Rogán Tóni rég „sorosozott”, most végre készült vele is egy „interjú”
Tóni sokszor van eldugva a média elől, hiszen neve körül annyi a kényes téma, mint a fideszes kommunikációban a gyépés propaganda. De most végre megint olvashatunk tőle okosságokat, köszönhetően a Magyar Hírlapnak. Tulajdonképpen egy Rogán közleményt is beilleszthettek volna a lapba, de úgy tűnik, jobb volt úgy tenni, mintha beszélgetnének a szerzővel.
A nem propagandista médium egyáltalán nem alákérdezős beszélgetést készített a propagandaminiszterrel, melynek az első kérdése (?) már önmagában sajtótörténeti pillanattá vált:
Advent a készülődés, a várakozás ideje. Az elmélyülésbe azonban bezavar a törpe ellenzék hangoskodása, minden írott és íratlan szabályt felrúgó fékevesztett tombolása.
Valójában sikerült egy olyan egyedülálló interjút alkotni, melyben kérdések tulajdonképpen nincsenek is, csak kijelentések, melyekkel Tóni mindig egyetért. Így hát a párbeszéd tele van váratlan fordulatokkal.
Az alábbi részt például mindenképpen oktatni kéne a Közép-Európai Sajtó- és Média Alapítvány újságíróképzésein:
- A polgári, Orbán Viktor vezette magyar kormány legitim, alkotmányos kétharmados felhatalmazással rendelkezik, és olykor a baloldali sajtó sem érti, miért ez a műbalhé A munka törvénykönyvének módosítására hivatkozva.
- A hivatkozás csak ürügy. Ha nem lett volna A munka törvénykönyvével kapcsolatos módosítás, akkor lehet, hogy a közigazgatási bíróságok miatt lenne a purparlé a parlamentben és azon kívül is. Mert éppen a közigazgatási bíróságok lesznek azok, amelyek a menekültkérdésben döntenek. Abban, hogy befogadunk-e bevándorlókat, vagy sem. Nem véletlen, hogy Európában most ezeket támadják igen erőteljesen, főleg azok az intézmények, amelyek a bevándorláspártiságukról híresek. Teszik ezt annak ellenére, hogy a legtöbb európai országban ilyen bíróságok működnek, és egyébként Magyarországon is voltak, még mielőtt a kommunisták kerültek hatalomra.
Csupán részletmotívum a meghitt adventi csevejben, hogy rendkívül nehéz eldönteni, mikor szólal meg az „újságíró” és mikor Tóni. De ugyebár ez a kormánymédiában természetes jelenség.
Riporteri érdeklődésbe ágyazva megtudhattuk azt is, hogy „egy rendőrt majdnem felgyújtottak" az egyik tüntetésen. Tóni pedig minden megrökönyödést mellőzve reagál is: „Köszönetet kell mondanunk a rendőrségnek, amiért ilyen türelemmel és nyugalommal kezelte a sokszor már törvényellenes demonstrációkat. A saját kollégáik védelmében is csak annyit tettek meg, amennyi feltétlenül szükséges. A rendőri vezetőket és a közrendőröket is kivétel nélkül tisztelet és köszönet illeti.”
De objektív szerzőnk nem érte be ennyivel. Gondolhatta, ha már lehetősége nyílik, miért ne nyaljon be olyan mélyre, amilyen mélyre csak tud.
– Talán már csak ezekkel az akciókkal tudják felhívni magukra a figyelmet. Ennyi maradt, ennyit tudnak – dobta fel a magas labdát, mire Antalunk vad bólogatásba kezdett:
– Az ellenzék ma is azzal küszködik, hogy elveszített egy országgyűlési választást. Ráadásul csúnyán. Mindezt úgy, hogy közben a választóiknak végig azt mondták, egyértelműen megbukik a kormány, és óriási ellenzéki győzelemről vizionáltak. A végeredmény a szavazóik elégedetlenségével találkozott, s most radikális magatartással próbálnak megfelelni a választók igényeinek. Ez zsákutca, így nem lehet megszólítani az országban a békés többséget. A többség megszólításához elképzelésekre, programra, világos képviseletre lenne szükség, és persze komolyan vehető politikusokra. Mindegyik hiányzik az ellenzéki oldalon.
És nem, ők valószínűleg mindezt egy cseppet sem érzik kínosnak.