőtt. És ezt nem más mondta ki - ráadásul egyenesen Orbánnak címezve - mint Kontrát Károly, a Belügyminisztérium államtitkára. Persze, ő nem beismerő vallomásnak szánta, vélhetően az együgyűségéből is fakadó szolgaszerep vezérelte a miniszterelnök monológjának helyesbítő kommentálására.
Orbán egyik legújabb propagandakétpercesében kettejük között az alábbi párbeszéd zajlott le:
O.V.: „És akkor apán betett bennünket a kocsiba, és átbumliztuk a libazöld Trabantunkkal. (Szerkesztőségünk tagjai egyöntetűen arra az álláspontra jutottak, hogy nem tudjuk, milyen színskála része lehet a „libazöld”. Zöld libát még nem láttunk a libafoszölddel ellentétben, amit pont Orbán mutatott be a nagyérdeműnek Kötcsén – a szerk.) És mindig átjöttünk Várpalotán. És tényleg, a rendőrök mindig ott álltak lent, az aljában, ahol az ember épp lendületet vett volna, ott dekkoltak, és mindig megbüntették az embert.
K.K.: Most is ott állnak, csak halkan mondom…
Károly olyan halkan mondta, hogy eddig majd’ 7 ezren látták a Facebookon elszólását, ám valószínűleg nem sokaknak tűnt fel ennek az egy mondatnak a jelentősége. Az, hogy a Fidesz-evolúció pont ugyanolyan szintre juttatta az országot, mint amilyen akkor volt, mikor a kis Viktorka még csak álmodozhatott a Soros-ösztöndíjról. Ugyanolyan szintre, ahol a rendőrség csak egy pénzbehajtó, illetve a Rákosi-rendszer újragondolt hatalmi eszköze. Ahol a törvények, jogszabályok nem az emberért vannak, hanem az emberek ellen. Ahol a jogállamiság zászlóit lángba borító, aljas rendszert elvtelenül szolgáló megmondóemberek vonulnak fel a nemzeti ünnepen a „demokrácia védelmében”.
Ahol diktatórikus ámokfutás referenciavideóit a miniszterelnök kampányának tekintik… Erre viszont egyszer már mondott nemet a magyar nép. Meg fogja tenni újra.