Keresztény ünnep Fidesz-módra: minden idők legundorítóbb kampánya
Talán Isten különös és bizarr tervének a része, hogy a feltámadás ünnepe idén pont a magyarországi demokrácia történetének leggusztustalanabb, legaljasabb kampányának és legsötétebb korszakának végnapjaival eshet egybe. A minden humánumát, elvét és erkölcsét áruba bocsátó vezérnek és szervilis szolgáinak szemében még a kereszt árnyékában is felizzott a gyűlölet, de meglehet, hogy utoljára.
Orbán Viktor a cserélhető köpönyegbe varrt keresztény krédót az elmúlt napokban is szenvtelenül magára öltötte: sonkát főzött, locsolkodott és gyomorforgató mosollyal játszotta a hívő lelkűt. Egy olyan lélekkel, ami az elmúlt 30 évben megszámlálhatatlanul sokszor hasadt meg, s melynek romlottságáról az elmúlt 8 év olyan tűpontos lenyomatot adott, mint egy tízezer oldalas vádirat.
A sok megvezetett „bárány” pedig a főtt tojás mellett válogatott imádsággal kajálta „pásztoruk” rákosista eszméken nyugvó habonyi monológjait. Csak néhány „apróság” kerülte el a figyelmüket, melyeket persze nem is képesek észrevenni, mióta minden kognitív funkciójukról lemondtak vezérük javára. Számukra elfogadható és normális tény egy XXI. századi jogállamban, ha egy miniszterelnök listázza a vele ellentétes véleményen lévő civileket és jelentéseket készít róluk. Ráadásul az, hogy erről keresztényi szeretetből nagypénteken beszél a híveinek, és háborús pszichózissal uszítja őket honfitársai ellen, nemzetmentő cselekedet.
Hogy drága Viktoruk egy kisebb magyar falu egyhetes élelmezésére is alkalmas, büdösnagy sonkáját amúgy annak a Tiborcz Istvánnak a büdösnagy birtokán pattintja az üstbe, akinek a nevéhez az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb nemzetközi korrupciós botránya köthető, nyilvánvaló hazugság. Ahogyan persze az is, hogy húsvétvasárnap annak a Bayer Zsótinak a kétbites műsorában vonultatja fel az emberi természet legaljasabb tulajdonságainak hosszú sorát, aki a pápát is demens vénembernek és genderben hívő marhának, a magyar lakosság mintegy háromnegyedét pedig patkánynak titulálta. És hogy miniszterelnökük minden televíziós másodpercet megragadva ekkor szólítja felhergelt szolgáit is harcba április 8-ra? Pusztán hazafias kötelesség. Soros ellen. A gyűlölet lobogói alatt.
Aztán mikor ennek a meghasadt elméjű egyednek „köszönhetően” már amúgy is évek óta hazugság, mocsok, uszítás, árokásás, magyar és magyar közti háború bulvárkompatibilis pöcegödrének bűze lengi be az egész országot, a kereszténység legnagyobb ünnepén a nemzetikereszténypolgári hitletétemény büszke fideszes és KDNP-s csicskái nemhogy további földet szórnak a rég elásott erkölcsükre, humánumukra és a demokratikus értékekre, hanem még oda is szarnak egy nagyot a sírra:
Tegnap este drónnal kémlelték Vona Gábor kertben játszó kisfiát. Mert, miért ne? Nekik szabad.
Vajon mindennek vidáman tapsikol az az ösztönlényszerű biomassza, amit habonyi pokolkonyhákban álmodtak meg, majd gyúrtak eggyé, s végül, akárcsak a tortába a gyertyát, egy keresztet szúrtak a tetejébe? Bizonyára, hiszen ők nem látják, hogy a gondolkodásukat legyártók nem tisztelve sem Istent, sem annak egyetlen teremtményét, cinikus mosollyal taposnak el mindent, ami a hataloméhségük, pillanatnyi érdekük, vágyuk útjába kerül.
Ha azonban mindez valóban Isten tervének egy szelete, akkor a megvezetett massza „lelki idegenvezetői” jobb, ha elkérik Aradszki András összes rózsafüzérét, hiszen a tervnek nem csak a bűn, a bűnhődés is a része. Április 8. pedig az a nap lehet, amikor nem csak a magyarországi demokrácia történetének legaljasabb kampánya ér véget, hanem a magyar népet régóta fullasztó gonoszság és gyűlölet is.