Vajon mitől fél Orbán? - Úgy tűnik, lassan senkiben sem bízik a felcsúti kiskirály
A hírek szerint komoly változások lesznek eddigi bizalmasai szűk körében, de az első számú strómanját még inkább megerősítené. Vajon mitől fél Orbán?
A hatalomtól régóta megrészegült, a valósággal aligha érintkező Orbán nyolcéves kormányzása sokaknak eszébe juttatja az államszocializmus keserves évtizedeit. Legalábbis ami az autoriter hatalomgyakorlási stílust illeti. A folyamatos külső és belső ellenségkép fenntartása, az „idegen erők és hatalmak” titkos és ártó ténykedése által fenyegetett ország megjelenítése, illetve a néhány évenként végrehajtott gazdasági és politikai elitcsere mind-mind erről árulkodik.
Amíg a Fidesz a mi adóforintjainkból finanszírozott gusztustalan, rendkívül destruktív és nemzetellenes propagandája nyomán az ország egy része az életünkre törő migránsoktól és Soros Györgytől retteg, addig Orbán Viktor jól láthatóan attól, hogy szűk bizalmi köréből esetleg bárki megerősödhet annyira, hogy potenciális veszélyt jelentsen a teljhatalmára, legyen az Lázár János vagy Spéder Zoltán, netán Simicska Lajos.
Úgy néz ki, most Csányi Sándor és Andy Vajna a „soros”. Mint a Népszava értesüléseiből kiderült, rövid időn belül – még a nyár folyamán – jelentős átrendeződések lehetnek a Fideszhez tartozó médiabirodalomban.
És akkor tegyük e mellé azt a néhány nappal ezelőtti hírt, hogy a 24.hu szerint már szorgosan építgetik Mészáros Lőrincnek az „OTP-gyilkos” új gigabankot. Hogy miről is van szó? A kormány egy „állami hátszéllel megtolt”, Orbán Viktorhoz nagyon közel álló tulajdonosi kör kezében lévő gigabank létrehozásán dolgozik. Az ötletről bankárkörökben már hónapok óta pletykálnak, most viszont felgyorsulni látszanak az események azt követően, hogy Vida Józsefet, a Takarékbank elnök-vezérigazgatóját beválasztották Mészáros Lőrinc cégbirodalmának központi cége, az Opus Global Zrt. igazgatóságába.
A lap a forrásaitól úgy értesült, az új bank nagy valószínűséggel a takarékszövetkezetek integrációja után létrehozott Takarékbankon alapulhat, amit később összevonhatnának az MKB Bankkal, illetve a három éve államosított, a kormány korábbi vállalása miatt azonban hamarosan privatizálandó Budapest Bankkal. Erről árulkodik az is, hogy még a választások előtt a „12 takarékszövetkezet topvezetőinek titoktartási kötelezettség mellett nyilatkozatot kellett tennie, hogy a következő hónapokban minden tőlük telhetőt megtesznek a projekt sikeréért”.
Kosztolányi Dezső egyszer azt mondta, hogy:
„az ideális király hasonlatos a karmesterhez. A jó uralkodónak nem lehet kisebb becsvágya, minthogy megértse mindnyájunk lelkét, és minden szívdobbanás egy-egy hangjegy legyen abban a szimfóniában, melyet vezet – és hogy jogara ne legyen egyéb, mint egy taktusvezető karmesteri pálca!”
Orbán „karmesteri” tevékenységének eredménye azonban nem egy szívet gyönyörködtető szimfónia, hanem bántóan hamisan játszó, mindenki mást fülsüketítően túlharsogó „zenészek” valamiféle őrült kakofóniája. Lehet, hogy neki ez így tetszik, sőt esetleg még azoknak is, akiknek dirigál, és akik a „produkciójukért” jó pénz kapnak. A közönség többsége viszont, mi – akiknek a pénzéből és pénzével játszik a díszes társulat – azonnal felállnánk és hazamennénk, ha lenne hova...